Merőben szokatlan évet tudhatunk magunk mögött. 2020 sok váratlan eseményt, fordulatot tartogatott, melyekhez felkészületlenül, nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnunk. Sokan veszítették el szeretteiket, és az országnak is megannyi tehetségtől kellett búcsúznia: különböző tudományterületek szakértőitől, sportolóktól, művészektől…
Sajnos sok magyar írót, költőt is elveszítettünk 2020-ban. Munkájuk azonban hátramaradt nekünk, mai tematikus ajánlónkban az ő műveiket ajánljuk olvasásra.
(A lista nem teljes. Tematikus összeállításunkba 14 olyan magyar írót, költőt válogattunk, akiknek a művei megtalálhatók a Csorba Győző Könyvtár állományában, és kölcsönözhetők a Könyv(fu)tár szolgáltatással.)
Csics Gyula - Magyar forradalom, 1956
Csics Gyula (Budapest, 1944. november 7. – 2020. december. 3.) gyermekként élte át az 1956-os forradalmat, erről naplót is írt. Később az ELTE történelem-orosz szakán végzett, 2001-től pedig tíz éven át volt a tatabányai Városi Könyvtár igazgatója. A könyvtár elektronikus adatbázisának létrejötte az ő munkájának eredménye. Rendszeresen járt író-olvasó találkozókra: missziónak tekintette, hogy a fiataloknak meséljen az 1956-os forradalomról, minél kevesebb politikai, minél több nemzeti tartalommal megtöltve előadásait. A Városi Könyvtár igazgatójaként 2007-ben Tatabánya Kultúrájáért Díjat vehetett át.
Most naplóját ajánljuk olvasásra, melyet 12 évesen, az 1956-os forradalom idején írt, s melyben az ő szemszögéből láthatjuk az október 23-i történéseket és az azt követő hónapok eseményeit, mindezt a saját illusztrációival kiegészítve. Érdekes olvasmány lehet a téma iránt érdeklődőknek. A napló alapján dokumentumfilm is készült 2006-ban, Naplófilm, 12 voltam 1956-ban címmel.
Forrás: Wikipédia, Kemma
Fotó: Tatabánya Megyei Jogú Város / Facebook
Szokolay Zoltán - A fű majd újranő
Szokolay Zoltán (Hódmezővásárhely, 1956. szeptember 9. – 2020. november 22.) 1970-től 1988-ig publikált szépirodalmi műveket (verseket, műfordításokat, elbeszéléseket, esszéket) a Magyarországon megjelenő napilapokban, folyóiratokban, antológiákban. A kilencvenes évektől kezdődően két évtizedig nem publikált, de nem hagyta abba az írást és több folyóirat főszerkesztője volt. 2013-tól újra megjelentek versei, ezúttal az Irodalmi Jelen című havilapban, illetve már a közösségi médiában is.
A fű majd újranő című verseskötete a Magvető Kiadó gondozásában 1985-ben jelent meg. Ez a könyv folytatása a három évvel korábban kiadott Az élő hal című versgyűjteményének.
"Az intellektuális ihletésű, többnyire kötött formákban írt művekben jórészt létélmények, belső tudati világának, valamint önmaga és a valóság kapcsolatának, sorsának és feladatának megfogalmazására törekszik. (..) A nemzedéki akadályokról, a társadalmi ellentmondásokról szóló írásokat jól és szerencsésen egészítik ki a kötetben a magánélet dilemmái, reményeit s a mélyebb emberi tartalmakat föltáró versek."
Forrás: Wikipédia, Moly.hu, Beszélő Online, Litera-Túra Művészeti Magazin
Fotó: Sebestyén Hajnalka / Petőfi Népe
Méray Tibor - Búcsúlevél
Méray Tibor (Budapest, 1924. április 6. – Párizs, 2020. november 12.) magyar író, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Brüsszeli és párizsi lapokban jelentek meg írásai. Koreai tudósításaiért 1953-ban irodalmi Kossuth-díjat kapott, de emellett számos más díjjal is elismerték élete során. Forgatókönyveket, regényeket is írt, haláláig foglalkozott publicisztikával.
Búcsúlevél című regénye 1965-ben jelent meg először, Párizsban. Azóta különböző nyelveken, kötetben és folyóiratokban, tizenkilenc kiadásban jelent meg.
“A Búcsúlevél gondolata valamikor 1954-55 táján fogamzott meg bennem. Akkor fölajánltam a budapesti filmgyárnak. Érthető módon, nem fogadták el. 1956 őszén közölték, hogy érdekelné őket. Arra már nem került sor, hogy a munkába odahaza belefogjak. 56 decemberében, Belgrádban kezdtem el írni, 57 tavaszán Párizsban fejeztem be.”
Forrás: Wikipédia, Antikvárium.hu, PIM.hu
Fotó: Venczel Katalin / MTI
Bertók László - Visszanéző
Bertók László (Vése, 1935. december 6. – Pécs, 2020. szeptember 14.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, de az említetteken kívül is számos elismerésben részesült élete során. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Első versei 1953-ban jelentek meg a pécsi Dunántúl című folyóiratban. 1977-től a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója, 1982-től 1996-ig főmunkatársa volt. A Jelenkor folyóirat oszlopos tagja lett, haláláig főmunkatárs volt a lapnál. Vése, Nagyatád és Pécs is díszpolgárává avatta. Érdekesség: egykori szülőházában, Vésén, ma a könyvtár működik.
Kezdeti ösztönös versírása az évek során gondolati költészetté alakult - saját bevallása szerint Pécs, Csorba Győző, Weöres Sándor, és a Jelenkor köré csoportosult írók, költők hatására. A pécsi Pro Pannonia Kiadó által megjelentetett Visszanéző című verseskötetében emlékeket idéz fel életéből szülőfalujáról, Pécsre kerüléséről, az itt megismert írókról, költőkről, átélt eseményekről.
Forrás: Wikipédia, Műhely, Jel, Vése.hu, Hang.hu, Moly.hu, Pim.hu
Fotó: Kálmándy Ferenc / MTI
Szőcs Géza - Limpopo avagy egy strucckisasszony naplója
Szőcs Géza (Marosvásárhely, 1953. augusztus 21. – Budapest, 2020. november 5.) Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát, tanulmányai közben az Echinox című háromnyelvű diáklapot is szerkesztette. Ezt követően több folyóirat munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott, Genfben is volt újságíró. Rövid ideig a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt.
Verseket, emellett több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt is írt. Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vízen? címmel - megjelenésétől kezdve a romániai magyar költészetben elismerték a szerzőt. A kötetet két újabb versgyűjtemény követte, melyek az egyetemes magyar irodalom körében is ismertté tették a költő nevét.
A Limpopo avagy egy strucckisasszony naplója című regénye 2007-ben jelent meg. Megtudhatjuk belőle, hogy “a struccok rendkívül érzékenyek a társadalmi elnyomásra és igazságtalanságokra, valamint a metafizikai kérdésekre, a humoruk pedig egyenesen fergeteges.” A 118 jegyzetből álló, nyelvjátékokkal díszített kötetben Limpopo belső fejlődésútját kísérhetjük végig, miközben olyan komoly témákról is szó esik, mint a szabadság vagy a vallás.
Forrás: Wikipédia, Papageno, Magvető, Moly.hu, Mmalexikon.hu
Fotó: Bahget Iskander
Tárnok Zoltán - Szédülés
Tárnok Zoltán (Pestszenterzsébet, 1943. november 8. – 2020. október 20.) az ELTE Bölcsészkarán végzett magyar-történelem szakon. Nevelőtanárként, majd szakszervezeti kulturális munkatársként helyezkedett el. Később a Kortárs folyóirat szerkesztője, majd olvasószerkesztője, valamint a Mozgó Világ rovatvezetője, később olvasószerkesztője lett. 1993-tól több könyve is megjelent, 2020-ban pedig József Attila-díjat kapott kiemelkedő irodalmi tevékenységének elismeréseként.
Hét könyve kapcsán jelentek meg kritikák és értékelések - ezekben kiemelik az író tárgyilagosságát, társadalmi érzékenységét és pontos nyelvi eszközeit. Stílusát változatosnak értékelik, részletes megfigyelőnek, analitikus elemzőnek tartják.
A Szédülés című elbeszélés-gyűjtemény 1985-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg. Az elbeszélés középpontjában egy jóakaratú, művelt tanár áll, akit "arra szorítja a hivatása, hogy minduntalan a magáénál alacsonyabb szinten fejezze ki magát, nem csoda, ha […] ő maga is lesüpped lassacskán a gügyögéshez közel álló színvonalra." A műben évtizedes elfojtott indulatai kitörési kísérletének lehetünk tanúi.
Forrás: Wikipédia, Litera.hu, Magyar Nyelvőr, Kortárs
Fotó: Helle Mária
Böndör Pál - A krupié kiosztja önmagát
Böndör Pál (Újvidék, 1947. szeptember 28. – 2020. október 5.) vajdasági magyar költő, író. A középiskola óta írt folyóiratoknak, újságoknak a Vajdaságban és Magyarországon is, a Híd folyóiratnak főmunkatársa volt. Majdnem húsz évig dolgozott dramaturgként az Újvidéki Rádióban, ezt követően 2012-ig, nyugdíjazásáig irodalmi szerkesztőként tevékenykedett. Verseit különböző európai folyóiratokban tizennégy nyelven közölték.
Terék Anna gondolatai Böndör Pálról: "...költő, akin nem érződik, hány éves, aki hiába öreg, kíváncsi a fiatalokra, egész szívével tud mások felé fordulni, kérdez, lehet kérdezni, nemcsak magáról beszél, hanem párbeszédet akar, nevet és megnevettet másokat, elevenebb mindenkinél, pedig a tábortűz körül nála mindenki fiatalabb. És úgy beszél, hogy nem lehet nem odafigyelni."
A krupié kiosztja önmagát című verseskötete 1986-ban jelent meg. Hetvenöt számozott verset tartalmaz, melyek egyetlen ciklusként, lírai naplóként olvashatók - a költő ugyanis egy teljes év alatt folyamatosan, rövid szünetekkel írta meg őket 1985-ben. A kötetet meditatív hangulat, befelé fordultság jellemzi. Mindennapjainak külső-belső történéseiről, a körülötte zajló eseményekről ír, belefoglalva a hatásukra született költői gondolatokat.
Forrás: Wikipédia, Forum Könyvkiadó Intézet, Jelenkor, Híd
Fotó: Híd folyóirat / Facebook
Szőcs István - Rovarcsapda
Szőcs István (Marosvásárhely, 1928. augusztus 2. – Kolozsvár, 2020. szeptember 10.) Aranytoll díjas erdélyi magyar író, szerkesztő, művelődéstörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte. 1958-tól 1968-ig az Utunk irodalmi hetilap, majd 21 éven keresztül, nyugdíjazásáig az Előre című napilap szerkesztője volt. Ezt követően is dolgozott, a Helikon című kolozsvári, magyar nyelvű irodalmi folyóirat főmunkatársa volt.
Rendkívüli olvasottságából és széleskörű műveltségéből adódóan munkásságát is sokoldalúság jellemzi. Meghatározó műfaja a lendületes irodalmi publicisztika (kétezernél is több írása jelent meg), illetve a tudományos igényű, de szubjektív és olvasmányos esszé. Művelődéstörténeti írásaiban több tudományágat: történelmet, nyelvtörténetet, nyelvpszichológiát, etimológiát, őstörténetet is érintett. Tevékenységének jelentős hányadát képezi hozzájárulása a romániai magyar könyvkiadás megújulásához. Mindemellett pedig szépirodalmi műveket is írt.
A Rovarcsapda című bűnügyi regénye tulajdonképpen egy korrajz a 19. századból: az 1819-ben pénzhamisításért halálra ítélt Bodor Péter székely ezermester életútja és művének, a zenélő kútnak a sorsa ihlette meg az írót. A regényt akkoriban a túlságosan vulgárisan ábrázolt társadalomkép miatt betiltották.
Forrás: Wikipédia, Magyar Művészeti Akadémia, Moly.hu
Fotó: Lugosi Lugo László / MMA
Bogdán László - Ház a kopár hegyen
Bogdán László (Sepsiszentgyörgy, 1948. március 8. – 2020. augusztus 10.) erdélyi magyar költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Első verse a Romániában kiadott, magyar nyelvű Ifjúmunkás című folyóiratban jelent meg, majd rendszeresen közölt írásokat (verseket, novellákat, kritikákat, műfordításokat, publicisztikát) heti- és napilapokban, folyóiratokban. 1995-ig több lapnál dolgozott szerkesztőként, majd a Háromszék című napilap főmunkatársa lett. 2010-ben József Attila-díjat kapott, de korábban is számos díjjal, nívódíjjal jutalmazták.
Sokoldalú értelmiségi és - olvasószenvedélyének és kivételes emlékezőtehetségének hála - nagy tudású újságíró volt. Egész életében foglalkoztatta a "ki vagyok én" kérdése, munkásságát is a válasz keresésére alapozta. Összesen 51 verses és szépirodalmi kötettel gazdagította a magyar irodalmat.
A Ház a kopár hegyen című elbeszéléskötet 11 történetet tartalmaz, melyek a szerző Promenád című, kilenc részből álló nagyregényéhez kapcsolódnak. A fő regénnyel együtt a történeteken kilenc évig dolgozott az író.
Forrás: Wikipédia, Mma.hu, 3szék.ro, Látó, Helikon
Fotó: Török Máté
Gyimesi László Lajos - Vándorok nem raknak várat
Gyimesi László (Keszthely, 1948. augusztus 18. – Budapest, 2020. június 24.) számos díjjal kitüntetett magyar író, költő. Folyamatosan képezte magát: vegyésztechnikusi végzettsége mellett filozófiát, esztétikát tanult, majd népművelés-pedagógia szakon szerzett diplomát. Elvégezte az andragógia szakot és kulturális menedzseri oklevelet is szerzett. Munkája mellett népművelői feladatokat vállalt, amatőr művészeti mozgalmakban vett részt. Verset és prózát először középiskolában írt, Nagykanizsán. Első publikációs lehetőségét a Fórum című diáklap jelentette számára, ahol nem csak megjelentek művei, de az egyik diák-főszerkesztő is volt. 1966-tól rendszeresen közölt verseket megyei, ifjúsági, később pedig országos irodalmi és egyéb lapokban.
Irodalmi és képzőművészeti kritikákat, szakcikkeket, de meseregényt, néhány színpadi játékot, forgatókönyvet is írt. Műfordítóként is tevékenykedett, leginkább görög kortárs szerzők verseit fordította magyarra. Verses kötete először csak 1993-ban jelenhetett meg, a sajtó, a szakma és a nagyközönség körében is sikert aratott.
Költészetében a különböző versformákat rutinosan használja, nem okoz számára nehézséget lépcsős formájú vers, szabadvers, pasztorál, haiku, zsoltárparafrázis, vagy epigrammaszerű sorok írása sem. A Vándorok nem raknak várat című kötete válogatott verseket tartalmaz.
Forrás: Wikipédia, Montázsmagazin.hu, Moly.hu, Óbudaimúzeum.hu
Fotó: Assay Péter
Csukás István - Metszet az időből, Szárszó, nyár
Csukás István (Kisújszállás, 1936. április 2. - Budapest, 2020. február 24.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2017-ben megkapta a Nemzet Művésze díjat. Eredetileg hegedűsnek készült, de mégsem lett belőle muzsikus. Egyik oka, hogy a hegedű nehéz hangszer, és - saját bevallása szerint - későn kezdte el megtanulni a művészetét, emellett ebben az időszakban, gimnazista korában kezdett el verseket írni. Első sikerét egyik barátjának köszönhette, aki a Magyar Rádió diákok számára meghirdetett pályázatára beküldte a költő néhány versét. Első helyezést ért el. Ezt követően irodalmi segédmunkákból élt, majd több lapnál dolgozott szerkesztőként, főszerkesztőként.
Pályája kezdetén csak felnőttek számára írt, nevét mégis leginkább gyermekeknek szánt alkotásai által ismerjük. A gyermekirodalom felé Kormos István biztatására fordult a hatvanas években, innentől kezdve egymás után jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Olyan felejthetetlen mesefigurákat alkotott, mint Süsü, A nagy ho-ho-horgász vagy Pom-Pom.
Felnőtteknek írt irodalmát azonban kevésbé ismerik az olvasók, ezért mostani ajánlónkban nekik szánt könyvet választottunk. Korai éveiben műveit életkörülményei miatti keserűség járta át. Az évek múlásával jobbra fordult a sorsa, ez művészetében is nyomot hagyott. A Metszet az Időből, Szárszó, nyár című kötete olyan versgyűjtemény, mely már sokkal pozitívabb hangulatot áraszt. Költészetének középpontjában az egyensúly áll, mely olykor felborul, majd újra helyreáll - az idilli képeket iróniával, öniróniával fűszerezi. Érdemes elolvasni, ha szeretnénk megismerni Csukás István művészetének ezt a kevéssé ismert ágát.
Forrás: Wikipédia, Könyv7.hu, Pim.hu, Lektori jelentések - mnl.gov.hu
Fotó: mno.hu
Soóky László - Pillanatfelvételek
Soóky László (Búcs, 1952. február 24. – 2020. február 15.) szlovákiai magyar költő, író, drámaíró. Érettségi után fizikai munkákkal kereste a kenyerét. Később népművelőként dolgozott és népművelés-könyvtár szakos diplomát szerzett. Egy ciklusra Marcelháza polgármestere lett, de színházban is dolgozott dramaturgként. 1990-ben alapítója és szerkesztője volt a Reflex című komáromi lapnak, később az Új Szó című napilap és a Vasárnap riportere lett.
Rendkívül sokoldalú alkotó: verset, prózát, gyermekeknek szánt műveket is írt. Polgármesteri évei alatt hangjátékokat készített - A feltámadás bizonytalan című alkotásával díjat nyert egy magyarországi pályázaton. A szlovákiai magyar színjátszás megkerülhetetlen egyénisége, aki felismerte, hogy kevés szlovákiai magyar drámát játszanak a színházak, ezért maga is elkezdett drámákat írni. A kétezres években színikritikusként is tevékenykedett, írásait 2017-ben Önfeladó színház(ak) címmel könyv formában is kiadta.
Első versei 1980-ban a Megközelítés - Fiatal költők és képzőművészek antológiája című kötetben jelentek meg. Önálló verseskötetet a szerző 1982-ben adott ki először D. I. vándorlása címmel. A Pillanatfelvételek című második versgyűjteménye tulajdonképpen formai kísérletezés. Mindegyik fejezete más hangot szólaltat meg, más nézőpontból mutatja a főhős élethelyzetét, környezetét.
Forrás: Wikipédia, Sziakomárom.sk, Antikvárium.hu, Felvidék.ma, Újszó.com, Moly.hu
Fotó: Bárány János / Felvidék.ma (archív)
Tornai József - Nap jár a homoktetőkön
Tornai József (Dunaharaszti, 1927. október 9. – Budapest, 2020. január 31.) magyar költő, író, műfordító. Több díjat, köztük Kossuth- és József Attila-díjat is kapott, illetve a Nemzet Művésze kitüntetést is átvehette. 1947-től dolgozott: eleinte különböző fizikai munkákat végzett, 1961-től pedig szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. 1976-tól tizenegy éven át volt a Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat munkatársa. 1992-ben az Írószövetség elnökévé választották, húsz évvel később pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett.
Első fennmaradt költeményét tizenöt évesen írta A Hívó Hang címmel. Kiadásban 1955-ben jelentek meg először versei az Új Hang és a Magyar Csillag című lapokban, de egy antológiába is beválogatták műveit. Önálló verseskötete 1959-ben jelent meg először, Paradicsommadár címmel. A későbbiek folyamán további versgyűjteményei mellett prózai műveit, esszéköteteit, regényeit, önéletrajzi írásait és műfordításait is kiadták.
A Nap jár a homoktetőkön című kötete első prózai műve, 1980-ban jelent meg. Önéletrajzi ihletésű, központi témája az emlékezés. "Harminckét évig éltem a halálos, kopár dombok között, és nemcsak azért kívánkozom vissza, mert az volt a gyerek- és kamaszkorom. Azért is, mert az még természeti világ volt: Európa utolsó pillanata az iparosítás acél hulláma előtt."
Forrás: Wikipédia, Napútonline.hu, Anonymuskiadó.hu, Jelenkor, Moly.hu
Fotó: Mónus Márton / MTI
Makkai Ádám - Jupiter szeme
Makkai Ádám (Budapest, 1935. december 16. – Budapest, 2020. január 18.) kétszeres Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Az 1956-os forradalom leverése után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol sokat tett a magyar költészet és irodalom nemzetközi megismertetéséért: magyar költők verseit népszerűsítette angol nyelven. A chicagói Illinois Állami Egyetem Nyelvészeti Tanszékének nyugalmazott professzora, de több egyetemen is tanított szerte a világban. Nyugdíjazása után Hawaii-on élt, majd 2015-ben visszaköltözött Magyarországra, Budapestre.
A Magyar Költői Antológia - melyet évtizedekig szerkesztett - kultúrtörténeti jelentőségű munka. Az angol nyelvű kiadáshoz közel 2500 oldalnyi anyagot gyűjtött össze, a tizenharmadik századtól napjainkig mutatja be a magyar költészetet. Az említett munka In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary címmel 1996-ban, két kötetben látott napvilágot. A magyar nyelvű rövidített kiadást, mely A csodaszarvas nyomában: A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából címmel a Tinta Kiadó gondozásában jelent meg, tankönyvnek is ajánlották.
Makkai Ádám gyermekkorától kezdve írt verseket, első írásai a Vigilia című katolikus irodalmi, tudományos folyóiratban jelentek meg. Önálló verseskötetet 1966-ban adott ki először, Szomj és ecet címmel. Műveit ironikus és szatirikus hangvétel jellemzi, rendkívül változatosan, műnemi és műfaji határokat elmosva alkotott. A Jupiter szeme című első gyűjteményes kötetében összegyűjtött és válogatott versek szerepelnek. A könyv 1991-ben jelent meg a Héttorony Könyvkiadó gondozásában.
Forrás: Wikipédia, mma.hu, adam.makkai.org, Névpont.hu, Híradó.hu
Fotó: adam.makkai.org
Összeállította: Benked Anett
