Bródy János 52 év dalszövegei | Csorba Győző Könyvtár

Bródy János 52 év dalszövegei

— Klikk a teljes mérethez! —

Zenei csemegék rovatunkban most egy igazán ritkaságnak számító verseskötetet, mondhatni összkiadást ajánlok Tisztelt Olvasóink figyelmébe: Bródy János 52 év dalszövegei című, a Park Könyvkiadónál 2017-ben megjelent több mint 600 oldalas könyvét, amely több mint 500 Bródy-verset, vagy, ahogy ő szerényen fogalmaz, dalszöveget tartalmaz. Arra, azonban, hogy ezek legnagyobb része vers értékű, vagy rangú, legyen elegendő bizonyíték a most következő szubjektív válogatás, mely a kötet sokszínű tematikájából csak egyből, a társadalmi kérdésekkel foglalkozókból ajánl négyet figyelmükbe.

Mielőtt ezt megtennénk azonban, feltétlen kiemelést érdemel, hogy a könyv végén alapos és pontos leírást kapunk a dalszövegekhez kapcsolódó dalok megjelenéséről, előadóiról, melyek között az Illés és a Fonográf együttest, Koncz Zsuzsát, Halász Juditot és Bródy Jánost is ott találjuk, zeneszerzőtársai között pedig, Szörényi Leventét, Illés Lajost, Szörényi Szabolcsot, Móricz Mihályt, Tolcsvay Lászlót, Bornai Tibort és még sokan másokat is ott találunk.

Az Illés együttesnek írt dalok egyike, az 1968-as dicstelen csehszlovákiai katonai bevonulásunk hatása alatt írt, de a cenzúrán csak az 1848-as forradalmunkra és szabadságharcunkra utaló címmel jelenhetett meg. Most tehát március 15-e előtt a „Március, 1848” című ritkán hallható dalt ajánlom elolvasásra és Youtube felvételen történő meghallgatásra Szörényi Levente zenéjével.

Március, 1848

Sápadnak hej, a fényes csillagok az égen
Elvitték hej, a legjobb barátomat régen
Soha már nem látja a felkelő nap fényét
Soha már nem tölti be szerelem a szívét

Néma volt a völgy, a hegy
Őrizték a fegyverek
Kinn a réten furulyaszó
Zengő hangja lázadó

Nézz fel, valahol ég a tűz

Parancs szólt hej, s egy háborúra kész az ország
Igazság hej, hát nincs ki hallaná a hangját
Hódító, rabló katonának én nem állok
Testvérim gyilkosává én sohase válok

Felzúgott a völgy, a hegy
Gyilkoltak a fegyverek
Véres arccal néz a nap
Frissen hantolt sírokat

Ezután, az 5 évvel később, 1973-ban Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című, a megjelenés után nem sokkal betiltott – s csak tíz évvel később újra kiadott – lemezére írt „Ha én rózsa volnék” című, egy generáció himnuszává vált társadalomkritikus Bródy János dalt ajánlom Tisztelt Olvasóinknak.

Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.

Bródy János bő egy évtizeddel később, 1985-ben is írt egy olyan dalt Koncz Zsuzsának, mely az ő rendszerváltás iránti elkötelezettségét és elszántságát bizonyítja, melyhez Bornai Tibor zenéjében tökéletes és bizakodó „társra” lelt.

Ne hagyj engem

Ahogy a Hold is körbejár az égen
Lehet még erény, ami ma szégyen
Lehet még úgy is, ahogy szeretnénk

Aki ma fenn van, holnap lekerülhet
Ami ma nem megy, holnap sikerülhet
Valóra válhat, ami csak álom ma még

Van, aki számít, és van, aki kér
Van, aki mindent könnyen ígér
De Te, aki szótlan a lelked adod
Ne hagyj engem, ne hagyj engem

Van, aki bátor, és van aki fél
Van, aki mindig csak a múltnak él
De Te, aki látod a holnapokat
Ne hagyj engem, ne hagyj engem el

Ami ma fényes, holnap kifakulhat
Aki ma bent van, holnap kiborulhat
Lehet még úgy is, ahogyan szeretnénk

Ami ma szürke, holnap kivirulhat
Ami ma nincs még, kialakulhat
Valóra válhat, ami csak álom ma még

Van, aki számít, és van, aki kér
Van, aki mindent könnyen ígér
De Te, aki szótlan a lelked adod
Ne hagyj engem, ne hagyj engem

Van, aki bátor, és van aki fél
Van, aki mindig csak a múltból él
De Te, aki látod a holnapokat
Ne hagyj engem, ne hagyj engem el.

Végezetül egy olyan a közelmúltban, pontosabban 2011-ben írott dalszövegét ajánlom Tisztelt Olvasóink figyelmébe, melyet az „Illés szekerén” című, saját lemezére komponált és írt Bródy János, aki az Édes életünk című dalban úgy összegzi pályájának törekvéseit, hogy azzal a mának is üzen.

Emlékszel, azt mondtad, s én elhittem neked,
Hogy együtt fogjuk végigtáncolni az életet.
Ki érti meg, hogy mégis mi történt velünk?
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk?

Óh azok a hatvanas évek ma már csak szép mesék,
nem volt az Éden, mégis közelnek tűnt az ég.
A tiltott gyümölcsök íze édes volt nekünk.
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk?

Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még,
amíg a régi tűz szívedben ég.
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk,
ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk.

Emlékezz arra is, hogy voltak álmaink,
hittük, hogy rendbe jönnek majd a dolgaink.
S a rég várt új idők fordultak ellenünk.
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk?

Itt állunk csalódottan, s nézünk ostobán.
Istenem, hová jutottunk annyi év után!
Romokban minden, ami fontos volt nekünk.
Hova lett, hova tűnt az az édes életünk?

Jöjj hát és hazudd azt, hogy nincsen veszve még,
amíg a régi tűz szívedben ég.
Amíg egy régi daltól könnyes lesz szemünk,
ez a tűz, ez a dal, ez az édes életünk.

Most még egy pillanatra jöjj hozzám közel,
hadd érezzem, hogy létezem, hogy létezel.
Hadd higgyem azt, hogy van még egymáshoz közünk,
és ez a dal, ez a tűz, örökre megmarad nekünk.

Jöjj hát, és hazudd azt, hogy nincsen veszve még.
Mondd azt, hogy a felhők felett mindig kék az ég.
S nem múlhat semmi el, míg emlékezünk.
és ez a dal, ez a tűz örökre megmarad nekünk.

Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Bródy János 52 év dalszövegei

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc