Egy évezred Európában II/7.

Művészettörténeti előadássorozat dr. Aknai Tamás vezetésével

Időpont: 2016. december 7. (szerda) 18.00

Helyszín: Tudásközpont, 0. szint (Konferenciaterem)

A Kultúra, mint a Természet. (Land art, koncept, transzavantgárd)

A land art az 1960-as évek végén, az 1970-es években indult hódító útjára. A land art a posztmodern fejlődés részeként jelent meg, erre utal a galériatérből való kivonulás (racionális, steril, „white-cube”), a hagyományos galériaszisztémával, a mű fizikai és szellemi dimenzióinak lehatároltságával való szembehelyezkedés, és a természet szerephez juttatása. A landart-alkotások rendszerint kérészéletűek, hiszen elkészültüket követően a természet kegyére vagy dühére bízzák őket, így például az első, úttörő alkotások mára jelentősen erodálódtak, mint például Robert Smithson Spiral Jettyje, amely mára csupán néhány évente bukkan elő a víz alól. Hatása a magyar avantgárd művészetben a 60-as évek végétől jelentkezett, a természet is színterévé és részévé vált az alkotásnak. A művek gyakran más irányzatokkal is szoros szellemi és formai kapcsolatban álltak (pl. minimal art, konceptuális művészet, pop art, arte povera vagy process art stb.), azonban a természeti elem által mindig meghatározó és új formai és tartalmi dimenziókkal gazdagodtak. A Pécsi Műhely 1970–73 között végzett kísérleteket finom természetmódosításokkal a tájban. Keserü Ilona Tapasztott formák c. reliefjén egy népművészetben talált motívum került vissza a tájba. A művész a természetben alkotott mű időbeni változását, mulandóságát is a mű részének tekintette, Pauer Gyula Villányi Pszeudoreliefjén a létező és a látszat, az állandóság és változás, a művészet és természet viszonyáról tett fel kérdéseket.

Az előadásokon való részvétel ingyenes!

— Klikk a nagyobb képhez! —


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc