95 éve született Mészöly Miklós

95 éve született
MÉSZÖLY MIKLÓS

Mészöly Miklós a XX. század magyar prózájának külön utakon járó, „besorolhatatlan” alakja. „Életpályája önmagában is foglalata a meg nem alkuvó, tartásának méltóságát semmilyen történelmi és egyéni vagy közösségi léthelyzetek közepette föl nem adó, közép-európai sorsmodellnek…” (Thomka Beáta)

Szekszárdon született 1921. január 19-én. Eredeti családi neve Molnár, 1948-ban vette fel a Mészöly nevet az egyik felmenőjétől kölcsönözve. Apai dédapja, majd nagyapja is református lelkész volt. Anyai nagyapja Szászy Endre ügyvéd, akinek családja nagy tekintélyű família volt Szekszárdon, Babits Mihály szüleinek közeli barátai voltak. Az író születésekor édesapja, Molnár Sándor (mérnök) 32, édesanyja, Szászy Jolán („a megyeszép fiatalasszony”) 22 éves volt.

Családi fotó 1925-ből. A kép bal oldalán édesanyja és nagymamája között M. M. Édesanyja mögött édesapja áll.

Elemi iskoláit az Irgalmas Nővéreknél, gimnáziumi tanulmányait a Garay János Gimnáziumban végezte. 1938 és 1942 között joghallgató a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol summa cum laude végzett. Professzorai szívesen vették volna, ha a tanszéken marad. Ezt elhárította, ám több helyen vallott arról, hogy a jogi tanulmányait az írói munkájában a fegyelmezettebb gondolkodás iskolájaként tartja számon. Szekszárdon volt ügyvédbojtár.
1943-ban a pécsi Sorsunk című folyóiratban jelenik meg első novellája (Bridge és a nyúl). Az írás a felelősség lélektani kérdéseit boncolgatja. Tervét, hogy a Sorbonne-ra kerülhessen további irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytatni, a háború elsodorta.

1944-ben megkapta a behívót. Frontkatonaként Németországba került. Többüknek sikerült megszökniük. Katonaszökevényként barangolt Németországban, majd Berlinben, Prágában. Amikor visszajutott Magyarországra, hadbíróság elé állították, büntetőszázadhoz, a szerbiai bori táborba küldték. Innen is megszökött, előbb Újvidékre, majd Pécsre, de mindkét helyen láger fogadta. A pécsi lágerből egy orosz tiszt segítségével jutott ki (aki büszkébb volt Dosztojevszkijre, mint a katonai sikereire). Utolsó szökése után hazakerült szülővárosába. Édesapját koncepciós perbe fogták, ugyan felmentették, de többet nem állt talpra, öt év múlva meghalt. Bátyja hét évet töltött szovjet fogságban.

Szekszárdon nem találta helyét, a valóság kaotikussá vált. Rövid ideig munkás, terménybegyűjtő, malomellenőr volt. 1947-ben Tolna megyei Kisújság címmel lapot indított. Főszerkesztőként még Molnár Miklós volt, de a lapban Mészöly Miklós névvel kilenc tárcája és két verse jelent meg.
1948-ban a pécsi Batsányi Társaság gondozásában megjelent első novelláskötete, a Vadvizek.

„A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!” – figyelmeztetett a ’48-as Arany-verssel az újság – Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az Istennek soha több magyarja.”
1949 márciusában letartóztatás fenyegette, felszámolta a lapot és titokban Budapestre utazott.

Ugyanebben az évben feleségül vette Polcz Alaine pszichológusnőt, aki később nemcsak szakmájában (ő alapította a halálos betegek méltó távozását támogató Magyar Hospice Alapítványt), hanem íróként is ismertté vált. Életrajzi regényében (Asszony a fronton) olvasói elé tárja: tizenkilenc-húsz évesen a poklok kínját élte át a háborúban. Ötvenkét évig voltak házasok.

1949-ben házasságkötésük évében és idős korukban.

Városmajor utcai lakásukat segítséggel kapták. A férj lektorálást végzett, meséket írt, 1951-52-ben az Állami Bábszínház dramaturgja lett. Hamar élénk irodalmi életet teremtettek maguk körül. Elmélyült a kapcsolatuk az idősebb írónemzedék tagjai közül: Tamási Áronnal, Tersánszky Józsi Jenővel, Németh Lászlóval, Örkény Istvánnal, Weöres Sándorral, Károlyi Amyval, Csorba Győzővel, Lengyel Balázzsal, Mándy Ivánnal. (Később a fiatalabb generációból Balassa Pétert, Nádas Pétert, Esterházy Pétert, Csordás Gábort, Szörényi Lászlót, Lukács Sándort, Thomka Beátát említhetjük.)

1956-ban „már nyiltan is szabadfoglalkozású író.” A forradalomban fegyveresen nem vett részt.
1957-ben megjelent a Sötét jelek c. kötete (mesék, elbeszélések). Mivel a magyar írók ENSZ-hez írt Kádár-hű nyilatkozatának aláírását megtagadta, megfigyelés alá került, az utcán követték, a telefonját lehallgatták. Másfél évig „ismeretlen” helyre (egy baranyai faluba, Véméndre) távozott.

1960-ban Szekszárd mellé vonult vissza egy présházba, itt írta tavasztól őszig éveken át Az atléta halálát és a Saulust. A Jelenkor részleteket közölt Az atléta halálából. Az ablakmosó (1963) című dráma megjelenése, majd a drámához fűzött szerzői kommentár a Jelenkorban politikai botrány kiváltója lett. 1964 februárjában – többek között e szöveg közlése miatt – Tüskés Tibor főszerkesztőt menesztették a laptól. A Miskolci Nemzeti Színház bemutatta a darabot, de két előadás után betiltották. Egymást követték a betiltások, utazások korlátozása, nemzetközi meghívások visszautasítására kényszerítés stb. Csupán a rendőrségi-bírósági retorziótól tartózkodott a kultúrkormányzat.

1964 októberében a Jelenkor élére Szederkényi Ervin került, akivel mindvégig szoros emberi, baráti, munkatársi kapcsolatban maradt. Tanácsokkal segítette a lap független szelleme megóvása tekintetében.
Első nyugati utazása 1965-ben jött el. Párizsban találkozott a Magyar Műhely alkotóival. Párizsban engedélyeztetés nélkül hozzájárult Az atléta halála francia nyelvű kiadásához. Franciaország után Svájcon át Olaszországba (Firenze, Róma, Nápoly, Pompei) utazott. Nyugati útján is figyeltették.
A francia és német kiadás után 1966-ban itthon is megjelent Az atléta halála.
1967-ben a hatalom megkörnyékezte a Kossuth-díjjal, de elutasította. Ebben az évben jelent meg a Jelentés öt egérről című elbeszélése, 1968-ban a Saulus című regénye.
Az 1968 után kibontakozó ellenzéki mozgalmakban nemcsak részt vett, hanem azok egyik vezető személyiségévé vált. A korszak fiatal írónemzedéke benne látta egyik legfőbb példaképét.
1970-ben Gaál István filmet készített Mészöly Miklós Magasiskola című novellájából. A film különdíjat nyert a cannes-i filmfesztiválon.
Ebben az időben építették faházukat Kisorosziban feleségével. A ház megépülése után évről évre mind több időt töltött itt visszavonultságban és munkában.
1990-ben Kossuth-díjat kapott.
2001. július 22-én hunyt el Budapesten.

Emléktáblájuk
Budapest, Városmajor utca 48/a

Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékház
Cím: 7100 Szekszárd, Babits Mihály u. 15.

További munkái:

1970: Pontos történetek, útközben (Regény)
1975: Alakulások ( Elbeszélésgyűjtemény)
1976: Film (Regény), A pipiske és a fűszál (Mesék)
1977: A tágasság iskolája (Tanulmányok)
1979: Szárnyas lovak (Elbeszélések.)
1980: Érintések (Esszék)
1981: Esti térkép (Versek)
1984: Megbocsátás (Kisregény)
1985: Merre a csillag jár (Novellák)
1987: Sutting ezredes tündöklése (Novellák)
1989: Volt egyszer egy Közép-Európa (Elbeszélésgyűjtemény), A pille magánya (Esszék)
1990: A negyedik út (Esszék), Wimbledoni jácint (Novellák)
1991: Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról (Elbeszélések), Az én Pannóniám (Antológia)
1992: Bolond utazás (Két kisregény)
1994: Lassan minden (Drámák, játékok, összegyűjtött művek), Otthon és világ (Esszék)
1995: Hamisregény, Családáradás (Regények)

A kiállítás megtekinthető 2016. január 31-ig az első emeleti irodalmi sarokban.


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc