Wagner: Tannhauser BUSCH

Az 1931-es évad február 8-15 közötti programjáról fennmaradt plakát – akárcsak az 1930.áprilisi – az Operaház repertoárjának rendkívüli gazdagságáról és sokszínűségéről árulkodik, a hazai és külföldi vendégsztárok fellépése mellett.

A bal felső részen ezúttal is egy balett és egy operaprodukció szerepel, most azonban külön előadásban. Rimszkij-Korszakov Seherezádéját ezúttal is az ifjú Ferencsik János (1907-1984) vezényli, míg Weiner Leó Csongor és Tündéjének táncjáték-változatát az idősebb generációból Rékai Nándor (1870-1943) dirigálja, a Liszt Ferenc zenéjére készült Pesti karnevált ismét Ferencsik.

Az esti fő produkció Charles Gounod (1818-1893) 1859-ben komponált, nálunk 1863-ban bemutatott Faustjának előadása volt, melynek címszerepét az a Halmos János (1887-1961) énekelte, aki Miskolcról, majd a budapesti Városi Színháztól 1928-ban került az Operaházhoz, melynek a Faust mellett, főként Verdi operáiban volt kedvelt tenoristája (Radames, Otello, Manrico). Margitot a fiatalon elhunyt szoprán, Nagy Margit (1902-1941) énekelte, Siebel nadrágszerepét pedig az a Halász Gitta (1899-1968), aki főleg Mozart „szubrett-szoprán” írta be magát a magyar operatörténetbe. Az előadás sztárjai azonban a még ma is meghatározó emlékeket maguk mögött hagyó férfi énekesek lehettek: Mefisztót Székely Mihály (1901-1963), az egyik legszebb hangú magyar basszus énekelte, akinek kedvéért még Bartók is módosított a Kékszakállú szólamán, Valnetin az a Palló Imre (1891-1978) volt, akit Kodály a magyar népdalok mesterdalnokának nevezett, s a kedvéért Erkel Bánk bánjának címszerepét baritonváltozatra is „átírták”, emellett pedig kora egyik legkiválóbb Verdi és Wagner-baritonjának számított, míg a Faust „Wagner” szerepét Losonczy György (1905-1972) basszbariton  énekelte, aki az egyik, legkiválóbb magyar Wagner hősbaritonként 30 éven át énekelte A nürnbergi mesterdalnokok Hans Sachs szerepét. A karmester pedig az a Fleischer Antal (1891-1945) volt, aki később Lehár A mosoly országa előadásait is vezényelte, melyben a főbb szerepeket Losonczy György és Maleczky Oszkár mellett Szu-Csongként Székelyhidi Ferenc (1885-1954) és a Miként Orosz Júlia (1908-1997) énekelte.

Leo Delibes (1836-1891) 1883-ban komponált, nálunk 1887-ben mutatott Lakmé című operájában az eddig már említett Halmos János, Maleczky Oszkár és Orosz Júlia mellett az egyik csemegét a Sándor-nővérek fellépése jelenthette, hiszen a címszerepet az a Sándor Erzsi (1885-1962) énekelte, aki századforduló környékének egyik főleg olasz (Verdi, Puccini) szerepekben legkiválóbb magyar szopránja volt, Mallika pedig húga, a kiváló mezzoszoprán, Sándor Mária (1895-1964) volt, aki pedig a fiatalon elhunyt tenorista, Környei Béla(1875-1925) felesége volt. De szerepelt az előadásban Kóréh Endre (1906-1960), a Pécsett is többször fellépő kiváló basszista is, Nilakantha szerepét pedig egy kiváló bariton, Farkas Sándor (1888-1970) énekelte. Egy másik különlegesség lehetett, hogy az előző évben avatták fel az Operaház előcsarnokában Petri Lajos Sándor Erzsit épp Lakmé szerepében ábrázoló fehér márvány szobrát.

Február 12-én pedig egy igazi különlegességet hallhatott-láthatott az operaházi közönség: az olasz Ermanno Wolf-Ferrari (1876-1948) 1927-ben komponált és nálunk két héttel korábban bemutatott Sly (avagy legenda az újra felébresztett alvóról) című, Shakespeare Makrancos hölgy című vígjátékának prológusa nyomán írott operáját, melyben a címszerepet a kiváló spinto tenor, Laurisin Lajos (1897-1977) énekelte, Dolly szerepét pedig Tihanyi Vilma (1902-1951) a Bécsben is többször nagy sikerrel vendégszerepelt drámai szoprán, az Operaház főként Puccini, Verdi, Wagner szerepekben (Mimi, Turandor, Cso-cso-szán, Desdemona, Senta, Elza) kiváló énekesnője énekelte.

A hét igazi nagy Wagner szenzációja, a Tannhäuser Fritz Busch (1890-1951) vezényelte előadása volt, hiszen a Drezdai Állami Operaház zeneigazgatója (1922-1933), akkor már mint Richard Strauss és más kortárs operaszerzők bemutatóinak világhírű karmestere jött Budapestre: Strauss: Intermezzo (1924); Egyiptomi Heléna (1928); Busoni: Doktor Faustus (1925); Hindemith: Cardillac (1926); Kurt Weill: Der Protagonist (1926) Wagner-dirigensként is a legnagyobbak között tartották számon, már a Stuttgarti Operaháznál töltött zeneigazgatósága alatt elvezényelte a teljes Ringet (a Niebelung gyűrűjét), 1924-ben pedig Bayreuthban A nürnbergi mesterdalnokokat. A Salzburgi Ünnepi játékokon is nagy sikerrel szerepelt, s mint kiváló Mozart-karmestert is számon tartották élete végéig, a náci hatalomátvétel után Angliában, majd a II. világháború alatt Argentínában és New Yorkban, a háború után pedig Dániában és Svédországban tevékenykedő Fritz Buscht.

Nem véletlen, hogy az Operaház a legkiválóbb magyar Wagner-énekesekkel állt rendelkezésére. A címszereplő az egyik legkiválóbb magyar Wagner-hőstenor, Závodszky Zoltán (1892-1976) volt, Hermann őrgróf a kiváló basszista, Székely Mihály (1901-1963), Erzsébet Báthy Anna (1901-1962), Wolfram Palló Imre (1891-1978), Walther Rösler Endre(1904-1963), Vénusz a Wagner szerepekben is kiváló szoprán Relle Gabriella (1902-1975) volt, de Losonczy György, Ney Dávid és Komáromy Pál az Operaház legkiválóbbjai közé tartoztak a kisebb szerepekben.

Az 1931.februári plakát további, csak egy-egy sorban jelzett műsorai is igazi szenzációkat

tartogattak a korabeli közönség számára, hiszen február 15-én és 22-én este Meyerbeer a hugenották című ma már ritkán hallható operájában az a világhírű Pataky Kálmán (1896-1964) lépett fel, akit, mint az egyik legkiválóbb, az olasz énekesekkel azonos rangú magyar tenoristát, a Bécsi Operaház szerződtetett 1926-ban, s később a Salzburgi Ünnepi Játékokon Toscanini vezényletével is énekelt. A két Hugenották előadás között pedig 19-én Puccini Bohéméletének Ropdolphejaként lépett közönség elé, partnere pedig a vele egy időben, 1926-ban a Bécsi Staatsoperhez szerződött kiváló szoprán, Angerer Margit (1903-1978) volt, aki Verdi A végzet hatalma c. operájának Leonórájaként debütált Bécsben, ahol 1938-as Angliába költözéséig az egyik vezető szoprán volt, főként Richard Strauss operáinak legkiválóbb előadója, korának egyik legjobb Octavianja.

Angerer Margit pedig még két alkalommal lépett a budapesti közönség elé a hét folyamán: február 21-én a Lohengrinben, melynek címszerepét Fritz Wolff (1894-1957) német tenorista énekelte, akivel 23-án A nürnbergi mesterdalnokokban léptek fel, ami mindkettejüknek igen komoly erőpróba lehetett, akárcsak Pataky Kálmánnak a két Hugenotta és a Bohémélet egy héten belül.

Jelenet egy 1929-es operaházi Tannhauser előadásból

Kovács Attila

Wagner: Tannhauser BUSCH

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc