80 éve született Bertók László

80 éve született

BERTÓK LÁSZLÓ

A mai magyar líra jeles képviselőjét, a Kossuth- és József Attila-díjas írót, költőt, Pécs díszpolgárát köszöntjük születésnapja alkalmából.

„a néhány töltény, mit ellövöldöztem
magányosan, és ráadásul versben,”
/B. L./

A költő 1979-ben, negyvennégy évesen először írt a Dédapám, március című önéletrajzi ihletésű, monumentális versében a Rákosi-korszakban megélt megpróbáltatásairól. A töltényekért, amiket versben ellövöldözött a fiatal Bertók László 1955-ben (a Kenyér, az Intés, az Átok, a Csendélet címűekben a padlást lesöprő, a gabonát begyűjtő fogdmegekről írt szókimondóan), az Államvédelmi Hatóság az alig húsz éves fiatalember „kezéből kiütötte a tollat” (B. L.), verseiért nyolc hónap börtönre ítélte. A költő életindulását törte ketté a meghurcoltatása. A világ már nem volt ugyanaz utána. „Olyan megrázkódtatás ért, hogy ettől kezdve egy vasbánya, egy kőhegy van bennem, ami húz lefelé, de ami meg is akadályozza, hogy a szél elfújjon erre vagy arra.” – vallotta a Hazulról haza című önéletrajzi kötetében.

Bertók László a Somogy megyei Vésén született 1935. december 6-án. Felmenői mindkét ágon földművesek voltak. Két fiútestvérével együtt itt végezte elemi iskoláit. A vései pap és tanító beszélte rá a szülőket, hogy tanítassák a legidősebb fiúkat. A Csokonai-emlékekben gazdag Csurgói Református Gimnáziumban érettségizett. Harmadikos volt, mikor Pécsett a Dunántúl című folyóiratban megjelent első verse, amivel az „iskola költője” lett. Barátaival irodalmi társaságot alapítottak. Már a gimnáziumban eldöntötte, hogy költő szeretne lenni. De a másik hivatása, a könyvtárosság is itt dőlt el. Hogy legyen egy rendes szakma is a kezében, ami közel van az irodalomhoz, felvételizett először az ELTE magyar-könyvtár szakára, ahonnan helyhiány miatt elutasították, majd 1955-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolára, ahova fel is vették, de akkor törte ketté a jövőjét a rendszer. (Letartóztatásának, fogva tartásának dokumentációját adta közre a Priusz (1994) című prózai művében.) Törölték a főiskolai hallgatók sorából, csak szülőfalujában tudott elhelyezkedni.

Az ellopott évek miatt tanulmányait csak munka mellett végezhette és költői pályafutása is késve indult. A nehéz évek után 1959 kegyes év volt. Nagyatádon könyvtárosi állást kapott és bejutott a pécsi főiskola levelező tagozatára magyar-történelem szakra. 1959-től a Jelenkor minden évben közölte egy-két versét. Nagyatádról Pécsre járt vizsgázni. Vizsgák idején be-betért a Jelenkor szerkesztőségébe, a Nádorba, ahol megismerkedett pécsi írókkal: Csorba Győzővel, Tüskés Tiborral, Pákolitz Istvánnal, Bárdosi Németh Jánossal, Bertha Bulcsúval, Lázár Ervinnel, Arató Károllyal, Makay Idával, Galambosi Lászlóval, Pál Józseffel. Számon tartották, meghívták 1961-ben a Dunántúli Írókonferenciára, 1963-ban a Fiatal Költők Országos Találkozójára.

Lázár Ervinnel Harkányban, ahová a Dunántúli Írókonferencia alkalmából kirándultak (1961)

1963-ban feleségül vette Vágner Erzsébet óvónőt. Egy fiúk született, Attila, 1966-ban. A család 1965-ben költözött Nagyatádról Pécsre. Még előző évben két másik fiatal, Pécsett élő költővel, Makay Idával és Galambosi Lászlóval egybeszerkesztve látott napvilágot az a kötet, amelyben megjelentek versei. Ezekről a versekről így írt a nála csak öt évvel idősebb Tüskés Tibor. „Akkor már bizonyos voltam benne, hogy eredeti tehetség, önálló szemlélete és hangja van.”

Az első önálló kötete 1972-ben jelent meg, Fák felvonulása címmel. A kötet hangja halk, tépelődő, szomorú. A versek zöme önvizsgálat, a lélek gondjainak megvallása. Már legkorábbi verseiben is a dolgok, jelenségek lényegét ragadta meg szűkszavúan és ez lett az alapja költészetének, egész életművének is. Ez volt a hitvallása, így gondolkodott a költészet feladatáról későbbi mestere, atyai jó barátja Csorba Győző is. Mestert és tanítványt ez tette egyenrangúvá.

Csorba Győzővel (1986)

Mérföldkőnek vallotta Bertók László, hogy 1975 végén meghívták a Jelenkor szerkesztőbizottságába. De ami a legfontosabb volt, hogy 1977-ben, 10 éves kívülállás után visszatért Csorba Győző is a szerkesztőbizottságba. Pécs irodalmi műhelye országos figyelem központjába került. „…egy eleven irodalmi közegbe kerültem. Ez nem baráti brancs volt, hanem versenypálya, s ott egy csapat, különféle játékosokkal. Mindenkinek megvolt a saját értéke, de csapat volt, amely az országos bajnokságban is részt vett. Voltak játékszabályok, de ettől fogva úgy érezhettem, hogy benne vagyok a csapatban.”

A könyvtárosi pályán való előmenetele is – 1973-ban elvégezte az ELTE könyvtáros szakát – hozzájárult, hogy végleg meggyökeresedett Pécsett. 1977-től öt esztendeig a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója volt. A városi könyvtár éppen felfelé ívelő pályán volt. Igazgatósága időszakában készült el a Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár (melyet egyik „könyvének” tekintett), új gyerekkönyvtárak nyíltak, új bibliobusz állt munkába. 1982-ben mégis lemondott, mert végleg az irodalom mellett döntött. Tudományos munkatársként továbbra is maradt a Pécsi Városi Könyvtárban egészen 1996-ig, nyugdíjas koráig. Ezekben az években a költő Bertók László verseskötetei mellett a számára kedves pécsi írókról bibliográfiákat készített: Várkonyi Nándor (1984), Pákolitz István (1986), Bárdosi Németh János (1989), Szederkényi Ervin és a Jelenkor (1991), Csorba Győző (1993). Korábban megjelent még két életrajzi munkája, az Így élt Csokonai Vitéz Mihály (1973) és az Így élt Vörösmarty Mihály (1977).

De visszatérve költészetéhez, a második kötete az Emlékek választása (1978), a harmadik, a Tárgyak ideje (1981), a negyedik az Ágakból gyökér című kötetei bizonyossá tették, hogy Bertók László a keskeny ösvényt, a nehezebb utat járja: költészetével a sorsának értelmét, teljes önmagát keresi. Megvilágításra, „mélyfúrásra törő” módszerével, „benne van minden krimiben / mert mindig ő a nyomozó”. Versei egyszerre szólnak a visszavonhatatlanul elveszett Édenről, a boldog állapotról a megállapodásról, a valahova tartozás bizonyosságáról. A sorokban egyszerre érezhető ez a két ellentétes erő: a bizonytalanság és a bizonyosság, s ettől rejtélyes, különös feszültséget sugárzó költészet az övé. „Kívülről, mégis benne! emberi / korlátainkat szétfeszíteni – / ragyogja, ami ki nem mondható, / árnyék és fény keresztjén a való.” (Egy fényképre).

Következő kötete, A kettészakadt villamos is hiteles, őszinte költészet, melyet egyre inkább jellemez a rend, amely aztán elvezet az életmű vitathatatlan csúcsához, az 1995-ös Ünnepi Könyvhét legnagyobb költői teljesítményéhez, a Három az ötödiken szonettgyűjteményéhez. A pálya emelkedő ívét jelentik ezek a „Bertók-szonettek”, amelyek mindig három négysoros szakaszból és egy kétsoros csattanóból állnak. Mély, elgondolkodtató visszafogottság, tiszta sorok, sehol semmi felesleges szó, csak a kíméletlen szigorú gondolat jellemzi a költő addigi vívmányait is összegző, de új értékeket is teremtő líráját.

Az a nyolc-kilenc év, amelyben a kötet versei megszülettek, történelmi politikai változások korszaka volt itthon és a világban is. A rendszerváltás táplálta remények és kétségek (Lehet, hogy mégis a tanúk?), az igazolódó keserű baljóslatok (Lehet, hogy most ez a Gulág?) „Süketebb is nem csak butább.” (Már föl is áldozza magát) című verseiben a szellem tétován szemléli az élet minőségének romlását, az értékek válságát.

A szonettírást nehéz volt abbahagynia. „Hiába határoztam el keményen, hiába nyilatkoztam, hogy vége, a ritmus tovább lüktetett bennem”– vallja önéletrajzában.

Írhat szonettet, szabadverset, költészete alaptermészetének vonásai megőrződnek. Deszkatavasz (1998), Februári kés (2000) „Másképp ugyanazt” – hangzottak a kritikák a szonettek után a szabadverses kötetekről. A Magyar Költészet Kincsestára sorozatban, 1999-ben megjelent válogatott kötete, írt gyerekverseket és a szonett helyett belépett az életébe a haiku. 2005-ben megjelent összegyűjtött verseskötete, Platón benéz az ablakon címmel. Életrajza, memoár kötete a Hazulról haza, ennek verses testvére A város neve, mely lírai önéletrajzban a város fogalma szélesebbre tágul. A kötet magában foglalja szülőföldjéről, Véséről, szüleiről, őseiről szóló verseit. A választott városról, mely végleg befogadta, ünnepli őt, melyet ő köszöntött a Világörökségi cím elnyerésekor, s mely kötettel a város tisztelgett a költő előtt Pécs Európa Kulturális Fővárosa alkalmából. Ha megkérdezték tőle, miért maradt meg Pécsnél választott városként, azt válaszolta: „Nem a városnál, hanem saját törvényeimnél maradtam, azokat követtem.”

2010-ben jelent meg a Pénteken vasárnap című kötete avagy a „Pillanatkák”, ahogy a költő nevezi megélt tapasztalatait, élményeit.

Nyolcvanadik születésnapjára jelenik meg legújabb kötete, a Firkák a szalmaszálra. A kétsoros reflexiók tömör mondanivalójukkal, a sor végén rímes csattanóikkal hol derűt, mosolyt fakasztanak, hol gondolkodásra késztetnek.

Ától zéig

Ha a teret s időt mind magukhoz mérik,
csak a magad útján jutsz el ától zéig.

Bertók László 1973 óta tagja a Magyar Írók Szövetségének, 1976 óta a Magyar Írók Szövetsége Dél- dunántúli Csoportjának titkára. 1973-ban Radnóti-díjat, 1982-ben József Attila- díjat, 1983-ban Janus Pannonius- díjat kapott. 1995-ben Pécs legnagyobb kitüntetését, a „Pro Civitate” díjat vehette át, 2004-ben az életmű megkoronázása volt a Kossuth-díj.

Bertók László, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor és Takáts Gyula (1998, DIA)

Évfordulói alkalmával ünnepeljük mi őt, barátai, tisztelői, az irodalmi és művészeti élet képviselői, de az ajándékot mégis mindig mi kapjuk egy-egy újabb gyöngyszem megszületésekor, az életmű újabb kiteljesítésével. Isten éltesse Bertók Lászlót!

Versek

  • Lengő fényhidak (1964)
  • Fák felvonulása (1972)
  • Emlékek választása (1978)
  • Tárgyak ideje (1981)
  • Ágakból gyökér (1984)
  • Hóból a lábnyom (1985)
  • Zöld pajzs alatt. Versek és bibliográfia (1985)
  • A kettészakadt villamos (1987)
  • Kő a tollpihén (1990)
  • Ha van a világon tető (1992)
  • Három az ötödiken (1995)
  • Deszkatavasz (1998)
  • Válogatott versek (1999)
  • Ceruzarajz – Skizze. Versek magyarul – németül (1999)
  • Februári kés (2000)
  • Dinnye Döme (2000)
  • Valahol, valami (2003)
  • Háromkák (2004)
  • Platón benéz az ablakon. Versek 1954–2004 (2005)
  • Hangyák vonulnak (2007)
  • Két lepke csapkod (Szalai Kata illusztrációival) (2007)
  • A város neve (2009)
  • Pénteken vasárnap (2010)

Prózák

  • Így élt Csokonai Vitéz Mihály (1973)
  • Így élt Vörösmarty Mihály (1977)
  • Priusz (1994)
  • Dongó a szobában (1998)
  • Hazulról haza. Ősök, műhelyek, élet. (2005)

Bibliográfiák

  • A Pécsi Tanárképző Főiskola Könyvtárának története 1948–1973 (1974)
  • Várkonyi Nándor (1984)
  • Pákolitz István (1986)
  • Bárdosi Németh János (1989)
  • Szederkényi Ervin és a Jelenkor (1991)
  • Csorba Győző (1993)

Irodalom

Csűrös Miklós: Bertók László. Esszék. (1995), Nagy Imre: Bertók László. Beszélgetés és tanulmány. (1995), Talán a kérdezés… Írások Bertók Lászlóról, Bertók László bibliográfia (2007)

A kiállítás megtekinthető az első emeleti irodalmi sarokban, 2015. december 31-ig.


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc