A nemcsak hangszerével, közönségével is beszélgető oboaművész, Kircsi László emlékére

2021.09.30. csütörtök (Egész nap)

Nagy veszteség érte 2021. augusztus 13-án Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karát és Zeneművészeti Intézetét: 79 éves korában elhunyt Kircsi László, Artisjus-dijas oboaművész, zeneesztéta és kritikus, Weiner Leó-emlékdíjjal és Pécs város Közművelődési díjával is kitüntetett, nyugalmazott egyetemi docens.

Kircsi László volt korábban a Zeneművészeti Intézet igazgatója, akit a képzőművészet iránti szoros kötődése miatt Martyn Ferenc-díjjal is elismertek, élete utolsó szakaszában pedig, mint a Magyar Televízió M5 nevet viselő kulturális csatornájának szimpatikus szakértő műsorvezetője vált országosan ismertté. Emlékezzünk rá most mi is az október 1-jei, péntek délután 5-kor, a ZMI Liszt Ferenc Hangversenytermében kezdődő, Zenei világnapi Emlék-koncert előtt, ahol ugyanezt teszik kollégái és tanítványai is, Gönczy László moderálásával.

Kircsi László 1942. április 26-án született Miskolcon, majd szülővárosában folytatott tanulmányait követően került Pécsre, ahol oboistaként előbb oktatói oklevelet, majd 1967-ben művészdiplomát szerzett. Budapesten főiskolai tanára a nála csak 6 évvel idősebb, kiváló oboista, Pongrácz Péter volt.

Kircsi László közben bekapcsolódott Pécs zenei életébe, szólistaként és kamaramuzsikusként is. Előbbiben számtalan magyar kortárs mű pécsi bemutatója, s néhány külföldi kortárszenei alkotásnak pécsi, sőt magyarországi bemutatója fűződik Kircsi László nevéhez, így a lengyel avantgárdból, Andrzej Dobrowolski és Wlodzimierz Kotonski egy-egy, a közönség mellett az előadónak is komoly próbatételt jelentő alkotása. Ezek voltak azok a koncertek, melyek révén én is, mint 13 évvel fiatalabb, épphogy középiskolás korú diák tudomást szerezhettem Kircsi László ragyogó muzsikusi kvalitásairól, melyet tovább árnyalt a később már rádiós zenei szerkesztőként megismert Varga Márta zongorakíséretével készült felvétel Ránki György (1907-1992) Don Quichote és Dulcinea című, 1951-ben komponált darabjából, melyet a Kortársművészet – Pécs könyv mellékletébe is sikerült beszerkesztenem.

De nemcsak a kortárs, hanem a régebbi zene, sőt a zenetörténet egésze is szerepelt repertoárján, főként az általa és korosztályos művész- és zenepedagógus társa, Barth István által a 60-as évek elején alapított Pécsi Fúvósötös repertoárja révén, melyet csak a Paláncz Tamás által alapított és Szkladányi Péter nevével fémjelzett Mecsek Fúvósötösé múlt felül.

A következő évtizedben, a 70-es évek elején pedig a Pécsi Reneszánsz együttes tagjaként, – nemegyszer hangszerelőjeként – muzsikált egy másik zenei világban remekül Kircsi László. Egy olyan többgenerációs együttesben, melyben rangidősként Borsay Pál volt a billentyűs, a még csak épphogy a tinédzser korból kinőtt Erdős Orsolya csellózott, a szintén csak épphogy ugyanebben a korban járó Bukszár Márta énekelt, s csak Szkladányi Péter volt korosztályhoz közel, a maga 30 évhez közeli életkorával, az oboista Kircsi Lászlóhoz.

Persze nem szabad elfeledkezni arról, hogy Kircsi László pécsi zenei tevékenységeinek középpontjában a Pécsi Filharmonikus zenekarral kezdődő szimfonikus zenekari muzsikálás állt, melyet jól egészített ki a Pécsi Nemzeti Színházbeli opera-, operett- és balettzenekari feladatkörből fakadó, országosan is egyedülállóan színes és széles munkaköri spektrum.

Breitner Tamás Liszt-díjas érdemes művész, Pécs város Zeneigazgató karmestere számtalan koncerten és színházi előadásban számíthatott Kircsi László ihletett és megbízható játékára az oboaszólam élén, akárcsak klasszikus versenyművek, Mozart és Stamitz szólistájaként. Nem véletlenül ismerték el munkásságát a Pannon Filharmonikusok Örökös Tagság címmel.
Mint érdekességet érdemes elmondani, hogy Liszt Les preludes-jében olyan emlékezetesen játszott, hogy a Mecseki Ércbányász Fúvószenekar koncertjeire Apáthy Árpád karmester rendszeresen meghívta őt a Liszt mű oboaszólamának eljátszására, melyeket a Magyar Rádió felvételéről a Pécsi Rádió archívuma is megőrzött, akárcsak néhány teljes operaelőadásét vagy operagáláét. Mi most a Pécsi Nemzeti Színház 1974. április 5-i operagálájáról Bizet Carmenjének nyitányát, Habanéráját és Virágáriáját ajánljuk meghallgatásra, Breitner Tamással, Mészöly Katalinnal és Horváth Bálinttal.

https://www.youtube.com/watch?v=Ia_cfXP5rw8

https://www.youtube.com/watch?v=ps1zom7qcrU

Kircsi László zeneesztétai, zenekritikusi tevékenységével először, mint koncertszervezőjével, illetve sajtónak és nagyközönségnek készített kiadványok, műsorlapok, füzetek szerkesztőjével találkoztam, később pedig emlékezetes koncertek résztvevőjeként. 1979-ben az Amadinda ütőegyüttes megalakulását is ösztönző, világhírű Strassbourgi Ütősök pécsi koncertjén találkoztam vele, aki 1967-es diplomázása óta tanított az Antal György (1917-2007) igazgató úr, mindenki „Gyurka bácsija” által vezetett pécsi, főiskolai, zeneakadémiai tagozaton. Tanári érdeklődésére és nyitottságára jellemzően a nálunk szinte teljesen ismeretlen műsorú John Cage (1912-1992) Első Fémkonstrukció című művét, a cseh Kabelac és az avantgárd japán komponista, Joshihisa Taira (1937-2005): Hirophonie V című 1974-es művét is előadták, mely később az ütősök egyik pedagógiailag is fontos alapművévé vált, mellyel jól llusztrálható volt a kiáltás (=erőgyűjtés) és a fa verőkkel fára ütés (= munka) kapcsolata. Kircsi Tanár úr azonban arra volt kíváncsi, hogy milyen a mű lejegyzése: notacion classic (klasszikus, hagyományos), vagy más, esetleg modernebb, szöveges? Azaz rögtön a mű megszólaltatási lehetőségére is kíváncsi volt. Mi most egy olyan különleges felvételről hallunk részletet, melyen az akkori Strassbourgi Ütősök mai utódai játszanak.

https://www.youtube.com/watch?v=A6NhyfprLjk

A következő, számomra is nagyon jelentős koncert, melyen Kircsi László oboajátékát is hallhattam, az zenekari muzsikustársa, Zseni Nándor fagottművész Liszt Termi diplomakoncertje volt, melyen a világhírű pécsi születésű pécsi zongoraművésszel, Jandó Jenővel kiegészülve egyik kedvenc 20. századi zeneszerzőm, Francis Poulenc (1899-1963) 27 évesen, 1926-ban komponált Trióját adták elő nagy sikert aratva a régi Liszt Terem közönsége előtt. Most egy olyan fantasztikus korabeli, 1928-as felvétellel ajánlom Tisztelt Olvasóink figyelmébe a művet, melyen maga a komponista, Francis Poulenc zongorázik.

https://www.youtube.com/watch?v=E-pq1h--bW8

A harmadik koncertre, amelyről külön is szólnék, már az Európa Kulturális Fővárosa évében, 2010-ben átadott Kodály Központban került sor, melyre a Pannon Filharmonikusok vendégeként itt fellépő „vidéki” zenekarok egyike Igor Sztravinszkij (1882-1971) 1913-ban, a „zenetörténet atombombájaként” bemutatott Tavaszi áldozat című művét is előadta, mégpedig csak az első alkalommal történő előadáshoz és a feladat nehézségéhez mérhetően dicsérhető, különben eléggé mérsékelt színvonalon. Véleményemet illetően Kircsi László is maximálisan egyetértett velem, amit azzal is kifejezett, hogy némi maliciózus iróniával „nőegyleti” előadásnak nevezte a produkciót, melyet így Laci engedélyével átemeltem kritikámba. Mi viszont most egy (bomba-) biztosan nem „nőegyleti” felvételt ajánlunk figyelmükbe, melyen az az Igor Stravinsky vezényli a CBS zenekart, akinek nevét Nyugaton és élete második felében már nálunk is latinos írásmód szerint (is) írták.

https://www.youtube.com/watch?v=Q3SvnwGVem4

Műsorvezetői, zenepedagógusi tevékenységéről engedtessék meg, hogy ne az ifjúsági, koncertekről és a méltán országos népszerűséget kiváltó M5-ös sorozatról, vagy egyetemi előadásairól szóljak, hanem két személyes élményről. Az első az volt, amikor a barát és kolléga, Szkladányi Péter (1944-2003) zenekar-igazgató, fuvolaművész és Várnagy Attila (1940-2019) filharmóniai vezető, fagottművész felkérésére elvállalta Prokofjev Péter és a farkas című zenés meséjének moderálását, melyhez nem a megszokott leíró illusztrációkat, hanem ettől eltérő, de igazán zenei, érzelmi és hangulati reflexiókat fűzött.

A másik, amikor az egyetemen tanító kollégát, az Erkel és Kossuth-díjas zeneszerzőt, a 75 esztendős Vidovszky Lászlót köszöntő koncert Kodály Központbeli levezetését vállalta magára példamutató precizitással, mégis ihletett kollegialitással Kircsi László.

Végezetül engedtessék meg, hogy úgy búcsúzzak Kircsi Lászlótól, ami nem áll távol az ő szellemiségétől, sőt talán még ő maga is egyetértene vele. Bár maga is írt néhány alkalmazott zenei kompozíciót, a leginkább ismert és leggyakrabban hallható alkotása, a pécsi városháza toronyórazenéje zenéje, de ő alkotta meg a Dzsámi harangjának, Bachman Zoltán alkotásának zenéjét is. Előbbinek, tehát a városházi muzsika alapjául szólgáló dallamot ugyan nem ő alkotta, mégis nyugodtan vallhat magáénak, ugyanis ő választotta ki, mint „a központtól való távollét miatt provinciálisnak tekinthető” muzsikát, mely Paul Peuerl 1570 és 1625 között Stuttgartban élt német komponista egyik táncdallama, ami már műfajával is vállaltan mediterrán karakterű, olaszos muzsika, nem véletlen, hogy egy padovai táncra utal.

Emlékező írásomban épp itt tartottam, amikor észrevettem, hogy a három napja még meglévő YouTube videót „A videó nem áll rendelkezésre. Ez a videó privát” tényközléssel és indoklással levették a videó-megosztóról. Elgondolkodtam ki lehet ez a privát? Ugye nem Te vagy Laci? Az igazi tulajdonos! Mert még akkor is tudnod kell, tudhatod, hogy ez a szülőhelyedtől oly távoli „provincia”, Pécs, Téged igazán befogadott és szívébe zárt. Miként azt is tudhatod, hogy most EZ A HARANG ÉRTED SZÓL.

https://www.youtube.com/watch?v=MXczUjXd3ZY

S ahogy mondani szokták, happy endes, boldog utóirat. Mire idáig értem, a nap végére, meglett egy másik feltöltésből a vidám hangulatú Pécsi városházi toronyóra zene, Peuerl muzsikája, mely Kircsi László jóvoltából hirdeti az itt élő művészek, zenészek halhatatlanságát, így Kircsi Lászlóét is.

https://www.youtube.com/watch?v=NkjXjFYP__g

Fotók: Internet                              

Kovács Attila
                Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő