A rendelkezésre álló adatok szerint 1270. január 20-án hunyt el Szentkereszten Boldog Özséb, esztergomi kanonok. Széles körben elterjedt nézet szerint ő volt az egyetlen középkori magyar alapítású, ma is működő férfi szerzetesrend, a pálos rend megalapítója. Mikor Özsébet a legenda szerint egy látomás arra indította, hogy az országban élő remetéket szeretet-közösségbe gyűjtse, elsőként a pécsi Jakabhegyen élő remetéket kereste fel. Így az ő indíttatására alakult meg a pilisszántói és jakabhegyi monostorok egyesülésével az „Első Remete Szent Pál testvéreinek” nevezett szerzetesi közösség. Bár személyének valóságos mivoltát illetően erős kételyek merültek fel (lásd Romhányi Beatrix tanulmányát), ugyanis a történettudomány inkább a pálos szerzetesek – Gyöngyösi Gergely által megformált – 16. századi ideáljának tekinti, az azonban kijelenthető, hogy már 1263 előtt igazolható remeteség léte a Jakabhegyen.
Bertalan pécsi püspök (1219–1252) a Mecsek hegység remetéit 1225 táján az Ürög és Patacs falvaktól egyforma távolságra fekvő hegyre telepítette a Szent Jakab tiszteletére emelt monostorba, amely a hegy névadója lett. Bertalan püspöktől a remeték életszabályokat is kaptak, melyek Gyöngyösi Gergely másolatából ismeretesek:
„Legkedvesebb testvéreim a monostorban közösen, együtt éljenek a saját kezük munkájából, és az anyagiakat illetően mértékletesen rendezzék be életüket. Áhítattal látogassák a szent egyházakat, viseljenek az állapotuknak megfelelően szerény és egyszerű ruhát. Szorgalmasan őrizzék meg az atyák parancsait és rendelkezéseit. Az erények iskoláját nagy buzgalommal látogassák. Ne csak önmaguk legyenek feddhetetlenek, hanem másoknak is adjanak jó példát és így ajánlják föl az Istennek kedves és elfogadható áldozatot. Ne csak a saját megtérésükre ügyeljenek, hanem azokéra is, akiknek szívét intelmeikkel töredelemre indítják a megtérés és üdvösség útján. Akik felövezték magukat, hogy ily módon haladjanak előre, azok minden feladatukat, tudniillik az imádságokat, az elmélkedéseket, a lelki olvasmányokat, a virrasztásokat, a böjtöket, az önmegtagadásokat, a kétkezi munkálkodásokat, az embernek mind a külső, mind a belső cselekedeteit abból a célból végezzék, hogy így, egyenes úton majd könnyebben és illőbben eljussanak az örök bölcsesség szeretetére és megízlelésére, a mi Urunk, Jézus Krisztus segítségével, aki méltóztasson őket megvigasztalni minden szenvedéssel teli munkálkodásukban: Ámen.”
Okleveles forrás először 1234-ben, egy földvásárlás kapcsán említi a kolostort. 1334-ben a környékbeli rablók miatt a kolostor lakói leköltöztek a patacsi Szűz Mária-templom mellé, majd a 15. század első negyedében újból benépesült a jakabhegyi rendház. A román kori templomot az évszázadok során többször is átépítették. A Kárpáti Gábor által végzett régészeti feltárások (1976–1988) során az átépítések több korszakot felölelő lenyomataként poligonális záródású szentély (14. század), mérműves ablakok, reneszánsz nyíláskeret-töredékek (15–16. század) kerültek elő. A keresztboltozati és csillagboltozati elemeket egyaránt magába foglaló boltozat a templom közepén elhelyezett diadalívből indult ki. A szentélytől délre sekrestye csatlakozott a templomhoz, amely feltételezhetően egy toronnyal kapcsolódhatott a szentélyhez. A középkorban vélhetően nem alakult ki szabályos kolostornégyszög a templom mellett. Amikor Pécset 1543-ban elfoglalták a törökök, menekülésre kényszerültek a pálosok, ekkor szűnt meg a kolostori élet a Jakabhegyen.
Az újkor periódusa kevésbé kedvezett a rendnek. Bár a törökök kiűzése után újra megjelent a rend Pécsett, s fejlődésnek is indult (1735-ben perjelség lett, s a taglétszám is emelkedett) alig 100 évvel az első négy pálos szerzetes pécsi megjelenése után, 1786-ban, II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete értelmében 17 rendtagnak kellett elhagynia a konventet.
Ezután gyakorlatilag az 1930-as évekig a pálosok visszatelepítésére tett kísérletek sikertelenek maradtak. 1934-ben 16 szerzetessel indult újra a magyar pálos rend jelenkori története. Visszatelepítésükben nagy szerepe volt a kalocsai érseknek, gróf Zichy Gyulának, aki még pécsi püspökként 1925-ben ingatlant is vásárolt a rend számára Pécsett, ahol 1937-re felépült a ma ismert Pálos templom.
Viszont csaknem a jakabhegyi kolostor is újjáéledt. Ugyanis Bihari Tádé (1906 –1993) pálos szerzetes, valamint a Zsolnay-Mattyasovszki család, Kertész Endre főispán és Keserű János alispán körében 1945-ben felvetődött a gondolat: Milyen jó volna, ha a magyar pálosok ősi fészke a rend tulajdonába visszakerülne! A rend a jakabhegyi romok körül hét holdnyi területet kapott. Keresztfalvi Artúr tervezte meg az ott levő vadászház átalakítását kolostorrá és a Boldogasszony-kápolnájává. Bolyós Rezső Ákos (1914–1994) pálos szerzetes, pécsi rendházfőnök vezetésével a zarándokok kezükben hozták a téglákat, s így épült az új kolostor alapfala. Bolváry László Pál és Kozári Lajos Vendel pálos atyák a Jakab-hegy tövében levő falvakban misézve és prédikálva nyerték mega lakosság támogatását. 1949 júniusában már az ég felé nyújtózkodott a kápolna karcsú tornya, a szerény folyosóból cellák sora nyílt. 1950 nyarának elején Bihari Tádé kis harangot vitetett fel hívogatónak a június 11-ére tervezett ünnepséghez, de az elmaradt, mert június 9-én internálták a pécsi kolostor 18 lakóját.
Napjainkban évente júliusban pálos búcsút tartanak a jakabhegyi kápolnánál.
Elhelyezkedése miatt a jakabhegyi pálos kolostor kedvelt turista-célpontként több korabeli képeslapon is megőrződött, melyek Helyismereti Gyűjteményünk állományában fellelhetők. Különös érzéssel tölthet el bennünket, mikor köztük néhány példányon a fehérkámzsás szerzetes alakok jelennek meg, mintha diszkréten e hely szakrális kontinuitására utalnának, vagy legalábbis ennek 1920-as, ill. az 1930-as években jelentkező óhajára.
Felhasznált irodalom:
Aczél László Zsongor – Török József – Legeza László – Szacsvay Péter: Pálosok. (1996)
Árvai Tünde: Jakab-hegyi pálos kolostor. Pécs Lexikon, I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 334.
Baranyai Neves Személyek adatbázis:
Fedeles Tamás – Borsy Judit: Pálosok: Pécs Lexikon, II. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 66.
Kálmán Péter Peregrin OFM: A Magyar Katolikus Egyház helyzete a kádári egyházpolitika első éveiben a teológiai összefüggések tükrében. Disszertáció. Budapest, 2014.
Régészeti Füzetek vonatkozó számai (1976-1986), I/30, 34-41.
Romhányi Beatrix: A pálos rendi hagyomány az oklevelek tükrében. Megjegyzések a pálos rend középkori történetéhez. Történelmi Szemle L. (2008) 3. szám 289-312.
A pálos kolostor romjai egy 1905-ben postára adott képeslapon (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)
Pálos kolostor romjai a Jakabhegyen egy férfialakkal – Zsabokorszky Jenő felvétele (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)
Osztott képmezővel ellátott levelezőlap az újjáépülő kolostorral (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Tóth Tibor Endre képeslapgyűjteménye)
Az 1948-ban postára adott képeslapon a jakabhegyi pálos romok láthatók egy szerzetes alakjával (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Tóth Tibor Endre képeslapgyűjteménye)
A jakabhegyi pálos templom romos tornya Nigriny Zoltán 1961-es felvételén (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)
