Liszt Ferenc: B-A-C-H prelude and fugue

Szerző: Liszt Ferenc
Cím: B-A-C-H prelude and fugue
Alcim:
Kiadó: Hungaroton
Kiadás ideje: 2001
Kiadás helye: [s. l.]

item-thumbnail

Ajánlónkban most egy olyan lemezre hívjuk fel figyelmüket, melyen egy baranyai kötődésű, kiváló muzsikus, Király Csaba Liszt-díjas zongora- és orgonaművész a Hungaroton Classic a zeneszerzők különböző feldolgozásban megírt műveit közreadó Janus sorozatában Liszt Ferenc (1811-1886) Bach nyomán komponált műveit adja elő. Ez a lemez 2001-ben elnyerte „Az Év Magyar Klasszikus Hanglemeze” díjat, a „Gramofon-díjat”.

Az 1965-ben Komlón született Király Csaba, a zongora- és orgonatanulmányait Apagyi Máriánál, Kocsis Zoltánnál és Falvai Sándornál, illetve Lantos Istvánnál és Gergely Ferencnél folytató, több nemzetközi versenyt nyert kiváló muzsikus, épp e folyamatosan jelenlévő kettős hangszeres kötődés révén is ideális közreműködője ennek a Liszt-lemeznek, melyen a B-A-C-H prelúdium és fúga orgona- és zongoraváltozatait – utóbbit „fantázia és fúga” műfajmegjelöléssel – hallhatjuk, valamint Bach „Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen” kantátájának kezdősorára írott variációit hallhatjuk zongorára és orgonára.

Liszt már zongorista-tanulmányai idején megismerkedett Bach művészetével, s virtuóz éveiben is gyakran játszotta a Goldberg-variációkat és a Wohltemperiertes Klavier néhány darabját. Az orgonával az 1840-es évek végén kezdett komolyabban foglalkozni, első nagy műve erre az instrumentumra az Ad nos, ad salutarem undam korál témájára komponált fantázia és fúga volt 1850-ben. A merseburgi dóm új orgonájának 1855-ös megépítése alkalmával pedig a dóm kiváló orgonistája, Alexander Winterberger kérte fel Lisztet egy új orgonadarab megírására. Liszt hozzá is fogott a Bach nevének csupa zeneileg is „értelmezhető” hangból álló felhasználásával készült B-A-C-H prelúdium és fúga megírásához, azonban az avatóra nem készült el vele, így azon az „Ad nos…” hangzott el, a „B-A-C-H” csak egy évvel később szólalt meg Winterberger előadásában, akinek pedáljátékáról Liszt azt írta: „úgy használja a lábait, ahogy mások a kezüket sem tudják”.

A B-A-C-H prelúdium és fúgát Liszt később 1870-ben átdolgozta, s Király Csaba is ezt a későbbi változatot játssza a lemezen, de készített egy zongoraváltozatot is belőle, melyet baráti körben már 1859-ben eljátszott, s egy évvel később tanítványa, Carl Tausig (1841-1871) is előadta Wagner előtt.

Ami a két hangszert illeti, az orgona és a zongora játékmódja közti különbség is igen izgalmassá teszi mindkét változat meghallgatását. Az orgona „lomhább” hangváltásaira, de nagyobb hangtömbjeire szabott virtuóz szakaszokat a zongoraváltozatban a Liszt eredeti zongoraműveiből jól ismert, jellegzetesen zongoraszerű passzázsok helyettesítik. De rendkívül izgalmas és a „klasszikus zenén nevelkedett fülnek” még mindig elég modernnek számító, a Bach „zenélő névhangjainak” Liszt által jól kiaknázott, disszonanciákat magában rejtő variációinak hallgatása is.

Hallgassuk meg most mi is a Zeneműtár által nemrég beszerzett, kölcsönözhető példányról Liszt B-A-C-H prelúdium és fúgájának orgona- és zongoraváltozatát is, Király Csaba előadásában.

Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga 12p39mp
Király Csaba-orgona

Liszt: B-A-C-H fantázia és fúga 11p52mp
Király Csaba-zongora

A Király Csaba lemezén szereplő másik Liszt mű, a zongoraváltozatában „Variációk egy Bach-témára” címen ismert, orgonára Weinen, Klagen – variációk címen írt kompozíció.

A Johann Sebastian Bach (1685-1750) 12. „Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen” („Sírni, perlekedni, aggódni, félni”) kezdetű 12. kantátájának nyitótételéből ismert basszustémát maga Bach is újra felhasználta a h-moll mise Crucifixus-tételében, Liszt pedig 1859-ben egy prelúdiumot írt rá, majd 1862-63 fordulóján Rómában egy egész variációsorozatot komponált a témára, alig 27 évesen elhunyt lánya, Blandine emlékére. A mű passacaglia-szerűen kezdi feldolgozni a témát, de később a variációk egyre oldottabbak lesznek, mígnem egy teljesen szabad recitativo-szakaszba torkollanak. Ezt a szinte lassú tételként ható epizódot aztán nagyívű fokozás követi, s egyetlen lendülettel jutunk a feloldozást hozó Was Gott tut, das ist wohlgetan (Mit Isten tészen, jól van téve) korál megszólalásáig, mely a Bach-kantátában is megjelenik, ugyancsak a zárótételként. Király Csaba a zongoraváltozat záró része után az 1863-ban komponált orgonaváltozat zárását szólaltatja meg.

Liszt: Variációk egy Bach-témára (Weinen, Klagen…) – részlet 4p45mp
Király Csaba-zongora

Liszt: Weinen, Klagen-variációk – részlet 5p02mp
Király Csaba-orgona

Kovács Attila




© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc