215 éve született és 160 éve hunyt el Vörösmarty Mihály

215 éve született és 160 éve hunyt el

Vörösmarty Mihály
(1800. december 1–1855. november 19.)

„Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”

/Gondolatok a könyvtárban/

Vörösmarty Mihály a polgárosodás eszményét zászlajára tűző reformkor vezérköltője, aki életművével minőségileg új költészetet hozott a magyar irodalomba, aki a lírai műfajt magasabb fokra emelte műveiben, művei által, akinek helye világviszonylatban is a romantika legnagyobbjai – Byron, Victor Hugo, Lermontov – között van.

A költő szegény nemesi családba született 1800. december elsején a Fejér megyei Nyéken (Pusztanyék, ma Kápolnásnyék). Édesapja id. Vörösmarty Mihály gróf Nádasdy Ferenc birtokán volt gazdatiszt, édesanyja Csáty Anna. Szülei házasságából kilenc gyermek született, öt fiú és négy lány. Gimnáziumi éveit a székesfehérvári cisztercitáknál, majd 1816-tól a pesti piaristáknál végezte. 1817-ben meghalt az édesapja. Mint legidősebb fiú, a családot is támogatnia kellett, ezért elszegődött nevelőnek a gazdag Tolna megyei nagybirtokos Perczel családhoz. Előbb Pesten, majd Börzsönyben tanította a fiúkat köztük Mórt, 1848/49 nagynevű tábornokát.

A magyar irodalommal – Virág Benedek, Berzsenyi, Kisfaludy Sándor – már az első pesti évek alatt megismerkedett, a dráma iránti érdeklődése pedig nevelői időszakában – Homérosz, Tasso, Zrinyi, Shakespeare, Schiller, Goethe megismerésével – alakult ki. Az ifjú Vörösmarty reménytelenül szerelmes lett Perczel Etelkába, a gazdag Perczel kisasszonyba, mely érzés számos sötét hangú versre ihlette a fiatal költőt, aki 15-16 éves kora óta verselgetett. A pesszimista életérzésből az 1923-as év ragadta ki, mikor joggyakorlata során (közben a pesti egyetemen jogot tanult, 1824-ben ügyvédi vizsgát tett) kapcsolatba került a reformkort előkészítő Habsburg-ellenes nemesi mozgalommal.

1825-ben jelent meg a Zalán futása című nemzeti eposza, mellyel a Zrínyi óta elmaradt magyar epikát keltette új életre. A honfoglalás kori ősök hősi példáját megénekelve, a költő a maga korát akarta felserkenteni álmából. Vörösmartyt addig csak szűk körben ismerték, a mű egyszeriben országosan ismertté tette a nevét.

1826-ban már mint kész ügyvéd, végleg megvált a Perczel-háztól, elhatározta, hogy a tollából fog megélni, hivatásának és életformájának választotta az irodalmat.

Időközben szorosabbá vált a kapcsolata a pesti íróvilággal, a Kisfaludy Károly körül csoportosuló fiatal írókkal, munkatársa lett az Aurorának. Nevelői állásának megszűnte után válságos anyagi helyzetbe került, de a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként megélhetést talált. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották.

A nemesi-nemzeti mozgalom visszaesése világnézeti válsághoz vezetett Vörösmartynál, amelyet az első reformországgyűlés (1832–1836) után a Szózattal zár le. A Himnusz után a második nemzeti himnuszunkká vált a vers. A haza iránti rendületlen hűségre való buzdításával, a nemzeti történelem dicsőséges és tragikus mozzanatainak felidézésével, a jobb jövő kiérdemelt eljövetelének hirdetésével, de egyúttal a nemzeti tragédia lehetőségének felvillantásával, Vörösmarty hazafias költészetének kiemelkedő alkotása.

Vörösmarty: Szózat – kézirat, 1836.
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

A válságnak egyik jellemzője volt, hogy elbeszélő költeményei (Széplak, 1828; A két szomszédvár, 1831) többé nem a múlt dicsőséges mozzanatait idézték, hanem a maga személyes boldogságvágyán keresztül az egész emberiség boldogságvágyát akarta megfogalmazni. Ennek szép példája a magyar drámairodalom egyik legremekebb műve, a Csongor és Tünde, Vörösmarty romantikus színpadi műve. A költő hitet tesz az emberi boldogság mellett, miután a főhős, Csongor megbizonyosodott, hogy a pénzvágy, a hatalom és a hódítás szenvedélye nem ad boldogságot. Vörösmarty, a magyar költői nyelv addig nem látott színpompáját mutatja fel színművében.

A színház mindig szívügye volt. 1837-ben a Nemzeti Színházat is az ő egyfelvonásosával, az Árpád ébredésével nyitották. Színházkritikái Bajza József kritikai munkássága mellett a legfőbb színházformáló erők voltak a reformkorban. Színházi tevékenységeihez tartoznak remek Shakespeare-fordításai is, a Lear király és a Julius Caesar.

Széchenyi fellépése után Vörösmarty figyelme a múltból a jelenre terelődött. Részt vett a kulturális  közéletben. 1837-ben több társával (Bajza József, Czuczor Gergely, Fáy András, Kölcsey Ferenc, Toldy Ferenc) megalapította a Kisfaludy Társaságot. Mint bíráló és nyelvész tevékenykedett a Magyar Tudós Társaságban és a Kisfaludy Társaságban (helyesírási szabályzat, szótár, nyelvtan). 1837–1843 között az Athenaeum szerkesztője volt. Hogy a harmincas évek második felében az Athenaeum lett a magyar kulturális és politikai közvélemény legszínvonalasabb irányítója, abban a szerkesztő Vörösmartynak igen nagy része volt. Sokat tett a fellépő fiatal írók érdekében. Igényes kritikát, baráti szót, hivatásra való bátorítást kaptak tőle a pályakezdők, akik lelkesedtek érte. A fiatal Petőfi mint diák szavalta Vörösmarty verseit, az Athenaeumban mutatkozott be, az atyai jó barát pedig támogatta megélhetési gondjai csökkentésében, első verseskötetének megjelenésében. Vörösmarty szerepet vállalt a politikai küzdelmekben is, kapcsolatban állt Széchenyivel, Kossuthtal, Deák Ferenccel, Wesselényivel.

1840-ben négy kötetben adta ki Újabb munkáit.

Erre az időszakra esik Vörösmarty házassága. A negyvenkét éves költő az alig tizennyolc éves  Csajághy Laura iránt gyúlt szerelemre, akivel Bajzáéknál ismerkedett meg.

Vörösmartyné Csajághy Laura

Két esztendő szerelmes verseinek (Ábránd, A merengőhöz) ostroma megszerezte a tartózkodó Laura beleegyezését. Az esküvőt 1843 májusában tartották meg. Négy gyermekük született, de csak kettő (Béla és Ilonka) maradt életben.

1840-es években Vörösmarty Mihály költészetében a líra és a dráma uralkodott. Epigrammái   hirdetik a „haza s emberiség” egységét (Pázmán). A reformkor törekvéseit támogatta a letiport lengyelekkel együtt érző (A hontalan; Az élő szobor) és az előkelő nők magyartalanságát ostorozó verseivel (A magyartalan hölgyhöz; Az úri hölgyhöz), valamint szatíráival (Az unalomhoz; Mit csinálunk?; A sors és a magyar ember; Országháza).

Hazafias lírájából kiemelkedik még a Liszt Ferenchez írt óda (1840) mely romantikus képekkel hirdeti a reformkori reményeket. A Honszeretet (1843) és a Jóslat (1847) int is: a nemzeti egységet az elnyomott nép felszabadításával kell megvalósítani. Az egyetemes emberi sors problémája érvényesül A Guttenberg-albumba írt epigrammában (1839), a Gondolatok a könyvtárban (1844) és Az emberek (1846) című költeményeiben. A Gondolatok a könyvtárban a haladás kérdését veti fel: a vívódó költő pesszimista végkövetkeztetésre jut, mégis vállalja a küzdést: Az emberek keserű áttekintés a jelképekbe tömörített történelemről.

1848. március 15-ét Szabad sajtó című versével üdvözölte; az első népképviseleti országgyűlés tagja lett. A szabadságharcot költeménnyel (Harci dal) és cikkekkel szolgálta. A kormányt elkísérte Debrecenbe, Szegedre és Aradra. A világosi fegyverletétel után bujdosnia kellett. A történelmi katasztrófa fölött érzett kétségbeesés megrendítő vallomása az Emlékkönyvbe és a megdöbbentően vigasztalan Előszó című verse.

Utolsó éveit a Bach-korszak halálos csendjében, súlyos anyagi gondokkal küszködve, betegen élte át. Utolsó nagy versében (A vén cigány, 1854) még egyszer utoljára szembenézett az emberi történelem értelmével, céljával, jövőjével.

1855. november 19-én hunyt el. Halálát megsiratta az egész magyar nép, amelynek sorsával negyed évszázadon keresztül egy volt élete és költészete. Temetése néma politikai demonstráció, az első tömegtüntetés volt az önkényuralom idején.

Vörösmarty Mihály Emlékház (Kápolnásnyék)

Ismertebb művei:

Lírai költemények:

Szózat (1836)
A Guttenberg-albumba (1839)
Ábránd (1843)
A merengőhöz (1843)
Gondolatok a könyvtárban(1845)
Országháza (1845)
Az emberek (1846)
Előszó (1850)
A vén cigány (1854)

Elbeszélő költemények:

A Hűség diadalma (1822)
Zalán futása (1823–24, nemzeti eposz)
Cserhalom (1825)
Tündérvölgy (1825)
A Délsziget (1826)
Magyarvár (1827)
Eger (1827)
Széplak (1828)
A rom (1829–30)
A két szomszédvár (1830–31)
Szép Ilonka (1833)

Drámák:

Csongor és Tünde (1830, színjáték 5 felvonásban)
Czillei és a Hunyadiak
Kincskeresők
Vérnász
Marót bán
Az áldozat
Árpád ébredés

Fordítások Shakespeare-től:

Julius Caesar
Lear király

A GUTTENBERG-ALBUMBA

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: “igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.

1839. szeptember 5. előtt

A kiállítás megtekinthető az első emeleti irodalmi sarokban, 2015. december 5-ig.


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc