Wagner: Walkür Trisztán Tannhauser 1931

Ezen az 1931. január 18. és február 2. közötti plakáton ismét csak elámulhatunk az Operaház hazai és vendégsztárokkal kiálló rendkívül gazdag műsorkínálatán. A bal felső sarokban először a január 18.vasárnap délutáni programon szereplő, A zsidónő című operát láthatjuk, mely Jacques Fromental Halévy (1799-1862) német származású francia zeneszerző legismertebb és legértékesebb alkotása. A francia nagyopera Auber és Meyerbeer között hidat építő, patetikus, romantikus és szentimentális stílusú, vonzó lírájával és drámai érzékével a maga korában rendkívül népszerű darabját az 1835-ös ősbemutató után nálunk 1842-ben mutatta be a Pesti Színház, de az Operaháznak is repertoárdarabja volt egészen a II. világháborúig. A Fleischer Antal (1891-1945) vezényelte előadáson a magyar operajátszás olyan nemzetközileg is a legnagyobbak közé tartozó kiválóságai léptek fel, mint világklasszis basszistánk, Székely Mihály (1901-1963), a kiváló Wagner-tenor, Závdoszky Zoltán (1892-1976), a remek Wagner-hősbariton, Losonczy György (1905-1972), a Kodály Psalmus Hungaricusának ősbemutatóját éneklő Dr. Székelyhidy Ferenc(1885-1954), s a címszerepben Relle Gabriella (1902-1975), aki épp abban az időben, a 30-as években a Berlini Staatsoper közönségét is meghódította.

A január 18-i esti előadás a Liszt Pesti karneváljára készített táncjátékkal kezdődött, Ferencsik János vezényletével, majd Dohnányi Ernő (1877-1960) A tenor című, két évvel korábban bemutatott operáját láthatta a közönség, az ősbemutató karmestere, Rékai Nándor (1870-1943) vezényletével, aki az összes nálunk játszott Wagner-operát is elvezényelte. A címszereplő Laurisin Lajos (1897-1977) a korabeli vélemények szerint pályafutása legjobb alakítását nyújtotta, mellette olyan nagyságok is felléptek, mint kiváló basszbariton, Szende Ferenc (1887-1955) a nemzetközileg is kiváló hős- és buffóbariton, Maleczky Oszkár (1894-1972), Budánovits Mária (1884-1976) az Operaház 1915-54 közötti időszakának egyik kimagasló mezzoszopránja, Verdi, Wagner, Bizet és Erkel műveinek avatott tolmácsolója, vagy a kiváló koloratúrszubrett, Halász Gitta (1899-1968).

Január 20-án Richard Wagner egyik a zenetörténet fejlődése szempontjából leginkább korszakos jelentőségű operáját, az 1865-ös ősbemutató után nálunk csak 36 évvel később, 1901-ben bemutatott Trisztán és Izoldát játszotta az Operaház két világklasszis Wagner-énekes fellépésével. Trisztán a kiváló német hőstenor, Gotthelf Pistor (1887-1947) volt, míg Izolda a 20. század egyik legnagyobb Wagner-énekesnője, a svéd Nanny Larsén-Todsen (1884-1982), aki 1906-37 között mind hazájában, mind világszerte, de főként Bayreuthban „a Wagner-szoprán”-nak számított, egészen a norvég Kirsten Flagstad (1895-1962) ’30-as évekbeli Wagner-énekléseiig. A Sergio Falloni vezényelte előadásban olyan magyar kiválóságok voltak partnereik, mint Székely Mihály, Szende Ferenc, vagy Budánovits Mária, így ez az előadás minden bizonnyal az Operaház „arany lapjaira” tartozónak számított.

A másnapi Lehár-operett, A mosoly országa és az azt követő Goldmark-opera, a Sába királynője előadás után – melyből azért emeljük ki Székely Mihály, Losonczy György és Halmos János énekesek és a karmester, Fleischer Antal nevét –, 1931. január 23-án ismét a két világsztár vendégfellépésének tapsolhatott az Operaház közönsége. Wagner „A nibelung gyűrűje” című tetralógiájának Walkür című – a plakáton írottal ellentétben A Rajna kincse után második – részét a kiváló magyar Wagner-dirigensként számon tartott Rékai Nándor (1870-1943) vezényelte, de itt emlékezzünk meg róla, hogy az 1870-es ősbemutatót 19 évvel követő, 1989-es magyarországi bemutatót az akkor az Operaháznál tevékenykedő Gustav Mahler (1860-1911) vezényelte. Siegmund Gotthelf Pistor volt, Wotan Szende Ferenc, Sieglinde Báthy Anna (1901-1962) volt, aki Bartók és Kodály művei mellett a Verdi, Wagner operák egyik legkiválóbb magyar szopránja is volt. Férje, Hunding szerepében az Operaház kiváló basszistája, Venczell Béla (1882-1945) lépett fel, Brünnhilde szerepében pedig a svéd Wagner-világsztár, Nanny Larsén-Todsen, Fricka minden idők egyik legkiválóbb magyar alténekesnője, Basilides Mária (1886-1946) volt, aki olyan karmesteróriások vezényletével aratott sikereket külföldön is, mint Richard Strauss, Bruno Walter, Erich Kleiber, Fritz Busch, Hans Knappertsbusch, Hermann Abendroth. De még a walkürök szerepében is olyan kiválóságok vettek részt az előadásban, mint Relle Gabriella, Orosz Júlia, Halász Gitta, vagy Sándor Mária. Úgyhogy ez az előadás talán még a Trisztánénál is nagyobb élmény lehetett a korabeli közönség számára, s ezzel még nem volt vége a sztárparádénak. Január 24-én egy különleges „balett-szendvicsben” került előadásra Mascagni Parasztbecsülete, melyet ma már szinte kizárólag Leoncavallo Bajazzók című operájával tűznek műsorra. A programot az ezúttal is Ferencsik János vezényelte Liszt Pesti karnevál táncjátékváltozata nyitotta, míg a „keret” másik végén Igor Sztravinszkij (1882-1971) 1911-ben komponált világhírű balettje, a Petruska szerepelt, melyet Rékai Nándor vezényelt, bizonyítva, hogy nemcsak Wagner és Dohnányi állnak közel hozzá, de az orosz zene „fenegyereke” is. A koreográfus Brada Ede (1879-1955) volt, 1926-ban ültette színpadra Sztravinszkij Petruskáját, melynek címszerepét Andor Tibor (1903-?) táncolta, a női főszereplő pedig Vécsey Elvira (1906-1990) volt. Pietro Mascagni (1867-1945) 1890 májusában Rómában bemutatott, s még ugyanaz év karácsonyán nálunk is színre került Parasztbecsület című operájában ezen az 1931-es előadáson Santuzza szerepét a kiváló drámai szoprán, Bodó Erzsi (1904-1957) énekelte, aki Verdi A végzet hatalma című operájának Leonórájaként, valamint az Aida és Puccini Turandotjának címszerepében nyújtott maradandót. Turridu az Operaház olasz repertoárjában nagy sikerrel szereplő Halmos János (1887-1961) volt, aki Radames, Otello és Manrico mellett épp a Parasztbecsületben nyújtott kimagasló teljesítményt, Alfio, a kocsis szerepében az épp abban az évben nemzetközi karrierjét kezdő, későbbi világhírű bariton, Svéd Sándor (1906-1979) lépett közönség elé, Lola szerepében pedig egy „valódi Lola”, Gere Lola (1906-?), aki 1931-1944 között volt az Operaház kiváló Verdi mezzoszopránja.

A plakát alsó felének „Műsor-rovatában” a január 25-e délutáni balett-programot zeneileg is egzotikus műsorválasztása miatt emelném ki, merthogy Rimszkij-Korszakov „keleti” Seherezádéja és Liszt magyar rapszódiás Pesti karneválja között a spanyol Manuel de Falla (1876-1946) 1919-ben Ida Rubisntein számára komponált A háromszögletű kalap című balettje került színre. Természetesen az igazi szenzáció a január 27-i Wagner-előadás volt, amikor is az 1876-ban az első Bayreuthi Ünnepi Játékokon, nálunk pedig 16 évvel később 1892-ben bemutatott „Az istenek alkonya” került színre Nanny Larsén-Todsen (1884-1982) és Gotthelf Pistor (1887-1947) vendégfellépésével. Larsén-Todsen kiváló kvalitásairól és nem mindennapi teherbírásáról tanúskodik, hogy január 31-én a Tannhäuser Elzájaként lépett fel a Magyar királyi Operaházban, ahol 11 nap alatt 4 (!) Wagner-opera főszerepét énekelte el. Úgyhogy feltétlen megérdemli, hogy a Siegfriedből meghallgassunk egy a Youtube-on található rövid részletet vele, bár Izoldaként is fent van egy hosszabbal.

A Trisztán és Izolda részleteinek meghallgatása előtt engedtessék meg egy – Tiszay Andor gyűjteményébe bekerült – épp ezzel a Wagner-operával kapcsolatos, az Operaház Igazgatóságához írott 1926-os, majdnem korabeli levél közzététele, mert igen tanulságosan és mulatságosan jelzi,

hogy Wagner zenéjének befogadása csaknem egy évszázada sem tartozott a könnyen megszerezhető

élmények közé.

A Dr. Lázár Ernő nyugalmazott királyi ítélőtáblai bíró, volt királyi büntetőtörvényszéki tanácselnök, ügyvéd VIII. kerület, Baross utca 30.szám alatti lakos, telefonja: József 2-89 – ami Józsefváros telefonközpontjára utal – által 1926. november 14-én írott levelet eredetije mellett a jobb olvashatóság miatt átírásban is közöljük.

„Tek. (Tekintetes) Igazgatóság!

Az Operaház nov. 21-iki C. bérletében jobb földszint 1. alatti páholy bérletemet a tek. (tekintetes) Igazgatóság rendelkezésére bocsátom, miután a Tristan és Isolde előadást végig nem

kínlódnám és összes ismerőseim között nem akadt senki, aki erre vállalkozott volna. (Igaz, hogy zene-tanár ismerőseim nincsenek.) Páholy eladással nem foglalkozom. Ha a tek. (tekintetes) Igazgatóság akár eladatja erre az előadásra, akár pedig alkalmilag az „Aida” vagy „Sevillai borbély” vagy „Rigoletto” vagy „Figaro házassága” előadásra e helyett egy páholyt bocsát rendelkezésre:

hálásan veszem. Szíves értesítést kér kiváló tisztelettel Dr. Lázár Ernő”

Azt sajnos nem tudjuk, hogy milyen választ kapott Lázár úr, sikerült-e a csere Verdi, Rossini, vagy

Mozart operáira, de azt sejtjük, hogy ha mondjuk bő 4 évet várt volna, amikor az akkori idők legnagyobb Wagner-szopránja, a svéd Nanny Larsén-Todsen (1884-1982) énekelte a női főszerepet

a Trisztán és Izoldában talán nem kívánta volna elcserélni páholyát. Mi viszont most kényelmesen hátradőlve hallgathatjuk többek között az ő hangját is egy 1928-as felvételről a 3. felvonás összevágott YouTube-os részleteiben.

A plakát jobb alsó részén egy basszista világsztár, a francia Marcel Journet (1868-1933) fellépéséről olvashatunk híradást. A különösen Angliában, Francia- és Olaszországban hatalmas karriert befutott

basszista – aki azért New York és Chicago operaközönségét is meghódította – két évvel halála előtt, 61 évesen, mint a Párizsi Nagy Opera és a Milanói Scala művésze lépett fel az Operaházban, az 1931.február 2-i Tosca – Bajazzók előadásban és két nappal később Muszorgszkij Borisz Godunovjában. Ez is igazolja azt a széles zenei skálát, melyet pályafutása 40 éve alatt Wagner operáinak legnagyobb basszusszerepein keresztül az olasz-francia repertoárban, s mint láthatjuk az oroszban is végigénekelt.

 

                                                                                                                                 Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Wagner: Walkür Trisztán Tannhauser 1931

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Későbbi hírek

© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc