Komment. Lájk. Megosztás. Mindennapi életünk részei ezek a „rituálék” – és ha mi magunk nem is gyakoroljuk ezeket a tevékenységeket nap, mint nap – érdemes tisztában lenni azzal, hogyan működik a hírkészítés lélektana és hogy egy megosztásért cserébe tényleg jár-e az ingyen okoseszköz vagy két hét wellness nyaralás?
Hírfogyasztási szokásaink eltérőek, de az megfigyelhető, hogy a legnagyobb közösségi oldal hírfolyamában ma már nem csak az ismerőseink legfrissebb képei, születésnapi köszöntések és vicces képek rotálódnak, hanem a különböző weboldalakról érkező hírek is. A legnagyobb híroldalak is belátták, hogy jelen kell lenniük a Facebook-on, hisz az emberek egyre kevésbé nyitnak meg saját maguktól hírszájtokat.
Az információs zuhatag egyik mellékágaként különböző motivációból, ill. érdekek mentén létrejöttek a „zajkeltésre” alkalmas weboldalak is, ezen indokok lehetnek például a pénzszerzés, politika, poén vagy valamiféle aktivizmus.
Kattintás előtt, kattintás után
Ha az álhírek típusait nézzük, akkor az alábbiak léteznek: kamuhírek, propaganda, elfogult hírek, áltudományos hírek, összeesküvés-elméletek, szatíra, kattintásvadász cikkek, téves információk. Biztosra vehető, hogy mindannyian kattintottunk már a fentiek közül valamelyikre, ha másért nem is, pusztán kíváncsiságból. Utóbbi nem is véletlen, hiszen ezek a cikkek sokszor kifejezetten az emberi kíváncsiságra építenek, illetve fő céljuk, hogy valamilyen, szélsőségesen pozitív vagy negatív érzelmet váltsanak ki, így sokszor anélkül, hogy különösebben észleltük volna, már klikkeltünk is. Éppen ezért első lépésként mindig gondoljuk végig, hogy milyen érzéseket kelt bennünk a cím.
Ha már kattintottunk és elolvastuk a cikket, akkor legyünk körültekintőek, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel. Keressünk bizonyítékokat, ellenőrizzük más oldalakon a megjelent adatokat. Sajnálatos módon, viszonylag gyakran előfordul, hogy valamilyen hírességnek halálhírét keltik. Ha a hír megjelentét követő egy órában más híroldalakon nem találunk megerősítést ezzel kapcsolatosan, akkor a hír valószínűsíthetően nem igaz. Egy hír kapcsán többféle weboldalt, hírportált érdemes átböngészni, ezzel is megvizsgálva a különféle álláspontokat. Az is előfordulhat, hogy a cikk szerzője elfogult a témában, keltsen gyanút, ha a cikknek nincs szerzője! Egy mértékadó híroldalon található impresszum is, ahol tájékozódhatunk az oldal szerkesztőiről, tulajdonosáról. Nem biztos, hogy a leghitelesebb weboldalon járunk, ha az oldal URL-je a következőképpen néz ki: www.tutifrankohirekmagyarorszagrol.web.info.hu Ha az oldal kinézete, a cikk nyelvezete pongyola, mondanivalója zavaros, akkor nem biztos, hogy azt a leghozzáértőbb ember írta, sőt gyaníthatóan nem esett át szerkesztői korrektúrán, ellenőrzésen. A hirdetésekkel telezsúfolt weboldalakon közzétett híreket sem árt ellenőriznünk más forrásból. Időről időre felbukkannak városi legendák a mikróban szárított macskáról, az eltűnt legendás náci aranyról, a citrom vagy a fokhagyma rákgyógyító erejéről. Ilyen és ehhez hasonló történetekről olvashatunk az urbanlegends.hu weboldalon. A szerkesztők a 2000-es évek eleje óta gyűjtik és elemzik az álhíreket, érdemes a weboldalt böngészni, ha hallottunk valami nagyon furcsát, olykor még az is kiderülhet, hogy igaz.
Csobán László
Csorba Győző Könyvtár
Az írás a Könyvtári Hírzengő című lapunk 2020/1. számában jelentik meg nyomtatásban.