Wagner: nürnbergi plakát

Tiszay Andor (1900-1986) nem sokkal 1927-es külföldről történt hazatérése után, 1929-ben az operaház segédrendezője lett s az is maradt 1937-ig. Ebből az időszakból való gyűjteményében több operaházi műsorplakát, melyek közül az egyik legkorábbi különlegesség a Nürnbergi Operaház és Színház 1929. novemberi vendégjátékáé – mellyel a Magyar Királyi Operaház egy évvel korábbi nürnbergi vendégszereplését viszonozták – s melyben két opera és egy színpadi mű is szerepelt.

November 9-én „stílszerűen” Richard Wagner – városukhoz kötődő – A nürnbergi mesterdalnokok című 1868-ban Münchenben bemutatott operájával mutatkoztak be, melyet a nürnbergi színház generálintendáns vezetője, Dr. Johannes Murau színrevitelében adtak elő. Ezután, 10-én Hugo von Hofmannsthal Jedermann („Akárki”) című, 1911-ből való középkori moralitás-játék adaptációját adta elő a nürnbergi színtársulat a főszereplő Clemens Schubert színpadra állításában. Végezetül 1929.november 12-én Richard Strauss (1864-1949) 1924-ben saját szövegére írott Intermezzo című „polgári komédiájának” magyarországi bemutatóját – és mindmáig egyetlen hazai előadását – tartották meg a kiváló konzervatív stílusú Richard Strauss-rendezőként számon tartott Rudolf Otto Hartman (1900-1988) színpadra állításában. Ennek komplett műsornak a budapesti „Nürnbergi hét” keretében történt előadása azért is különlegesség, mert Hoffmannsthal az Elektra és A rózsalovag után épp e műnél „kikosarazta” a zeneszerzőt, akit épp ő ösztönzött a szövegírásra.

A Wagner és a Richard Strauss opera előadásában közreműködő Magyar Királyi Operaház Zenekarát az a Bertil Wetzelsberger vezényelte, aki később is több német városban működött operakarmesterként, így például Frankfurtban és Stuttgartban is.

De nem akármilyen különlegesség a plakát alján található további „műsorajánlat” sem hiszen november 13 és 19 között Kodály Háry Jánosa is előadásra került a Nürnbergi hét keretében, majd Wagnertől az a Rajna kincse, melyet az 1869-es ősbemutató után Budapesten 20 évvel később Gustav Mahler vezényletével mutattak be. Ezután két Puccini-opera volt műsoron, a Bohémélet és a két évvel korábban – egy évvel az ősbemutató után – Magyarországon bemutatott Turandot, míg 18-án ismét Wagner-opera előadásnak tapsolhatott a közönség: a Walkürt az a kiváló osztrák karmester, Franz Schalk (1863-1931) vezényelte – a ma már kedvesen megmosolyogtató Schalk Ferencre magyarítás kordivatnak tekinthető gesztus –, aki épp abban az évben köszönt el a Bécsi Operaháztól, melyet 1918-tól vezetett, 1919-24-ig azzal a Richard Strauss-szal közösen, akinek Az árnyék nélküli asszony című operáját ő mutatta be 1924-ben. Mindenesetre különleges élmény lehetett hallani Wagner Walkürjét azzal a karmesterrel, aki annál az Anton Brucknernél is tanult, akinek 5. szimfóniáját ő mutatta be 1894-ben.

                                                                                                                                 Kovács Attila

Wagner: nürnbergi plakát

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Későbbi hírek

© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc