Betűméret + növelése | – csökkentése

10 éve hunyt el Sütő András

SÜTŐ ANDRÁS

 

(Pusztakamarás, 1927. június 17.  – Budapest, 2006. szeptember 30.)

Az erdélyi Mezőségben, a Kemény Zsigmond sírjáról is nevezetes Pusztakamaráson 1927. június 17-én született Sütő András, Herder- és Kossuth-díjas író, lapszerkesztő.

 

Sütő András pusztakamarási szülőháza, ahol gyermekéveit töltötte, ma emlékház.

Családjából, (édesapja Sütő András, édesanyja Székely Berta) a népes Sütő-, anyai ágon pedig a Székely-famíliából elsőként tanult. Tanulóéveit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban majd a kolozsvári Református Gimnáziumban töltötte. Már diákkorában riportokat írt a kolozsvári Világosságnak. Érettségi után rendezőnek készült a Színművészeti Főiskolán Kolozsvárott. Egy év után tanulmányait megszakította, majd több romániai magyar nyelvű lap (Falvak Népe, Igaz Szó, Új Élet) munkatársa, főszerkesztője lett.

A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején új nemzedék lépett az erdélyi irodalomba. A magyarországi „fényes szellők” nemzedékének erdélyi társai ők, pályájuk is többnyire hasonló. Előbb romantikus optimizmus jellemezte őket, majd a megkeseredés, önmarcangoló elmélyülés után a művészi megújulás követhető nyomon műveikben.

Sütő András, aki 1948-ban szinte berobbant a romániai magyar irodalom élvonalába a szocialista eszme írójaként, de már ekkor, első írásaiban is az új életet kezdő szegény parasztság elkötelezett képviselőjeként lépett fel. Ízes humorral adott képet az erdélyi paraszti életről. (Ízelítő a Sütő-humorból: a kollégiumba vonulásának történetét megelevenítő írásában így emlékezik a kölcsönpénzből vásárolt új ruhájára. „Az összes eljövendő ünnepek belé vannak kalkulálva.”)

A történelmi idő szedte áldozatait, segélykiáltások érkeztek mindenünnen, még a szüleitől is. (Kuláklistára kerültek). Az önvizsgálat kezdetét jelentette az írónál az a felismerés, hogy nem tévedésekről van szó, hanem általános tendencia pusztít. Az önmagát kereső fiatal Sütő Andrásra felrázó hatással volt Veres Péter előlegezett bizalma 1954-ben, aki a valóság feltétlen tiszteletére intette.

1949-ben a fiatal Sütő András megházasodott. Feleségével, Szabó Évával, akit „örökmécsesnek” hívott, Marosvásárhelyen indult közös életük, s ez a város adott otthont halálukig.

Négyéves hallgatás után szépirodalmi munkássága az ötvenes évek végén új lendületet vett. A Félrejáró Salamon című kisregénye (1956) már a személyiség és a hatalom összeütközésének problémáját feszegeti. Sorra jelentek meg a visszásságokat metsző humorral ábrázoló művei, melyeket sorra be is tiltottak. Az író korai korszakának egyik fő műve, a Pompás Gedeon című színműve, (1968) mely vitriolos humorral ábrázolja egy falusi kiskirály hatalmaskodásait.

Az Anyám könnyű álmot ígér című esszéregénye (1970) túllépte a nemzetiségi régiót és magára vonta a nemzeti közfigyelmet. A mű szociográfusi hitelességű lírai vallomás Pusztakamarás, családja és a nemzetiségi lét múltjáról, gondjairól és reményeiről, a megmaradásról.

1975-ben mutatták be a kolozsvári Állami Magyar Színházban Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját.

Ezt történelmi drámák követték: Csillag a máglyán (1976), Káin és Ábel (1978), A szuzai mennyegző (1981). Műveiben a személyiség és a hatalom sokrétű elemzését adja.

1977-ben tette közzé visszaemlékezéseinek gyűjteményét Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel, amely az anyanyelvről írt gazdag magyar irodalom egyik gyöngyszeme.

 Nagyenyedi fügevirág című esszéje (1978) szintén az anyanyelv és a közösségi összetartozás megőrzésének értékét hangsúlyozza.

Sütő András nem csak irodalmárként, de a ’70-es, ’80-as években romániai országgyűlési képviselőként is kiállt a magyar kisebbség nyelvhasználati jogai és a teljes anyanyelvi oktatása mellett, illetve tiltakozásokkal, memorandumokkal igyekezett a Romániában folyó nemzetiségi jogfosztásokra felhívni a figyelmet. Ebbéli tevékenysége miatt egyre gyakrabban tiltották be műveit. A Ceausescu-rezsimben utoljára 1980-ban jelenhetett meg írása.

Ezt követően Magyarországon publikált, drámáit is itt állították színpadra. Írásai és megszólalásai jelentős változást hoztak a romániai magyarsággal kapcsolatos magyar politikában. Az Advent a Hargitán című drámájának 1986-os budapesti bemutatása komoly politikai vihart kavart, a román hatóságok hevesen tiltakoztak miatta.

Az Advent a Hargitán Nemzeti Színházi előadása (Sinkovits Imre és Kubik Anna)

A romániai rezsim által ellene táplált indulatokat Álomkommandó című, 1987-ben szintén Magyarországon bemutatott drámája csak fokozta: a rezsim titkosszolgálata lehallgatta otthonában, munkahelyén, hétvégi házában. Névtelen levelekben, telefonokkal fenyegették, – életveszélyesen is – gyermekeinek boldogulását különböző módszerekkel nehezítették.

Az 1990-ben megjelent Omló egek alatt című kötetében Sütő azokra az elődökre emlékezik vissza, akik a szellem erejével próbálták megtartani a romániai magyar kisebbség puszta létét.

A Ceausescu-korszak utolsó éveiben a kíméletlen hatósági zaklatások ellenére bátran vállalta nemzetisége sorsváltozásainak kimondását, s az 1989. decemberi romániai fordulat idején aktív szerepet vállalt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi szerveinek megalakulásakor a Maros megyei bizottság elnökévé, illetve tiszteletbeli elnökévé választották. 1990. március 19-én a marosvásárhelyi RMDSZ-központ elleni vandál támadás során őt is brutálisan bántalmazták, bordatörést szenvedett és elvesztette egyik szemét.

Az 1990. febr. 10-ei marosvásárhelyi „könyves-gyertyás” tüntetés élén

1990. június 22-én a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választották, a tisztséget 1996-ig töltötte be.

1979-ben Herder-díjjal tüntették ki, 1990-ben az Osztrák Pen Klub tiszteletbeli tagja lett. Magyarországon 1992-ben Kossuth-díjat kapott, 1996-ban a Magyar Örökség-díjjal tüntették ki, s 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. 2002-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök Érdemérmet adományozott neki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét.

2006. szeptember 30-án, Budapesten betegségben hunyt el. Marosvásárhelyen temették el.

Emléktábla a marosvásárhelyi ház falán

A Sütő Andrásról szóló kiállítás megtekinthető 2016. október 15-ig a Tudásközpontban, az 1. emeleti irodalmi sarokban.

Későbbi hírek

© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc