Betűméret + növelése | – csökkentése

„Az emberségünkhöz tartozik, hogy teremtsünk”

Bogárdi Aliz zenész, bábművész, irodalmi estek szervezője, és nem mellékesen épp gyermeket is nevel. Számos produkcióban közreműködik, ezekkel évről évre jelen van a Csorba Győző Könyvtár programkiajánlóiban. Interjú az alkotóval.

„Az emberségünkhöz tartozik, hogy teremtsünk”

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Hogy kerültél kapcsolatba a zenével?

Mindig énekelni, táncolni szerető kislány voltam, aki szerencséjére zene- illetve művészetkedvelő családba született, így nem volt kérdés a zeneiskola. Nagyon szerettem a szolfézst – az elméleti és gyakorlati oldala egyaránt érdekelt. Az általános iskolai énekórákért, kórusba járásért és néptáncért is rajongtam. Ekkor kezdtem hegedülni, amit a középiskolában a népi brácsa követett. Ebben az időszakban döntötte el a lelkem, hogy a zene illetve a színpadi munka (a színház világát is beleértve) része lesz az életemnek – méghozzá meghatározó. Lettek mestereim is: Moravetz Leventével, Bánky Gáborral, Wéber Kristóffal ez idő tájt ismerkedtem meg. Később egyre többet zenélhettem vérbeli muzsikusokkal és a művészeti karon tanulókkal egyaránt – így sajátítottam el az együtt zenélés fortélyait. A népzene értőbb közelítésének képességét Bergics Lajosnak köszönhetem. Egyetemi diplomámat a Pécsi Tudományegyetem magyar szakán szereztem. Ennek hasznát láttam nemcsak újságíróként, merthogy ilyen korszakom is volt, hanem olvasni szerető emberként is.

Az alkotás, mint olyan, miként jelenik meg az életedben, van valamiféle ars poeticád?

Az alkotás számomra a létezés természetes és egyetlen releváns formája, még ha néha nehézségekbe ütközik is. Az emberségünkhöz tartozik, hogy teremtsünk – a szó legtágabb értelmében. Ide tartozik az édesanya főztje, az, hogy az édesapa biciklizni tanítja a gyerekét, az, ha valaki zenét ír egy bábelőadáshoz, vagy ha valaki koreográfiát szerkeszt, tudományos felfedezést tesz vagy csak egyszerűen értő olvasó. Utóbbi is teremt: megalkotja fantáziája segítségével a könyvben rejlő világot. A zenélés, színpadi játék, dalszerzés számomra azt jelenti: része vagyok a “nagy” teremtésnek, és hozzájárulok ahhoz az én “kis” teremtésemmel.

Számos formációban közreműködsz, zenélsz gyerekeknek, felnőtteknek. Melyik számodra a legkedvesebb?

Mindet szeretem, de a legkedvesebb mégis a legkisebbeknek és szüleiknek tartott Meseóra, a gyerekkoncertek a Tamás Éva Játéktára zenekarral, és saját társulatom, az ÜnnepKörSzín produkciói, amelyek alkalmával mindig sikerül közel kerülni közönségünkhöz, a falu vagy város apraja-nagyjához. Ilyen előadás például a Betlehemi Csuda, ami természetesen a népi hagyományból merít és a tiszta forráshoz igyekszik visszajutni, vagy a Toruko című relaxációs irodalmi estünk, ami új műfajt teremt és a pécsi alkotó, Halmai Tamás szövegeiből ad egy különleges válogatást zenével, drámai szituációkkal, humorral és igen: relaxációval.

Milyen programokban találkozhatnak veled a megyében mostanában?

Jelenleg szöveget tanulok, énekórákat tartok magunknak, zenekari próbát szervezek. Ezen kívül megjelenek egy-egy zeneterápiás foglalkozáson, zeneovis eseményen a hangszereimmel, néhány Játéktár koncerten is. Az ÜnnepKörSzínnel már a következő évadra készülünk: A sivatag hercegnője című mesét perzsa-magyar muzsikával fűszerezzük majd, a Bökkentyű című csecsemőszínházi előadás pedig vélhetően a szülőket is végleg mellénk állítja. A Golestan zenekarral, mely most adott ki új lemezt Hiányzol címmel, talán hatodszor is eljutunk Dubaiba zenélni. A zenekarvezető Dr.Nowrasteh Ghodratollah (Dr.Khonji) pedig már egy iráni utazáson töri a fejét.

Szeifer Csaba

 

Az interjú eredeti változata a Csorba Győző Könyvtár Könyvtári Hírzengő című periodikájának 2018/4-es számában jelent meg.

 

Fotó: Bergics Balázs


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc