Búcsú Dobos Lászlótól, a Pécsi Kamarakórus alapító társ-karnagyától, zeneiskolai igazgatótól

2021.01.24. vasárnap (Egész nap)

„A pécsi zenei élet egyik legmeghatározóbb 20. és 21.századi alakja”, ahogy karnagy- és pedagógus kollégája, a 88 éves Ivasivka Mátyás nevezte Dobos Lászlót, Dunaföldváron született, 1932. január 4-én, és 2 nappal 89. születésnapja előtt, 2021. január 2-án hunyt el Pécsett.
A dunaföldvári katolikus iskolában megkezdett tanulmányai első éve után családjával Pécsre költözött, s itt később a mai Széchenyi István, majd pedig a Nagy Lajos gimnáziumban folytatta középiskolai tanulmányait, utóbbiban érettségizett, 1950-ben.
    Gyerekkorában, hegedülni és zongorázni tanult és a középiskolai fúvószenekarban klarinétozott is. Tizenéves korában már vezényelt is, ugyanis azokban a nehéz időkben volt, hogy énektanár sem volt az iskolában, így előfordult, hogy zeneiskolai képzettségével ő vezette az iskola énekkarát. Az érettségi utáni években gyári munkás volt, majd a Baranya megyei Téglagyári Egyesülés technikusa lett. Hivatalos felnőtt karnagyi működését a Pécsi Tervező Iroda Énekkaránál kezdte, majd 1958-ban egykori diák- és cserkésztársával, a novemberben 90. születésnapját ünnepelt Tillai Aurél, akkori főiskolai tanársegéddel megalapították a mára már világhírűvé lett Pécsi Kamarakórust, melynek húsz éven át, 1978-ig társkarnagya volt.

Amikor az '50-es évek második felében végre megengedték, hogy felsőfokú tanulmányokat folytathasson, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tanárképző tagozatán 1959-ben szerzett zenetanári diplomát Agócsy László, Antal György és Kincses József növendékeként, míg a Népművelési Intézet Felsőfokú Karnagyképzőjén Párkai István és Káldor György tanítványa volt.
    A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában 1960-ban kezdett szolfézst tanítani, amihez erős inspirációt adhatott, hogy a Kodály-módszer legfőbb pécsi támogatójától – a baráti zenei körökben „szolfézspápának” is nevezett – Agócsy Lászlótól kaphatta a személyes példát, s olyan sikeres volt működése, hogy 1967-ben a zeneiskola igazgatójává választották, mely tisztséget negyedszázadon át, egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte.

Karnagyi profilját a Pécsi Kamarakórus – egy időben Pécsi Nevelők Háza Kamarakórus – társkarnagyaként, Tillai Auréllal közösen alakította ki, s benne a reneszánsz és barokk szerzők jelentették az alapot (Josquin des Prés, Gastoldi, Marenzio, Monteverdi, Bach, stb.), de korán eljutott a német romantikus egyházzene mestereiig, így például a kórus első lemezén Bruckner Ave Mariáját és Os Justi című művét vezényelte. De a 20. századi műveket is szívesen vezényelte, így például 1963-ban, halála évében Hindemithtől a „Bolondság a művész élete” című madrigált, vagy a Kodály halálának 5. évfordulóján, 1972. március 9-én rendezett koncerten az Adventi éneket, majd 1978 áprilisában Szokolay Sándor Cantate Dominóját, rádiófelvételen is megőrzött remek előadásban. Miként Petrovics Emil Ördögtánca és a nála 7 évvel fiatalabb Pertis Jenő (1939-2007) műveiből is vezényelt néhányat, akárcsak Bárdos Lajos műveiből, akivel személyes jó kapcsolatba is került. Karnagyi, művészi ars poeticáját így foglalta össze egy interjúban: „Én mindig azt vallottam, akkor jó a zene, ha örömet okoz. Ezt a felfogást egész életemben igyekeztem megtartani és továbbadni a tanítványaimnak. A legszebb rész a karnagyságban az, amikor megszólal a mű, az a pillanat, amikor az addig a bensőnkben élő zene fizikai valóságában is életre kel. Ez jelentette a motivációt is az évtizedek alatt.”

Közösségformáló tevékenységének szép példája volt, hogy 1962-től 12 éven át vezette a Pécsi Kamarakórus Baráti Körének foglalkozásait, melyen sok olyan előadó is szerepelt, akiknek ez volt szinte az egyetlen megszólalási lehetőségük az akkori pártállami időkben. Köztük volt az illegális cserkészmozgalomban végzett munkájáért többször is börtönbüntetést szenvedett Barlay Ödön  Szabolcs ciszterci szerzetes, Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, későbbi kulturális miniszter, Mohayné Katanics Mária, Vikár László és Lukin László. Bartha Dénes zenetörténész mellett igen gyakran ott volt Bárdos Lajos, Martyn Ferenc pécsi képzőművész, Tám László fotóművész, Baross Gábor, Makláry József és Dobszay László, valamint a kórust alapító Dobos László és Tillai Aurél karnagyok, Várnai Péter zenetörténész, Kósa György zeneszerző, valamint Tusa Erzsébet és a Pécsett tanító Bartók-tanítvány, Székely Júlia zongoraművészek, a magyar szellemi élet elitje.
„A Kamarakórus »szigetet« jelentett az akkori nehéz politikai helyzetben, a zűrzavaros világban. Szinte ellen-társadalomban éltünk, egymással testvérként...” – fogalmazott Dobos László.

Dobos László, amikor 1978-ban teljes egészében Tillai Aurélra hagyta a Pécsi Kamarakórust – amit persze azért még számtalan módon is segített, például a Kamarakórus Fesztiválokon –, még abban az évben megalapította a pécsi Jézus szíve, vagy ismertebb nevén, Pius Templom Énekkarát, melyet 35 éven át, 2013-ig vezetett, majd átadta az akkor épp 30 éves Balatoni Sándornak, aki addig főként orgonált a kórusnak. Dobos Laci bácsi – akit mindenki így hívott a pécsi zenei életben, megkülönböztetve őt legidősebb, szintén karnagy fiától, Dobos László, Erkel-díjas hangmérnöktől –
azonban később is segítette a Pius kórust, például a 2018-as, 40 éves jubileumi koncert alkalmával is.
    Dobos László 1992-es nyugdíjba vonulását követően több, mint két évtizeden át tanított a pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán pedagógiát. A katetika és az egyháztörténet mellett sokat foglalkozott a játék- és családpedagógiával is. Három szakkönyve is megjelent a témakörben.


Udvardy György pécsi püspökkel

Dobos László zenei tevékenységében még nagyon sok területről nem szóltunk, így például a Filharmónia keretei között tartott ifjúsági ismeretterjesztői, a helyi írott sajtóban folytatott zenekritikusi munkájáról, de könyvek, cikkek, jegyzetek, zenei és más műfordítások, átköltések sokasága, különböző tematikájú előadások sorozata jelzi gazdag életútját, melyben társa volt szintén karnagy-zenepedagógus felesége, Ilka néni, aki a Laci bácsi tanáráról elnevezett Agócsy László Zeneiskola igazgatója is volt.

Végezetül szóljunk arról, hogy Dobos László, akárcsak Tillai Aurél, Kincses József növendékeként hivatalosan is tanult zeneszerzést is, de a rendszerváltás felerősítette ez irányú tevékenységét, kiemelten is az egyházzene irányában. Az egyik legismertebb egyházzenei alkotása, a Mise keleti stílusban című műve, melynek Glória tételét az I. Pécsi Ökumenikus Kórustalálkozó 1997. május 11-én a Pécs-kertvárosi Református Templomban megtartott hangversenyén rögzített a Pécsi Rádió (hivatalosan a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztősége) a pécsi Pius Templom Énekkara előadásában, Szauer Dezső – a Pécsi Kamarakórus egykori kórustitkára – tenorszólójával, Varga Zoltán orgonakíséretével, Dobos László vezényletével.
    A művet a 80-as évek elején komponálta Dobos László a nyugati és a keleti keresztény egyházfők, VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka történelminek minősíthető 1965-ös találkozásának emlékére, amikor semmissé nyilvánították a két egyház kölcsönös kiközösítését, a nagy egyházszakadást. A művet ezután folyamatosan repertoárján tartotta a Pius kórus, mely most már a Te Tiszteletedre is szól az e világi és a Mennyei énekkarban is, Laci bácsi!

Mi most Esterházy Pál Harmonia celestis (Mennyei harmónia) című művének Dormi Jesu (Aludj Jézus) című részletével veszünk búcsút Dobos Lászlótól, aki 2011-ben vezényelte a Pius Kórust ezen a felvételen, melyen későbbi karnagy utóda, Balatoni Sándor orgonált.

Fotók: Internet                          

  Kovács Attila
                Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő