A 90 éve született Jandó Jenő karnagy, zeneszerző, énekzene tanár emlékezete

A 90 éve született Jandó Jenő karnagy, zeneszerző, énekzene tanár emlékezete

(1928. nov. 3. Szentlőrinc – 2008. jan. 28. Pécs)

jando_jeno

A világhírű pécsi zongoraművész, Jandó Jenő édesapja a Mayer Ferenc által vezetett pécsi Székesegyházi Énekiskola fiúkórusának szép hangú, rendkívül tehetséges tagjaként kapott életre szóló indíttatást a zene és a kórusmuzsika iránt. 1948–1951 között a Pécsi Pedagógiai Főiskolán végezte tanári tanulmányait, s közben mar az első év végén, négy másik társával – többek között Pécsi Gézával és későbbi feleségével, a kiváló zongoraművész Rubel Mártával – együtt, mint klerikális beállítottságút, tendenciózus „kibuktatással” el akartak távolítani, ám végül a pótvizsgán – felsőbb, minisztériumi engedéllyel – „átengedtek”.

Különös – de igazán pozitív – fintoraként a sorsnak a következő tanévtől az Egyetemi

Dolgozók Énekkarának (pontosabban akkor még az orvosegyeteminek) vezetésére kérték fel, s ebből az időszakból egy legendássá vált vezénylését is megosztotta e sorok írójával, aki a pécsi rádió számára néhány alkalommal portréinterjút készíthetett vele, s aki atyai jó barátjaként tisztelte. 1949. december 21-en, Sztálin 70. születésnapján megígérte többségében vele egykorú vagy nála alig idősebb egyetemista kórustagjainak, hogy az ünnepi műsorban a reneszánsz egyházzene legnagyobb mesterének, Palestrinának egyik művet, a Cosi la famat is elő fogjak adni. Kétkedő

dalosainak legnagyobb meglepetésére az egyetemi ünnepségen a mű elhangzása előtt megfordulva, a következőképp konferált: „Most pedig következik, Palestrinov Cosi la fama.” A nem mindennapi bátorságú tett következményeivel maga is tisztában lévén, interjún kívül azt is elmondta, hogy „azért ez nem volt veszélytelen, könnyen juthattam volna olyan sorsra, hogy ma nem lenne a Jenci” – utalt világhírűvé lett zongoraművész fia három évvel későbbi születésére..

Pályája további alakulásáról ő maga a következőket Írta az „In Memoriam Mayer

Ferenc 1899–1999” című, 1999. november 21-i, Szent Cecília – az egyházi zene védőszentje

– tiszteletére a Pécsi Madrigálkórussal adott zenés áhítat meghívó műsorlapján, melyből azt is megtudtuk, hogy többek között Palestrina Krisztus örök ajándékai című miséje is elhangzott.

„1951. február 12-én kezdtem el – államvizsgám előtt – féléves gyakorló tanárkodásomat

a pécsváradi iskolánál. Ide követett a Pécsi Pedagógiai Főiskola okmányban

– dátum, pecsét, Márk Bertalan aláírás – tömörített véleménye, mely szerint Jandó

Jenő politikailag fejletlen, politikailag megbízhatatlan, a Szovjetunió iránti magatartása kiismerhetetlen, kapcsolatot tart fenn a klerikális reakcióval (Óvári Sándornál láttam, olvastam). Végzett tanárként 1951 szeptemberében kezdtem munkámat a pécsszabolcsi iskolánál. Két iskolaévet töltöttem a nyíltszívű, minden szépségre fogékony lelkületű bányászgyerekek között. Fáradozásomat, szeretetemet, barátságomat kamatostul kaptam vissza tőluk. Mindennapos jutalmam volt köszöntésük: Jó szerencsét!, tanár bácsi.

1953 szeptemberében az Ágoston téri iskolához helyeztek. Itt éltem át 56-os szabadságharcunk minden csodáját s eltipratásunk teméntelen bánatát. Itt szólalt meg diákjaim ajkán 57 tavaszán vesztett forradalmunk kesergője, a himnikus-allegorikus Kuruc dal. Ők voltak szereplői a 68-as – hármas – szerzői estnek is. 1968-tol 1981-ig – 13 iskolaév – voltam a pécsi Leőwey Klára Gimnázium énekzene tanára. Éreztem a nagyobb zenei eredmények elérésének lehetőségét. Kétszeri „helikoni aranyerem” elnyerése arra késztetett, hogy külföldi kapcsolatot teremtsek a sepsiszentgyörgyi és a kassai magyar iskolákkal.”

Jandó Jenő karnagyi, zeneszerzői tevékenységére jelentős hatással volt a Népművelés Intézetnél 1953–56 között végzett zenetörténeti és esztétikai akadémia, bár már ez előtt is rendkívül igényes műsorválasztás jellemezte. Ezt tükrözi több madrigál és a már idézett Palestrina-mű mellett például a szintén az Egyetemi Dolgozók Énekkarával 1950. május 6-an előadott Bárdos Lajos Napfényes utakon vagy Maros Rudolf Duna-táji népdalok is.

Jandó Jenő 1955-től két, korábban Till Ferenc által vezetett kórusnak is karnagya lett: a Pécsi Szénbányászati Tröszt Igazgatósága Kórusának, akikkel az 1956. március 24-en Pécsett megrendezett Bartók Versenyen harmadik helyen végezték, míg a Pécsi Építők Kórusával – akiket, különböző néven, haláláig vezetett – másodikak lettek. A bányászkórussal 1956 szeptemberében a budapesti rádió is sugárzott közvetítést, melyben Kodály Rectius vives (Horatius magyarul „A szép énekszó múzsájához” címen ismert ódájának latin szöveggel énekelt változata.), Szvjesnyikov Hold

világa fénylik, Koposzov A fecske (Söjtör Lenke szólójával), Bárdos Széles a Duna és Arutjunjan Pohárköszöntő című kórusait énekelték. De énekeltek a pécsbányatelepi Bányász Dalkör fennállásának 35 éves jubileumán, 1957. június 16-an rendezett díszhangversenyén is.

Jandó Jenő két kórusnak egyik kiemelkedő közös hangversenye 1958. március 21-en, Bach születésnapján volt, amikor Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját és Georg Friedrich Handel Judas Makkabeus oratóriumának Győzelmi kórusát adta elő a Szénbányászati Tröszt Vegyeskara és a Pécsi Építők Énekkara, zenekari kísérettel, Jandó Jenő vezényletével, a szólókat Kováts Gyuláné és dr. Meláth Ottó – a későbbi kiváló mezzoszoprán, Meláth Andrea édesapja – énekelte.

A Pécsi Építők Énekkarával Jandó Jenő 1957. november 2-án az Építők I. budapesti Fesztiválján vettek reszt, ahol Beethoven Tavaszi dala, Brahms Bölcsődala, Kodály Horatiusi ódája és Szabó Ferenc Építők békedala mellett az együttes előadta Jandó Jenő Baranyai népdalbicinia című művét is, egy hosszú, fél évszázados hagyományt elindítva ezzel, melyben karnagyuk kórusműveit nagyrészt ők mutattak be elsőként.

A többnyire közérthetően világos dallamvezetésű, a gregorián, a reneszánsz madrigálok vagy a népdalok egyszerűségével megírt Jandó Jenő-kompozíciók közül a következőkről van tudomásunk:

1. Porba hulltak mind a zászlók – 56-os szabadságharcunk dala (korábban Kuruc dal címen)

(Galambosi László versére 1956-ban, bemutatva 1957 tavaszán az Ágoston téri iskolásokkal)

2. Baranyai népdalbicinia (1957)

3. Kossuth bicinia (egynemű vagy vegyes karra és dobokra)

4. Protege Domine plebem tuam (Óvjad Uram népedet!) – motetta (1957 augusztusa)

5. Missa prima (vegyes karra es orgonára)

6. Melinda nevére – madrigál Pákolitz István versére (Az Építők Madrigálkórusának ajánlva)

7. Tyúk-hívogató – madrigál Pákolitz István versére (1964. 05. 16.)

8. Olvadas – kanon Weöres Sándor versére (Dombainé Katona Margit szerint 1958 korul)

9. Kínai templom – Weöres Sándor versére(1964) (egynemű v. vegyes karra, gongokra, harangokra) 10. Építők – Weöres Sándor versére (1966) Bemutató: 1966. 05. 10-en, a Liszt Teremben: A Pécsi Építők Madrigálkórus és a Pécsszabolcsi Bányász Vegyeskar: vezényelt:Jandó Jenő (rádiófelvétel)

11. Madárka – népdalfeldolgozás (talán az 1960-as évek elején)

12. Jaj, de bús ez a ravatal… – négyszólamú férfi karra

13. Gyulai nádi Boldogasszony (1993 januárján Gyulán)

14. Békezsoltár – dr. Vargha Károly versére

15. Szent István királyhoz – dr. Vargha Károly versére vegyes karra és orgonára

(Honfoglalásunk millecentenáris évfordulójára – 1996)

16–21.: Hat Missa gregoriana (bemutatói, mind a pécsi Szent Ágoston-plébániatemplomban,

Szent Cecília, az egyházi zene védőszentje napja környékén, vasárnaponként)

(I.: 2002. 11. 24.; II.: 2003. 11. 23.; III.: 2004. 11. 24.; IV.: 2005. 11. 20. V.: 2006.

  1. 26.; VI.: 2007. 11. 25.)

Jandó Jenő szerénységére jellemzően e kései alkotásait minden kérésem ellenére sem engedte hangfelvételen megörökíttetni, így művei közül a pécsi rádióban „csak” a Weöres Sándor versére komponált Építők című kórusmű maradt fenn. Kórusai közül a Leőwey Gimnáziuméval elindított erdélyi, felvidéki kapcsolatot dr. Szabó Szabolcs is tovább folytatta, a Pécsi Madrigálkórus pedig – mely 1971-től használta a Madrigálkórus nevet az őt támogató Építőipari Vállalat aktuális elnevezése után – Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában és Finnországban, Pécs finn testvérvárosában, Lahtiban öregbítette a magyar és a pécsi kórusmuzsika – árnyalt és finom hangzásvilágáról ismert – jó hírnevét.

A Pécsi Madrigálkórus 1993-ban a Csontváry Múzeumban megtartott hangversennyel

ünnepelte megalakulásának 100. évfordulóját, s ezt követően is aktív résztvevői voltak a pécsi zenei életnek, elég talán csak az 1993. november 14-i, az abban az évben elhunyt dr. Vargha Károly legszebb madrigálfordításaiból adott hangversenyre vagy az 1996. június 2-i, szintén Csontváry Múzeumban adott „In memoriam dr.Vargha Károly” emlékhangversenyre utalni. De az egyik legfontosabb terület a pécsi Szent Ágoston-plébániatemplom miséin való közreműködés és zenei szolgálat volt, melyek során „nemcsak” Jandó Jenő gregorián miseit mutattak be, de hálaadó zenés áhítatokkal emlékeztek meg 1991 júniusától kezdve évente június 30-árol is, amikor az utolsó idegen megszálló csapatok is elhagytak hazánkat.

Jandó Jenő emlékére, 80. születésnapja alkalmából két jelentős zenei eseményre is sor került Pécsett. 2008. november 2-án a pécsi Szent Ágoston-plébániatemplomban az este 6 órai szentmisén egykori székesegyházi énekiskolai társa, Báthory László plébános úr nemcsak a halottak napjáról, de társról és barátról, Jandó Jenőről is megemlékezett. A mise zenei szolgálatában reszt vett Jandó Jenő egykori kórusa, a Pécsi Madrigálkórus (művészeti vezető: Kalász Gyula), amely néhai karnagya I.Missa gregoriana című művét is elénekelte, a mise után pedig a Kertész Attila vezette Mecsek Női Kar Tillai Tímea szopránszólójával és Várkonyi András orgonakíséretével Karai József Missa brevisét adta elő Jandó Jenő emlékére, az ezt az emlékezést kezdeményező ifjabb karnagytárs, Kertész Attila vezényletével.

2008. november 3-an, Jandó Jenő 80. születésnapján a Hotel Palatinus Bartók Termében, a Pannon Filharmonikusok Gyermán István Alapítványa által rendezett emlékhangverseny keretében a 2008 januárjában épp 70 éve született Gyermán István Liszt-díjas hegedűművészre és koncertmesterre, valamint Jandó Jenő karnagyra és zeneszerzőre emlékeztek Gyermánné Vass Ágnes Liszt-díjas hegedűművész, koncertmester és Jandó Jenő Kossuth-díjas zongoraművész, valamint a Pécsi Madrigálkórus. A Pécsett évtizedek óta alig tapasztalt hatalmas érdeklődés mellett sorra került hangversenyen – a 300 fős Bartók Teremben legalább ötvenen állva hallgatták a produkciókat – a Pécsi Madrigálkórus Jandó Jenő kórusműveiből adott elő hármat.

Elsőként a Galambosi László versére írt Porba hulltak mind a zászlók – 56-os szabadságharcunk dala hangzott el, majd ezután a szinten 1957-ben irott Protege Domine Plebem Tuam motetta, melynek magyar nyelvű szövegét a Pécsi Madrigálkórus Jandó Jenő örökét átvevő művészeti vezetője, Kalász Gyula mondta el. Ezt követően pedig az I. Missa gregoriana hangzott el, mely további öt társával együtt Jandó Jenő zeneszerzői életművének méltó bemutatásaként zárta egykori kórusa rá emlékező műsorát.

Ezután pedig Gyermánné Vass Ágnes és Jandó Jenő adtak elő szeretteik emlékére nagyrészt jelen sorok írója – úgy is, mint a koncert rendezésének ötletadója és műsorvezetője – által összeállított műsort. Ebben Mozart E-dúr adagiója, Beethoven F-dúr románca, Brahms és Franck A-dúr szonátái, Kodály Adagiója és Bartók Andantéja mellett helyett kapott Chopin g-moll noktürnje (Op. 37 No. 2), melyet édesapja emlékére, mint az ő kedves zongoradarabját játszotta el Jandó Jenő, aki Vass Ágnessel az egész hangversenyt rendkívül magas színvonalú, ihletett előadással varázsolta az ezért az emlékezéshez méltó előadásért hálás közönség elé.

Mi most idősebb Jandó Jenő emlékére fia, Jandó Jenő előadásában Aljabjev A csalogány című dalát ajánljuk meghallgatásra, Liszt Ferenc átiratában.

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjkas zenei szerkesztő


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc