A 90 éves Tóth Ferenc Liszt-díjas komlói karnagy, zenepedagógus köszöntése

            Hosszúra nyúlt szabadságom és egészségi állapotom miatt csak most, egy hónap elmúltával nyílik rá lehetőségem, de annál nagyobb szeretettel kerítek rá alkalmat, hogy 90. születésnapja alkalmából köszöntsem Tóth Ferenc Liszt-díjas komlói karnagyot, akinek életútja eggyé vált szülővárosa zenei életével.

            Az 1928. december 20-án, Komlón, egy munkáscsaládban született Tóth Ferenc zenei tehetsége korán megmutatkozott, szépen éneklő édesanyja, hegedülő édesapja nyomdokain haladva, utóbbitól hegedülni tanult, és először Komlón, a már Kodály-műveket is tanító, Fekete Pál kántortanító kórusában énekelt,- később Dombóváron már szólista is volt az ottani kórusban -, majd a Szederkényi Ádám alapította komlói bányász fúvószenekarban fúvós hangszereken is játszott.

Ezt követően Pécsett folytatta tanulmányait, 1947-52 között a Zenekonzervatórium hegedű-ének szakán, Graef Matild hegedűs-, Sassy Iringó csellista-, Rumi Emma ének- és Agócsy László szolfézs-tanár növendékeként, illetve részben ezzel párhuzamosan, 1950-52 között a Pedagógiai Főiskolán Hegyi József tanszékvezető-karnagy, Antal György karnagy, Vönöczky Endre orgona- és Székely Júlia zongoraművésznő vezetésével. Ezt követően, mint tehetséges „munkáskádert” kiválasztották, s bár nem volt párttag – később sem lett! -, 1952-től 1956 végéig a Népművelődési Minisztérium Zenei-oktatási osztályánál lett a zeneiskolákért felelős előadó, akinek időszaka alatt 18-ról 37-re növekedett számuk.

            Tóth Ferenc 1956 októberében tagja lett a minisztérium forradalmi munkástanácsának, ott volt a Rádió ostrománál, ezért 1957-ben elbocsátották, s először a budapesti Marczibányi téri fiúiskolába került, majd még az év végén hazakerült Komlóra, ahol – Pécsi Géza örökét folytatva – a Belvárosi, később Kodály Zoltán nevét viselő ének-zene tagozatos általános iskola tanára és kórusainak karnagya lett. Egy év múlva meghallgatta őket Kodály Zoltán, akivel ettől kezdve szoros kapcsolatban állt Tóth Ferenc, akinek azt is sikerült elérnie, hogy 1961-ben művet írjon az akkor már idős Mester, ez a mű lett a  „Harasztosi legénynek”, melynek előadásával nagy sikerrel szerepelt Debrecenben a komlói kórus, mely később is több hazai és nemzetközi kórusversenyen öregbítette a baranyai bányászvárosban folyó ének-zene oktatás hírét.

            Tóth Ferenc kórusaival bejárta Európa számos zenei nagyhatalmú országát, Ausztriától, Belgiumon, Hollandián, Svájcon, Olasz- és Németországon át, Svédországig a volt szocialista országokig, Bulgáriától a volt Csehszlovákiáig és Jugoszláviáig, ahol bemutató foglalkozásokat is tartott együtteseivel az úgynevezett Kodály-módszerről. Egyik nevezetes szereplésük alkalmával, amikor Kodály Zoltánné Péczely Sarolta javaslatára ők képviselték hazánkat a Czifra János vezette Salzburgi Dóm Kórusának vendégeként a Salzburgi Dómban, ahol az ottani egyházi vezetőt sikerült meggyőznie arról, hogy – bár ott nem volt szokás „világi himnuszok” éneklése -, a komlói iskolás kórussal elénekelhették a magyar himnuszt. Mondván „abban semmilyen világi, harcias üzenet nincs, hiszen úgy kezdődik, hogy „Isten áldd meg a magyart…”.

            Tóth Ferenc egyik legnagyobb komlói zenei tette, hogy 1970-ben Kodály Zoltánné Péczely Sarolta támogatását megnyerve létrehozta a Kodály Zoltán nevét viselő Nemzetközi Gyermekkórus Fesztivált, mellyel nemcsak ismertséget, de nemzetközi partnerséget, sőt gazdasági és kulturális kapcsolatokat hozott a városnak. De arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy az ezredfordulóig folytatva a bányász kóruséneklés hagyományát, létrehozta és vezette a Komlói Munkáskórust.

            Tóth Ferenc több mint fél évszázados tanári működése alatt, úgy is mint filharmóniai ismeretterjesztő előadások népszerű műsorvezetője, komlóiak tízezreit tette az ének, a zene barátaivá és hívévé. Legnevesebb tanítványai közé tartozott Gyöngyösssy Zoltán fuvola-, Király Csaba és Szabó Dániel zongoraművész és Sárkány Kázmér operaénekes, karvezetői kezei alól pedig olyan kiváló énekesek kerültek ki és lettek országosan elismert karnagyokká, mint Nagy Ernő és dr. Szabó Szabolcs.

            Tóth Ferenc munkásságát számos baranyai és országos elismerés övezte, a Népművelési Intézet nívódíjától, a Janus Pannonius Művészeti díjon át, az 1982-ben kapott Liszt-díjig, a 2001-ben megkapott Komló Város Díszpolgára címig, a 2007-es Kodály Zoltán Emlék-díjon át, a 2015-ben kapott Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozata kitüntetéséig.

            Magam rendkívül büszke vagyok rá, hogy több rövidebb interjú mellett, 1998-ban, 70.születésnapja alkalmából egy nagyszabású „életút” portrébeszélgetést készíthettem vele, melyben úgy éreztem, hogy addigi életútját bízta rám, s többek között az 1956-os forradalomról és az addig vezető útról, majd a folytatásról addig sehol sem publikált dokumentumokat osztott meg velem, úgyhogy az később több fővárosi rádiós műsornak is részévé lehetett. Így elsőként a Kondor Katalin, a Kossuth Rádió akkori adófőszerkesztője által szerkesztett Névjegy című portrésorozatába is bekerülhetett, s a későbbi Rádióelnök elmondása szerint az ország több mint tíz helyére kellett elküldeni az egykori tanítványok és érdeklődő rádióhallgatók kérésére ezt a Tóth Ferenc-portrét.

Az 1956-tal kapcsolatos emlékezését pedig az „1956 – pécsi muzsikus szemmel” című, a Bartók Rádióban elhangzott műsorban használtam fel, Bánky József zongoraművész és Ivasivka Mátyás pécsi zenepedagógus-karnagy kollégája által megélt és elmondott tapasztalatok, valamint Tillai Aurél egy Nagy Imre miniszterelnökkel kapcsolatos dokumentum értékű emléke mellett.

            Tóth Ferenc egyik személyemnek szóló dicséretét pedig – nevezetesen, hogy „Gazdag áldása vagy Te a magyar zenei életnek” – úgy őrzöm, mint a legnagyobb elismerését zenei szerkesztői-riporteri munkámnak. Hiszen minden igyekezetemmel együtt is, hol vagyok én az olyan nagyságokhoz, mint a fentebb említettek, akik a magyar zenei élet asztalára csak a legnagyobbakéhoz mérhető teljesítményt tettek le.

            Most tehát, ha megkésve is, de nagy-nagy szeretettel köszönthetem a baranyai zenei élet 90 éves doyenjét, Tóth Ferencet, annak a könyvnek ajánlásával is, mely megtalálható a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárában is, melyet tíz évvel ezelőtt nyolcvanadik születésnapja alkalmából írt Lerchné dr. Egri Zsuzsa „Komlói szvit – Tóth Ferenc életútja több tételben” címmel. Emellett pedig néhány az általa vezetett gyermekkar által énekelt Kodály kórusművet, az Ő vezényletével.

            Isten Éltessen Feri bácsi!

 

 

Fotó: internet

Kovács Attila

                                               Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

 


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc