Leo Perutz: Az Utolsó Ítélet mestere

Szerző: Leo Perutz
Cím: Az Utolsó Ítélet mestere
Alcim:
Kiadó: Jelenkor
Kiadás ideje: 2011
Kiadás helye: Pécs

item-thumbnail

“Az Utolsó Ítélet – üres hangsor a múltból. Isten ítélőszéke – felkelt önben valamilyen érzést ez a szó?” Solgrub mérnök, a regény egyik kulcsfigurájának szavai ezek Yosch báróhoz, a történet elbeszélőjéhez.

1909 őszén baráti társaság gyűlik össze a neves színésznél, Bischoffnál. A társaság tagjai: báró Yosch kapitány, Solgrub mérnök, Gorski doktor, Dina, a színész felesége és annak öccse Felix. A művelt társaság közös zenéléssel múlatja az időt, melynek hétköznapi hangulatát Bischoff bizarr története dúlja fel.

Történet egy öngyilkos festőről, akinek bátyja – hogy kiderítse az öngyilkosság körülményeit – felveszi a személyiségét, és pár nappal később ő is öngyilkosságot követ el. Bischoff egész viselkedése zavartságot tükröz. Mikor felkérik, hogy adjon elő következő szerepéből, kimegy a szokásos próba helyszínére, a kerti pavilonba, és ő is öngyilkos lesz. Persze több hasonló eset történt, találgatások folynak. Az esetek között csupán egy kapocs van. A leírhatatlan félelem az elhunytak arcán. A felfoghatatlan borzalom egyúttal kíváncsiságot szül, a szereplők nyomozni kezdenek. Vajon milyen szörnyszülöttel léptek kapcsolatba az áldozatok, mi lehet a „monstrum”, melyet csak így emlegetnek a szereplők? Kezdetét veszi egy misztikus, szecessziós légkör, amely sokban valóban kafkai víziókkal átitatott. Ugyanakkor Agatha Christie regényeinek élményét is átélhetjük, hiszen a szűk baráti társaságban gyilkost keresnek, nem hisznek az öngyilkosság lehetőségében. Yosch bárót vádolják, aki az elhunyt színész feleségének szeretője volt. Gustav Meyrink hatása pedig a műben megjelenő okkultizmus, miszticizmus terén érhető nyomon.

Ki-ki a saját szakállára nyomoz, és további szereplők esnek áldozatul a „monstrumnak”. A nyomozások egy műgyűjtő-uzsorás könyvtárszobájához vezetnek, ahol egy ablakfülében álló, gótikus, faragott olvasópulton áll egy Amszterdamból való könyv, térképekkel, de bizonyos lapok hátoldalán régi olasz nyelvű kézírás…

A lapokon 1532-ből egy festőművész, Giovansimone Chigi története, aki egy megrázó élmény hatására szerzetes lesz, és ezen élménye hatására mindig ugyanazt festi: az utolsó ítéletet…

Leo Perutz neve nem igazán ismert a magyar olvasóközönség előtt.

Perutz osztrák író. 1882-ben született Prágában. Az első világháborúban a Monarchia tisztjeként vett részt, majd írásainak élt.  Az 1918 és 1928 közötti időszak irodalmilag legtermékenyebb időszaka. Több ekkor született művét megfilmesítették.

Felesége, Ida halála után okkultista körökbe keveredett, az Anschluss után emigrált, Palesztinában költözött, Tel-Avivban élt, állampolgárságot szerzett. 1952-ben tért haza Ausztriába. Ott halt meg 1957-ben.

Legsikeresebb időszakából származik az Utolsó ítélet mestere, melyet 1923-ban írt. Ezt a művet a kritika és a közönség is szívesen fogata. A kor divatos irányvonalának megfelelően izgalmas krimi, ugyanakkor lélektani regény, hiszen a szereplők a nyomozásuk során többször szembesülnek azzal, hogy tulajdonképpen nem is ismerik egymást.

Ez a misztikummal átszőtt történet arról szól, hogy örök emberi jellemzőnk feltételezni valamiféle hatalmat magunk fölött, mellyel kapcsolatba próbálunk lépni. Ez a történet csak egy, az elképzelt válaszok közül.

„Kivétel nélkül olyan emberek vagyunk, akikben a Teremtő nagy akaratának kudarca testesül meg. Félelmetes ellenséget hordozunk magunkban mindnyájan, anélkül, hogy sejtenénk. Ez az ellenség nem mozdul, alszik, akárha halott lenne. Jaj nekünk, ha életre kel! Adná az ég, hogy soha többé ne lássa emberi szem az irtóztató harsonavöröset, amelyet én láttam; igen, Isten engem úgy segéljen, én láttam.”

Perutztól magyarul utoljára 1938-ban jelent meg regény. A most kiadott Az Utolsó Ítélet mestere izgalmas olvasmány, jó szórakozás.

Kisszabóné Trapl Ivett




© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc