Szerelem és halál az operaszínpadon

A Csorba Győző Könyvtár szervezésében újabb Operameséknek lehettünk szem és fültanúi 2017. október 6-án, amely az Országos Könyvtári Napok programsorozat keretében került megrendezésre a Tudásközpontban.

Éppen egy esztendővel ezelőtt szintén Hábetler András kalauzolt el minket az operák világába, melynek folytatásaként idén a szerelem és a halál volt a központi téma. Az est a Katarzis-kutatás Händltől Wagnerig alcímet kapta, amihez a házigazda csak annyit fűzött hozzá ízelítő gyanánt, hogy „ez se, az se lesz, de közte bármi”.

Szinte rögtön a közepébe csöppenünk, a tavaly már megismert Varászfuvolából hallhattunk egy duettet, melyet a műsorvezető Hábetler András Fodor Beatrixszel ad elő, nem is akárhogyan. A szöveg témáját követve a közönség soraiban keresett a két előadó házaspárokat, és őket vonták be a produkcióba, ami először meglepetésként ért mindenkit, de végül bátran jelentkeztek a párok, hogy egy pillanatra ők is részesei legyenek a dalnak.

Ez a kis szösszenet adott aztán okot arra, hogy Hábetler András kifejthesse, miért is fontos az interakció a fellépők és a nézők között az opera világában. Ha ugyanis van visszajelzés a közönség részéről, az energiát ad, ami újabb visszajelzést generál, és így megy ez, mint egy „teniszmeccs”. A közönség pedig szinte egyé válik: egy szív, egy lélek (mint a B közép – teszi hozzá Hábetler András, a tőle megszokott humorral). Ez a katarzis.

Igazi színházat csinálunk együtt. Ebben pedig az est alatt segítséget is kap a házigazda, hiszen idén is vele tartottak a barátok, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Zeneművészeti Intézetének hallgatói. Némelyük már az előző Operamesék előadásán is feltűnt.

A következő zenei betétet Szegedi Benjamin előadásában hallhattuk, aki Gaetano Donizetti  két felvonásos operájának, a Szerelmi bájitalnak egyik áriáját énekelte. A történetben egy melegszívű, de kissé félszeg falusi legény, Nemorino beleszeret a szintén falujában élő gazdag, intelligens lányba, Adinába. Ám a szerelem viszonzatlan. S hogy ez mitől vígopera? – kérdezte a műsorvezető. Hogy senki nem hal meg benne, vicces és persze a végén minden a helyére kerül.

„Az operaszínpad nagy vesztesei a mély hangú hölgyek. Ezt mindenki tudja” – kezdte a következő szakaszt Hábetler András. A főszereplő szinte kivétel nélkül szoprán. Ám az este folyamán több kivételt hallhattunk. Közte a lenyűgöző hangú, veszedelmes csábítót, Carment., azaz Györffy Dorottyát, aki mezzoszoprán hangjával, és nőiességével csábított el mindenkit.

Aztán következett a szintén szerencsétlen sorsú költőnőt, Sapphót alakító Sóti Erika. Sapphó és Carmen sorsa hasonló, mindkét opera főszereplője mezzoszoprán; a szerelem és halál lengi körül őket.

Némi intermezzo után egy „esendő tenor” áriáját hallhattuk, V. Lászlóét Erkel Hunyadi László című operájából. Bagdi Zoltán énekelt a király szerepébe bújva, hogy sóvárog magányában Gara Mária után, majd ismét egy halálos szerelemről szóló áriát hallhattunk, mezzoszoprán főszereplővel, amit a Delila szerepébe bújt Amer Lemja tolmácsolt.

Puccini Turandot című operájában ugyan nem jellemzőek a mezzoszopránok, de a történet itt is kapcsolódott a témához, szerelem, féltékenység, halál. Liú, a rabszolgalány csodás, búsan-szomorú áriáját Mia Malezija szólaltatta meg.

Az est folyamán közösen jártuk körbe a szerelmi halál misztériumát. Nem maradt hát más hátra, mint a katarzis. Hábetler András maga bújt hát Dulcamara, a méregkeverő, vándorló csodadoktor szerepébe. Itt a kör pedig be is zárult a Szerelmi bájitallal. S a katarzis pillanata be is következett, mikor a közönség az ásványvizes palackkal táncoló, éneklő, szöveget „pécsiesítő” Hábetler András a dal végére ér.

Üdvrivalgás. Taps. Függőny. Függöny lenne, de nem volt. Ellenben még több taps volt. Fodor Beatrix ráadás éneke pedig csak hab volt a tortán. Kétszer-háromszor is visszatapsolta az elégedett közönség a tehetséges énekeseket. A vidám és tanulságos este folytatását várva, beszélgetve távozott a hallgatóság.

Írta: Gűth Csilla
Fotók: Földesi Mihály

Szerelem és halál az operaszínpadon

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc