Az első 10 év

Az első 10 év

Éppen 10 éve, 2010. december 6-án indult útnak a Csorba Győző Könyvtár 1-es számú könyvtárbusza. Az európai uniós forrásból megvalósult jármű többéves előkészítő munka után gördült ki a pécsi Tudásközpont parkolójából, újraindítva ezzel Baranya 27 hátrányos helyzetű településének könyvtári ellátását. Az alábbi személyes hangvételű írással emlékezünk vissza az elmúlt évtizedre, felidézve az olvasókat, a busszal átélt kalandokat, élményeket és a sok ezer megtett kilométert. 

Ahogy indult

Első ránézésre is 10 méternél hosszabb, fehér színű, “Könyvtárbusz, ami mindent visz” feliratú, szalaggal átkötött nyergesvontató áll az akkor még csak pár hete megnyitott Tudásközpont parkolójában. Ünneplőbe öltözött emberek járnak fel-alá, a sajtó munkatársai keresik a helyüket, mikrofonállvány, ünnepi hangulat.

Miklós napja van, 2010. december 6-ot írunk. Kulcsátadó rendezvény, és egyben a projektet előkészítő csapat örömünnepe ez, hiszen elkészült, megérkezett és indulásra készen áll a megyei könyvtár régóta várt könyvtárbusza. Mintha a Mikulás hozta volna ajándékként.  

És valóban: Baranya megye 27 kistelepülése lett gazdagabb ekkor mindazzal, ami a 21. századi igényekre szabott könyvtárbuszon megtalálható volt. 

Ami nélkül valóban nem megy: a könyv, a könyvtáros és a könyvtárbusz

“Már elolvastam az összeset tőle, ami a buszon van!” - kurjant a negyvenes évei végén járó hölgy úgy fél évvel a könyvtárbusz elindulását követően! Meg azt is, ami a Tudásközpontban elérhető - teszi hozzá magában a könyvtáros. Negyven darab feletti könyvmennyiségről beszélünk. Akkor most mi legyen? Írjunk a szerzőnek, hogy iparkodjon többet és gyorsabban írni, mert egy eldugott Baranya megyei falucskában a legnagyobb rajongója erre vágyik! Végül találtunk megoldást, elkezdte elölről a teljes életművet...

Négyezer dokumentum a könyvtárbuszon! Rendben, de miből mennyit, hogyan? Milyen gyakran frissüljön? Ilyenek voltak a kezdeti dilemmáink az állománnyal kapcsolatban, persze hamar kiderült, hogy úgysem a könyvtáros diktál, hanem az olvasó. Legyenek kívánságok, kérjenek az olvasók könyveket mindenféle témában! Az még hagyján, ha adott volt a szerző és a műve, de előfordultak zavarbaejtő, nehéz kérdések is, mondjuk őstörténet, tenyérjóslás, esetleg szintetizátor behangolása témakörében is. Hála a csapatmunkának, a megoldatlan kívánságok listája mindig rövid maradt.

Ami pezsgést hoz: a beszélgetések

Bakter hosszú percek óta magyaráz. A könyvtárbusz sofőrje pedig ugyanennyi ideje hallgat, olykor összefonja kezét, megpödri bajszát, bőszen bólogat, de aztán éles hangon közbevág, ha valamiben nem egyezik a véleménye. A téma súlyos: otthon bütykölés, barkácsolás. A könyvtáros már a kardántengelynél elvesztette a fonalat.

Merthogy a könyvtárbuszba járás nem csak az irodalmi alkotásokról szól. Persze itt vannak körülöttünk a könyvek és szívesen megvitatjuk, hogy kinek, melyik kötelező olvasmány volt hatalmas élmény, vagy épp vette el a kedvét egy életre az olvasástól. Az évek során ezeknél azért jóval többet fedtünk fel magunkból, illetve ugyanígy rengeteg történetet osztottak meg velünk olvasóink. Ilyenformán van, ahol kevés is az ott töltött másfél óra, hiszen épp csak bemelegedtünk, máris tovább kell állnunk a következő helyszínre. Két hét múlva folytatjuk!

Ami nem magától értetődő, de fontos: a játék

“Kati néni/Dóri néni/Fruzsi néni/Laci bácsi! Beállít nekem valami autós játékot a gépen?” vagy “Játszunk olyan kártyásaaat!” vagy “Mikor hozza el megint az óriás jengát?” vagy “Kaphatok színezőt?”

A szolgáltatás elindulásának első éveiben rendkívül népszerű volt a buszon található két laptop, sőt olykor a könyvtároséra is szükség volt, ha oldani kellett a feszültséget a gépre várók között. Autós, zombis, sminkelős játékok hada futott a gépeken, aztán később a YouTube, zenélős, vicces videók, manapság meg már mindenki a telefonján intézi ügyes-bajos dolgait, jól jön az ingyen wifi a buszon.

Ha a netezés már nem is olyan vonzó a gyerekek körében, játékra mindig kaphatók: papírrepülőzés, puzzle, amőba, memóriajáték,  “Ország, város, fiú, lány”, kvíz, BrainBox, Dobble, Csótánypóker, csak egy pár, amelyekbe bevontuk a lurkókat. Ezek mellett persze kézműveskedtünk is: készült hóember, béka, madár, szivecske, télapó, és még sok egyéb, amelyeknek mind-mind nagyon örültek a buszba betérő gyerkőcök.

Ami a hírünket vitte: a találkozások itthon és külföldön

“Potujoča knjižnica” - vagyis az “Utazó könyvtár”

A könyvtárbuszos szolgáltatást számtalan alkalommal népszerűsítettük idehaza (pl. Budapest, Kecskemét, Miskolc, Székesfehérvár, Veszprém) és külföldön is (pl. Maribor, Rijeka, Kladovo, Lyon). Voltunk olyan bátrak, hogy helyben is szervezkedtünk: 2015-ben és 2018-ban is nemzetközi könyvtábusz-találkozónak biztosított helyszínt Pécs városa.

Számtalan kedves és segítőkész kollégát ismertünk meg az évek alatt. Az elmúlt évtized egyik legfontosabb eredményeként elmondhatjuk, hogy mi is részesei lettünk egy nagy könyvtárbuszos családnak, melynek tagjai közt szerb, szlovén, horvát, belga, holland, portugál, német, osztrák és még megannyi náció könyvtárosai viszik előre a bibliobuszok ügyét szerte a világon.

Amire nincs ráhatásunk: az időjárás

Nyár. Rekkenő hőség, épp csak az ördögszekerek hiányoznak ahhoz, hogy autentikus westernfilmet lehessen forgatni Dél-Baranyában. A parabola antenna is kiszúrt velünk, hiszen nem állhatunk a templom mellé, az épület némiképp hűsítő árnyékába, mert leárnyékolja az eszközt, és így nincs internet a buszon. A gyerekek még bírják: félmeztelenül püfölik a gépeket, nevetgélnek, míg a felnőttek éppen csak annyi ideig tartózkodnak a járművön, míg gyorsan összeválogatnak pár könyvet. Csilingelő hang a távolból: Megjött a fagyis! A busz hirtelen kiürül, mindenki rohan haza apróért, hogy meglegyen az aznapi pár percnyi hideg megváltás! 

Tél. “Ugye azt tudod, hogy ma itt alszunk?” - kérdezi kaján vigyorral az arcán a könyvtárbusz sofőrje. Odakint rázendített a havazás. Az Illocska-Pécs távolság bő 50 km, nagyjából egy óra, van benne emelkedő, márpedig azt a könyvtárbusz nem szereti, főleg ha jeges az út. A helyiek marasztalnak: jut vacsora, szállás biztosítva, maradjunk - mondják. Nincs gond, a busz elfér, nem lesz útban. Persze minket várnak odahaza, így a távozás mellett döntünk, s lépésben haladva épségben hazaérünk.


A szolgáltatás megfelelő időpontja, a könyvkínálat, az olvasók pillanatnyi kedve, hangulata, a vetési naptár és még megannyi szereplő mellett az egyik legbefolyásosabb tényező természetesen az időjárás. Általában igyekeztük úgy alakítani, hogy csak a legextrémebb időjárási viszonyok miatt maradjon el egy-egy szolgáltatási nap. A össztömegből kifolyólag a könyvtárbusz télen erősen "érzékeny" a hóra, nyáron pedig kiválóan funkcionál szaunaként, ha épp nem működik a légkondi. 

Túlélési eszközeink nyáron a törölköző, télen a réteges öltözködés és a dupla zokni.

Ami a háttérben zajlik: a csapatmunka

Mivel több száz alkatrészből felépülő, olykor szeszélyes kedvű járműről beszélünk, így nem csak az idő romolhat el, hanem a kedvünk is, ha valami nem stimmel a busszal. Köszönet jár mindazoknak, akik az elmúlt évtizedben bármilyen módon is hozzájárultak a szolgáltatás folyamatosságához, fenntartásához. Ez csak így működhet!

Ahogyan zötyögünk: utak, utazás 

“Ejj, csak az a piskói bekötő, azt adná meg az ég, hogy megcsinálják, már a volánosok is lábujjhegyen mernek csak bemenni!”

Megyeszerte számtalan útszakaszon hangzott el hasonló mondat tőlünk a 10 év folyamán. Egyik első utunkon épp Katádfát hagytuk el a Bánfára vezető mellékúton. Ekkortájt úgy nőttek ki a földből az “Európai falu” táblák, mint a gomba. Maradjunk annyiban, hogy nem sok út múlta felül azóta (illocskai, ózdfalui bekötőút, üdv néktek!) ezt a vállalhatatlanul kátyús pár száz métert, éppen ezért igen-igen megmosolyogtató volt látni az említett táblát. Sajnos a helyzet azóta sem rózsásabb.

A rossz útviszonyok miatt nem egyszer ragadtunk be a sárba, ahonnan traktorral menekítettek ki bennünket a helyiek. 

A csúszós, jeges utak is sokszor tréfát űztek a több tonnás kamionnal, de imáink eddig szerencsére mindig meghallgattattak még akkor is, amikor a Villányi-hegység lejtőin csúszkáltunk lefelé, vagy Szárászt elhagyva erőlködve kaptattunk fel a csúszós úton, a 10%-os emelkedőn.

Ahogy az olvasókat látjuk: életutak

Ahány olvasó van, annyiféle életutat ismertünk meg az elmúlt évtizedben. Vannak olyan idősebb olvasók, akik már 10 éve töretlenül hozzák-viszik a könyveket. Ha lenne országos könyvkölcsönzési verseny, nem kellene sokat gondolkodnunk kiket nevezzünk be.

Hosszú idő ez a 10 év, bizony előfordul, hogy van, akivel már sosem találkozunk, nem halljuk többé, ahogy fiatalkoráról mesél, nem segítjük le a lépcsőn, és nem mosolygunk már össze, ha olykor egy picit pityókásan érkezett kölcsönözni.

A 2010-ben beiratkozott 10 éves ma már 20 éves felnőtt. Akad, aki az apró faluból már nagyobb településre költözött, van, aki még az iskola padját koptatja, olyan is, aki már gyermeket nevel, vagy aki épp “koleszos”, és találunk olyat is, aki közfoglalkoztatottként szépíti falucskáját. A legapróbbaknak pedig pár hónap múlva ugyanúgy a könyvtárbuszon a helyük, hogy egy kicsit megcsócsálják a legújabb lapozókat!

Mi is haladunk tovább a megkezdett úton, a megszokott menetrend szerint.

Kéthetente másfél óra. 

Találkozzunk a szokott helyen! 

Lejegyezte: Csobán László

(Szerkesztette: Szeifer Csaba)