Verdi: 1945

A 2.világháború európai befejezésének legvégső szakaszának operaházi programkínálatába enged betekintést Tiszay Andor gyűjteményének ez a különleges plakátja, melynek bal felső részét ismét egy balettet és operát kombináló előadás teszi ki. Az 1945.május 2-i – a vörössel írott „Erre az előadásra jegyek nem válthatók” átlós felirat alapján vélhetőleg protokoll – előadást Bartók Béla A fából faragott királyfi című Balázs Béla szövegkönyvére 1917-ben komponált táncjátéka nyitotta, melyben a címszerepet a rendező-koreográfus Harangozó Gyula(1908-1974) játszotta, a díszlet- és jelmeztervező Oláh Gusztáv volt, a karmester Sergio Failoni(1890-1948), Bartók és Kodály nálunk is nagy karriert befutott, elkötelezett olasz híve.

Ruggiero Leoncavallo(1857-1919) 1892-ben komponált és nálunk már a következő évben bemutatott Bajazzók című operáját az a Komor Vilmos(1895-1971) vezényelte, akinek vezetésével Pécsett az 1930-as években gyakran szerepelt az Operaház „Gördülő Opera” című produkciója.

Nedda az operaház egyik legkiválóbb lírai szopránja, Orosz Júlia(1908-1997) volt, Canio a főleg az olasz repertoárban a legjobbak között jegyzett Halmos János(1887-1961) volt, Tonio pedig az a legkiválóbb Verdi és Wagner-baritonok között számon tartott Jámbor László(1911-1995) volt, aki

idős korában a később a pécsi operatársulatnál pályáját kezdő tenoristát, Győrfi Istvánt is segítette.

A rendhagyó estet Borogyin Igor hercegének „Poloveci táncok” című népszerű részlete zárta, melynek koreográfiáját szintén Harangozó Gyula készítette, a karmester pedig az a pályáját Szegeden kezdő, később világhírűvé lett Fricsay Ferenc(1914-1963) volt, aki egyetlen alkalommal ugyan, de Pécsett is vezényelt, 1944.február 3-án, a szegedi operatársulat vendégjátékként előadott Puccini Bohéméletében. Unokája, Dámosy von Szita Ferenc(1969-) pedig 1994 februárjában a Pécsi Szimfonikus Zenekar Beethoven-estjét vezényelte, melyben az István király nyitány és a Pastorale szimfónia között a Hármasverseny is elhangzott, a Németországban működő Trio Hernádival.

Másnap 1945.május 3-án magyar világsztár vendég, Pataky Kálmán(1896-1964) lépett a Magyar Állami Operaház színpadára – ahol 1921-ben debütált, majd a Bécsi Operaház tagja lett 1926-38 között, de Európa számos országában és Argentínában is nagy sikerrel szerepelt –, s Puccini Tosca című operájának címszerepét énekelte. Pataky egyébként két jeles alkalommal is fellépett Pécsett: 1924.május 19-én Verdi Rigolettójában a mantuai herceg szerepét énekelte, mellyel 3 évvel korábban az Operaházban is nagy sikerrel debütált, majd 1936.december 11-én már mint a Bécsi Staatsoper tagja énekelte Puccini Toscajának Cavaradossiját. Az 1945-ös Tosca címszerepét Walter Rózsi(1901-1974) énekelte, aki főleg az olasz operák kedvelt szopránja volt.

Scarpia pedig a sok karakterben egészen kiváló bariton, Maleczky Oszkár(1894-1972) volt.

Az előadást Sergio Failoni vezényelte, aki főleg az olasz operákban volt közkedvelt nálunk is.

Sergio Failoni vezényelte a másnapi, 1945. május 4-i rendkívüli filharmóniai hangversenyt is, melyen Giuseppe Verdi Requiemjét a háború végső szakaszában, április 12-én elhunyt amerikai elnök, Franklin Delano Roosevelt(1882-1945) emlékére adták elő. Itt említsük meg, hogy Giuseppe Verdi Requiemjét 1897.március 9-én magyarországi vidéki premierként először Pécsett adták elő, a Pécsi Dalárda és még számos pécsi kórus, valamint a Zenekedvelők Egyesületének Zenekara közreműködésével,. Lőhr Vilmos(1837-1920) vezényletével, s hogy Pécsett is volt egy nevezetes, politikus emlékére adott gyászmise-előadás, amikor 1876.február 14-én „a haza bölcse”, Deák Ferenc emlékére adta elő a Pécsi Dalárda és a város művésztársadalma Mozart Requiemjét, az itt élő és alkotó székesegyházi karnagy, Hölzl Szeráf Ferenc(1808-1884) vezényletével.

Az 1945-ös előadás egyben még azt is tükrözi, hogy az akkor még a Szovjetunióval szövetséges Amerikai Egyesült Államok elnöke milyen nagy becsben állt, s mint a háború egyik hőséről emlékeztek meg ezzel az előadással a később Budapesten „teret is kapó” Rooseveltről.

Az énekesek között ott volt az Operaházban ekkor debütált szoprán, Raskó Magda(1919-1992),

a kiváló altista Németh Anna(1908-1990), aki 1937-64 között volt az operaház magánénekese,

a Simándy József mellett egyik legkiválóbb lírai- és hőstenor, Udvardy Tibor(1914-1981) és a

korának világszerte egyik legnagyobb operaénekeseként számon tartott, varázslatosan szép, mély basszus hanggal rendelkező Székely Mihály(1901-1963).

A plakát jobb oldalának felső részében két nálunk is rendkívül népszerű Verdi opera előadásáról olvashatunk, melyeket „a hét operaházi fő karmestere”, Sergio Failoni vezényelt.

A Rómában cenzúrázva 1859-ben bemutatott, nálunk először 1864-ben játszott „Az álarcosbál” című, Eugéne Scribe(1791-861) „III. Gusztáv, avagy az álarcosbál” című színdarabja nyomán komponált operát néhány örökzöld melódia mellett elsősorban a ragyogó énekes-teljesítmények miatt kedvelik és tűzik műsorukra az operaházak, s e téren ennek az 1945.május 5-i előadásnak sem kell szégyenkeznie. A hölgyekkel kezdve: Ulrika, a jósnő a már az előző napi Verdi Requiemnél említett kiváló alténekesnő, Németh Anna(1908-1990) volt, Amália az idén épp 100 éve született és 25 éve elhunyt Warga Lívia(1913-1988) volt, aki 1940-66 között mint a társulat magánénekese, a legkiválóbb magyar drámai szopránok közé tartozott főként Verdi és Wagner alakításaival(Leonóra, Amália, Desdemona, Erzsébet). A férfiak között Richard gróf szerepét egy különös sorsú tenorista,

Járay József(1913-1970) énekelte, aki Székelyhidi Ferenc növendékeként Wagner Tannhäuserében debütált 1941-ben, majd 1942-49 között az olasz lírai-tenor repertoár egyik legkiválóbb énekese lett, 1949-ben Svájcban, majd Dél-Amerikában énekelt jelentős sikerrel. 1956-tól ismét az Operaház tagja lett, egészen 1964-ig, amikor deviza-bűncselekmény miatt – külföldi gázsijából nyugati autót vásárolt(!) – négy és fél évi börtönbüntetésre ítélték, 1967-es amnesztiával történt szabadulása után korai haláláig a Debreceni Csokonai Színházban énekelt kisebb szerepeket. A titkára, René szerepében a jogi diplomát is szerzett Dr. Palló Imre(1891-1978), az egyik legkiválóbb magyar bariton lépett közönség elé, aki 1917-78 között volt az Operaház tagja, de turnéi során bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot és az Egyesült Államokat is. Samuel, az összeesküvő szerepében az a Kálmán Oszkár(1887-1971) lépett színpadra, aki 1918-ban Bartók operájának, A kékszakállú herceg várának bemutatóján énekelt, s ugyanabban az évben Bartók zongorakíséretével énekelt dalokat Kodály szerzői estjén. Az 1927-29 között a Bécsi Staatsoperhez szerződő kiváló basszista németországi, bécsi, prágai és barcelonai vendégszereplései során Sztravinszkij- és Hindemith-művek premierjén is sikereket aratott. A zsidótörvények miatt 1940-45 között nem szerepelhetett, 1945-ben került vissza az Operaházhoz, melynek 1947-ben lett örökös tagja.

Kálmán Oszkár fellépett a másnapi Verdi Aida előadáson is, melyet a Magyar Kommunista Párt Munkásbérletének első sorszámot viselő produkciója volt, a VIII. kerületi párszervezet rendezésében. Csak a poén kedvéért és zárójelben jegyzem meg, hogy bár a színlapon a rendező neve nincs feltüntetve – ellentétben Az álarcosbáléval, melyet (ifj.) Oláh Gusztáv(1901-1956) rendezett –, vélhetőleg a „szó szerinti” rendezést azért talán nem a pártszervezet vállalta magára.

A ragyogó hangú basszista, Kálmán Oszkár a főpap, Ramfis szerepét énekelte, Amonasro pedig a kiváló bariton, Jámbor László(1911-1995) volt. A főpapnő a pályáját akkor kezdő kiváló lírai-drámai szoprán, Birkás Lilian(1916-2007) volt, aki a kiváló film- és operarendező, Nádasdy Kálmán(1904-1980) felesége volt. A király szerepét Fodor János(1906-1973) énekelte, aki 1938-tól haláláig volt az Operaház tagja és kezdeti bariton szerepei után vezető basszbaritonja. Minden idők legjobb magyar Wagner-énekesei közé tartozott, aki ösztönös, nagyszerű színészi képességeivel karakterénekesként is rendkívüli sikereket aratott. Amneris szerepében az a Palánkay Klára(1924-2007) lépett színpadra, aki zeneakadémia és római tanulmányai után az előző évben debütált az Operaházban Amnerisként, de a magyar operajátszás történetébe, mint Székely Mihály méltó partnere vonult be Bartók Kékszakállújának Juditjaként, akikkel Ferencsik János 1956-ban elkészítette ma is korszakosnak tekinthető első Bartók operalemezét. Emellett drámai erejű Verdi és Wagner alakításai is nevezetesek. A férfi főszerepet éneklő Halmos János(1887-1961) épp, mint kiváló Verdi-tenor, Radamesként is nagy sikert aratott korábban is. A címszereplő Pluhár Melittáról annyit sikerült  megtudni, hogy abban az időben az Operaház 1947.márciusi előadásán még egy kisebb szerepet (Ortlinde) is énekelt Wagner Walkürjében.

A színlap utolsó előadás beharangozója, Mozart Szöktetés a szerájból című operája azért érdemel kiemelést, mert vélhetőleg ezt a kiváló szereposztásban kiálló, Ferencsik János vezényelte előadást hallhatta a pécsi közönség is 1941.január 28-án. Pécsett Gyurkovics Mária(1913-1973) volt Constanza, Szabó Ilonka(1911-1945) Blonde, Rösler Endre(1904-1963) Belmonte, Pedrillo szerepében Sárdy János(1907-1969) az operában is kiváló énekes, Kóréh Endre(1906-1960) a kor kiváló basszistája pedig Ozminként kápráztatta el a pécsi közönséget, míg Pesten Székely Mihály.

Kovács Attila

Verdi: 1945

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Későbbi hírek

© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc