40 éve hunyt el Várkonyi Nándor

Várkonyi Nándor irodalom- és művelődéstörténész, szerkesztő és irodalomszervező, akit Németh László „Pécs szent emberé”-nek nevezett, akiről könyvtárunk legnagyobb fiókkönyvtára van elnevezve, negyven éve halott.

40 éve hunyt el Várkonyi Nándor

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Pécsett született 1896-ban, hét testvér közül negyediknek. Apja id. Várkonyi Nándor mérnök volt, anyja Éberhard Mária. Három éves volt, mikor szüleivel Pécsről Nyitrára költöztek. Itt végezte elemi iskoláit és itt érettségizett 1914-ben. Még ebben az évben a család visszaköltözött az apa szülőhelyére, Budára. Itt élt 1924-ig.

1914 őszén beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, magyar-francia szakra, de mellette művészettörténetet, világirodalom-történetet és orientalisztikát (kelet-kutatást) hallgatott.

Három egyetemi szemeszter után, 1916 januárjában behívták katonának. Kiképzés, frontszolgálat következett, majd kórházba került tüdőgyulladásal, középfülgyulladással, minek következtében bal fülére megsüketült. Leszerelése után befejezte az egyetemet, majd magántanító lett.

1921-ben jobb fülére is megsüketült. Közben már több írása megjelent. 1926-ig tizenöt, főként francia regényeket fordított magyarra.

1924-től végleg Pécsre költözött. Fél évszázadig élt a városban mint könyvtáros, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, irodalmitársaság-alapító, folyóirat-szerkesztő, az őskultúrák szenvedélyes kutatója. 1924-től 1956-ig, nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Egyetemi Könyvtárban dolgozott, ahol végigjárta a ranglétrát. Gyakornoki pozícióban kezdte, közben volt osztályvezető, a könyvtári pályájának csúcsán pedig ő volt egy évig a könyvtár „ideiglenesen megbízott igazgatója”.

1927 októberében megnősült, fia és lánya született.

Várkonyi Nándor és felesége

Várkonyi Nándor és felesége

1928-ban megjelent első önálló könyve A modern magyar irodalom. Rá egy évre doktorátust szerzett a pécsi egyetemen magyar-francia és német irodalomból. 1932-ben jelent meg a Pécs és Baranya a szépirodalomban című munkája.

Jelentős szerepet játszott Pécs irodalmi életének megszervezésében. Részt vett a tudományegyetem kiadványának, a Symposionnak a megindításában, szerkesztésében; főtitkára és egyik alapítója volt a Janus Pannonius Társaságnak és 1941-48-ban szerkesztette ennek folyóiratát, a Sorsunkat. Itt jelentek meg először Csorba Győző, Rákos Sándor, Weöres Sándor, Simon István versei.

Közben 1933-ban megismerkedett Weöres Sándorral, aki a pécsi egyetemre iratkozott. Az ismeretségből a tizenhét év korkülönbség ellenére hamarosan emberi-művészi szövetség, életre szóló barátság szövődött. Csorba Győzővel „1938-ban ismerkedtünk meg, amikor kiadta és elküldte első verseskötetét.” (……) „… ha megszólalt kitűnt, hogy kész véleménye van mindenről, ítélete óhatatlanul telibe talált, kritikája pedig bölcs vala. Lehet, hogy belsőleg sokat vívódott, szellemileg azonban –máig tartom – a leghiggattabb, kiegyensúlyozottabb volt közöttünk.” (…) „Ennélfogva szorgosan kikértem bírálatát saját, lapon kívüli munkálataimra is, sohasem haszontalanul.” Emlékezik a Pergő években.

Harcos Ottó, Várkonyi Nándor és Csorba Győző Várkonyiék kertjében (1941)
Harcos Ottó, Várkonyi Nándor és Csorba Győző Várkonyiék kertjében (1941)
1937-ben írni kezdte a Sziriát oszlopai című művelődéstörténeti művét. 1940-ben megjelent Petőfi arca című munkája, Petőfi „egyetlen hiteles fényképének (a dagerrotípiának) története, egybevetve Petőfi összes egykorú arcképével”.
1942-ben jelent meg a Sziriat oszlopai, (legvitatottabb műve), melyben mítoszok alapján próbálta rekonstruálni az emberiség múltját. 1943-ban megjelent Az írás története című könyve.
1957-ben hozzáfogott a fő művéhez, az évtizedekig gyűjtögetett anyag „rendszerezéséhez és földolgozásához”. Az elgondolás négyrészes ciklusban valósult meg:

1. Elsüllyedt kultúrák. 2. Elveszett paradicsom. 3. Varázstudomány. 4. Az ötödik ember.

Nyugdíjasként „félnapos elfoglaltsággal” a Pécsi Orvostudományi Egyetem Könyvtárában, majd a Janus Pannonius Múzeum könyvtárában katalogizálási munkát végzett, s közben munkatársa volt a Magyar Irodalmi Lexikon és a Világirodalmi Lexikon szerkesztőségének.
1975. március 11-én, életének 79. évében, munka közben érte a halál. Még ebben az évben megjelent Panyik István és Sellei Sarolta Stonehenge című fotóalbuma, melyhez ő írta a bevezető tanulmányt. 1976-ban kiadták a befejezetlenül maradt Pergő évek című emlékiratát.
1981-ben könyvtárat neveztek el róla, a Pécsi Városi Könyvtár (ma Csorba Győző Könyvtár) legnagyobb fiókkönyvtárát.

forrás:  Bertók László: Várkonyi Nándor bibliográfia

Fotó: Földesi MihályVárkonyi Nándor Fiókkönyvtár, Pécs, Nagy Jenő u.

2012 májusában Várkonyi Nándor örökösei és a Csorba Győző Könyvtár együttműködésével Várkonyi Nándor emlékének megőrzése céljából megnyitott a Várkonyi Nándor Emlékszoba a Belvárosi Könyvtár emeleti helységében. A három szobák egyikében van berendezve eredeti hűséggel Várkonyi Nándor dolgozószobája.

varkonyiszoba-03

Az Emlékszoba nyitott és látogatható a Könyvtár nyitva tartási idejében.
Cím: Belvárosi Könyvtár – 7621 Pécs, Király u.9.
Telefon: +36-72/525-769

 A Várkonyi Nándorról szóló kiállítás megtekinthető
a Tudásközpont első emeletén március 26-ig.


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc