190 éve született Jókai Mór

Forrás: Wikipédia

Forrás: Wikipédia

Adyról a gondolataiba mélyedő, könyökére támaszkodó költő, József Attiláról a meggyötört, szomorú arc, Jókairól pedig az ősz, a jóságos, bágyadtan mosolygó kép él az emberek képzeletében. Neki a „legnagyobb magyar mesemondó” elnevezés jutott elismerés gyanánt.

Polgáriasodott körülmények között élő komáromi nemesi, értelmiségi családba született 1825. február 18-án. Édesapja, Jókay József jogász volt, maga is annak készült, ámbár kora ifjúságától fogva tudta, hogy hivatását valamelyik művészetben fogja megtalálni. Az irodalom mellett érdekelte a rajzolás, festészet. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában, Komáromban végezte. A pápai kollégiumban filozófiát, majd Kecskeméten jogot tanult. Pápán szoros barátságot kötött iskolatársával, Petőfi Sándorral. 17 évesen akadémiai dicséretet nyert egy drámapályázaton. 1846-ban megjelent első regényének (Hétköznapok) sikere végképp eljegyezte az irodalommal.

1848 március 15-én a pesti forradalom egyik vezéralakja volt. Részt vett a 12 pont megfogalmazásában, majd ő maga olvasta fel azt. Ekkor hagyta el nevéből (Jókay Móric) a nemesi származást jelző y-t, ezután Jókai Mór aláírással közölte műveit. E napon hódította meg a kor ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza, akit hamarosan feleségül vett.

Forrás: omgk.hu

Forrás: omgk.hu

A szabadságharc bukása után, amikor Petőfi már halott volt, Jókait is a halál fenyegette. Bujdosott, amíg felesége hamis papírokat szerzett neki; ezekkel vészelte át a veszélyes időszakot. Egy ideig álnéven írt, de hamarosan írhatott a saját nevén is. Az 1850-es évek a legtermékenyebb időszaka volt. A reformkort és a szabadságharcot több művében is feldolgozta. Ebben az időszakban íródott az a reformkort idéző regényfolyama (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán), mely hatalmas népszerűséget hozott a számára.

Jókai a „…bravúros újságíró, publicista, napilapok, kalendáriumok, élclapok szerkesztője, a művészet szintjére emelt újságírás hazai hagyományának valóságos megteremtője” – írta róla Sőtér István. 1854-ben indították Pákh Alberttel, szerkesztőtársával a Vasárnapi Újságot, a képes, ismeretterjesztő hetilapot. A rendkívül sikeres hetilap – mely közel hetven évig élt – írói között a korszak legnépszerűbb tollforgatói, kiemelkedő magyar tudósai szerepeltek. Előfizetői táborában megtalálható volt „gróf, nemes ember, civis, doktor” is, jó példáját adva kicsiben a nemzeti összefogásnak.

Regényeinek tiszteletdíjából 1853-ban telket, birtokot vásárolt a Sváb-hegyen, később házat épített, ahol hódolhatott kertész szenvedélyének, ahova gyönyörű virágos-, veteményes-, gyümölcsöskertet varázsolt, sőt gazdálkodott is. Ez a hely lett az igazi otthona, menedéke, itt írta a legszebb műveit.

Az 1860-as években már élő klasszikus. Igazi közéleti ember volt, író, vérbeli újságíró, főszerkesztő és képviselő, (kétszer volt Siklós város képviselője), aki egyre élénkebben vett részt a politikai küzdelmekben. Több mint harminc évig volt tagja az országgyűlésnek. Ragyogó szónok volt, aki vagy lelkesített, vagy ellenfelét csípős gúnnyal, stílusparódiával figurázta ki.

Az író pályájának csúcsait jelentik a hatvanas, hetvenes évek. Ebben az időszakban már egyre nyíltabban lehet szólni az 1848/49-es eseményekről. A hőskorról maga így vall: „Babért a múltnak! Ha minden levelére egy hős nevét írjuk, nem koszorú, erdő lesz a neve.” Ekkor írja A kőszívű ember fiai című nagyregényét, melynek megírásához rengeteg személyes élménnyel rendelkezett, mely regényének célja a példaadás volt, egy megfáradt nemzet ébresztéséhez. Szintén ebben az időszakban íródott a másik nagyregénye Az Aranyember, melyet Jókai maga is a legkedvesebb művének tartott, az a szinte vallomásos regénye, amelybe beleszőtte komáromi emlékeit, az 1867-es kiegyezésből való kiábrándulását, a boldogság keresésének problémáit.

Az 1870-es években politikai pályájában pálfordulás állt be, ellenzékiből kormánypárti képviselővé vált Tisza Kálmán pártjában, annak a Tisza Kálmánnak, aki a forradalom egykor üldözött hőse volt, majd hirtelen a Habsburg császár és király miniszterelnöke lett. Jókai egyre kevésbé ismerte ki magát a politikában. Idősebb korában ironikusan jegyezte meg, hogy volt a nyakán hóhér kötele is, érdemrend szalagja is, mind a kettő ugyanattól a királytól. Publicisztikai munkássága töretlen volt, viszont regényeiben a történelmi témákhoz, kalandos históriákhoz nyúlt a későbbiekben.

1886-ban meghalt a felesége. Fogadott lánya, III. Róza (Laborfalvi Róza unokája) férjhez ment Feszty Árpád festőművészhez, velük, a „fiatalokkal” élt 11 évig. A Feszty-szalon hidat vert az író és a számára lassan már idegenné váló kor közé. 1894 januárjában került sor Jókai írói munkásságának 50 éves jubileumi megünneplésére. Ekkor kezdték kiadni (5 éven át) összes műveinek százkötetes nemzeti díszkiadását. Az 1890-es évek végére nagyon magára maradt. De ekkor megismerkedett a nála 54 évvel fiatalabb Nagy Bella színésznővel, akit hamarosan feleségül vett, ami miatt nemcsak családja támadta, hanem a nemzet is hálátlanul viszonyult iránta.

index_clip_image001[1]

1900-ban ifjú feleségével ellátogatott a párizsi világkiállításra, ahol tiszteletére a francia írók díszvacsorát adtak. 1904 telét Nizzában töltötte. Hazafelé április 25-én a vonaton meghűlt, tüdőgyulladást kapott, állapota válságosra fordult. Május 5-én hunyt el. Utolsó útjára ezrek kísérték.

Főbb művei:

  • Vadon virágai (elbeszélés, 1848)
  • Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (elbeszélés, 1850)
  • Egy bujdosó naplója (elbeszélés, 1851)
  • Erdély aranykora (regény, 1852)
  • Török világ Magyarországon (regény, 1853)
  • Egy magyar nábob (regény, 1853–1854)
  • Janicsárok végnapjai (regény, 1854)
  • Kárpáthy Zoltán (regény, 1854)
  • Szegény gazdagok (regény, 1860)
  • Az új földesúr (regény, 1863)
  • Politikai divatok (regény, 1862–1864)
  • Mire megvénülünk (regény, 1865)
  • Szerelem bolondjai (regény, 1868–1869)
  • A kőszívű ember fiai (regény, 1869)
  • Fekete gyémántok (regény, 1870)
  • Eppur si muove. És mégis mozog a föld (regény, 1872, 1873)
  • Az aranyember (regény, 1872)
  • A jövő század regénye (regény, 1872–1874)
  • Enyém, tied, övé (regény, 1875)
  • Az élet komédiásai (regény, 1876)
  • Egy az Isten (regény, 1877)
  • Névtelen vár (regény, 1877)
  • Rab Ráby (regény, 1879)
  • Szeretve mind a vérpadig (regény, 1882)
  • A lőcsei fehér asszony (regény, 1885)
  • A cigánybáró (regény, 1885)
  • A tengerszemű hölgy (regény, 1890)
  • Gazdag szegények (regény, 1890)
  • Sárga rózsa (regény, 1893)
  • Fráter György (regény, 1893)

Számos regényét megfilmesítették.

A kiállítás március 10-ig lesz megtekinthető.


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc