Zenei csemegék: A 100 éve született Antal György emlékezete

Antal György, a Pécs Város Pro Urbe (A városért) és Pro Civitate (A polgárságért) -díjával kitüntetett, Liszt-díjas karnagy, a pécsi zenei élet legendás „Gyurka bácsija”, az erdélyi Gyimesbükkön született 1917. december 8-án, mivel azonban úgy tartották, hogy „egy fiú ne Mária-napon szülessen”, így december 9-ére anyakönyvezték. Pécsre az 1930-as évek elején került, ahol a nála 11 évvel idősebb Agócsy László tanítványa lett, s nem tévedünk, ha innét eredeztetjük az ő elköteleződését is Kodály Zoltán munkássága iránt. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy ők ketten osztoznak az első két helyen Kodály műveinek pécsi bemutatói sorában, Antal György 16, Agócsy László 15 mű pécsi bemutatóját vezényelte, Agócsy Lászlónak, a „pécsi éneklő ifjúság vezérének ajánlotta a Mester „Az éneklő ifjúsághoz” című művét, Antal György pedig a Laudes organi (Az orgona dicsérete) európai bemutatóját vezényelte.

Bárdos Lajossal, mint kórusénekes került kapcsolatba Antal György, akinek egy rosszul sikerült műtét miatti jellegzetesen rekedtes hangja ellenére is énekelt Bárdos Lajos kórusában, s Tőle emelte át saját munkásságába Gyurka bácsi a „tömegekkel tömegeknek énekelni” jelszavát, melyet leginkább az 1952-es Szakiskolai Vegyeskarból kinőtt pécsi Liszt Ferenc Kórus, valamint az általa gyakran vezényelt pécsi összkarok élén igyekezett a gyakorlatban is megvalósítani. Előadói, karnagyi tevékenységének is egyik legmaradandóbb területe az 1954 és 89 között működött Liszt Ferenc Kórus volt, melyben a város korábbi egyházzenei tradíciói közül a Székesegyházi Fiúiskola Kórusának tagjai közül is sokan részt vettek a szakiskolai és más amatőr énekesek mellett, így ez az igen magas színvonal tette lehetővé, hogy Bach, Händel, Bartók és Kodály előadásaikkal a pécsi mellett a fővárosi és az országos zenei élet is kiemelt érdeklődéssel foglalkozzon.

Jellemző, hogy magyarországi bemutatóként adták elő Händel Az idő és az igazság diadala című oratóriumát, de a Sámson és a Jephta is a reveláció erejével hatott még a fővárosban is. Bartók Cantata profana előadásuk kapcsán – melynek tenorszólistája az akkor Pécsett tanító Réti József volt – Forrai Miklós nyilatkozott úgy, hogy „Könnyű az Antalnak, annyit próbál Pécsett, amennyit akar”.  Kodály művei közül a Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum mellett a Szimfóniát is többször elvezényelte Antal György, két utóbbit a Cantata profanával közösen a Pécsi Egyetem 600 éves jubileuma alkalmával. Bach előadásai közül kiemelkedik a h-moll miséé, de jellemző, hogy amikor egy Bach kantáta előadás kapcsán némi polémia merült fel, akkor maga Kodály azt mondta, „hogyha az Antal azt mondja, az akkor úgy is van”. Ez pedagógiai, zenetörténészi munkásságának, tudásának elismerése volt „a Tanár Úr” részéről, akit Antal György mindig így említett, s nem volt hajlandó sem Kodálynak, sem Mesternek nevezni, amint ezt egy vele készített interjúban velem is megosztotta.

Antal György a már említett művek mellett számos kortárs mű pécsi bemutatóját is vezényelte, vagy kórusával közreműködött benne. Így Bárdos Lajos Baranyai vasárnap című népdalcsokrának ősbemutatójában, Sugár Rezső Hunyadi (Hősi ének) című oratóriumának a Széchenyi téri Hunyadi szobor avatásán elhangzott előadásában, 1956 nyarán, Kósa György Cantata humana című kantátájának ősbemutatójában, Szelényi István Spartacus című oratóriumában, Farkas Ferenc Cantus Pannonicus című kantátájáét és Laudatio Sighetiana (Szigetvár dicsérete) oratóriumában.

Antal Györgynek kiemelkedő érdemei vannak a pécsi zenei intézmények szervezése és vezetése terén is. A Zeneművészeti Szakiskola, majd Szakközépiskola, a mostani Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium alapító igazgatója volt 1952-től, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Tagozatának igazgatója, aki a főiskolai tagozatot életre hívta 1966.  szeptemberében, hivatalosan 1967 januárjától. Utóda 1987-től helyettese, Sasvári Attila lett.

Antal György kiváló művésztanárok sorát hívta és hozta Pécsre, így Bánky József zongora-, Barth István fuvola-, Kircsi László oboa-, Paláncz Tamás klarinét, Gyermán István hegedűművészt, hogy csak néhányat említsünk a szakiskolai és főiskolai tanári garnitúrából. Olyan máshonnét eltiltott muzsikusokat is felvett, mint Kovács Sándor zenetörténészt, akit 1968-as fővárosi nyilvános szerepvállalásáért tiltottak el, s később itt Pécsett Bánky József zongoraművész növendéke lett, vagy a „klerikális hangszeren” – értsd orgonán játszó és ezért eltanácsolt Apagyi Máriát, aki előbb oboa-, majd zongoraművész lett Pécsett. Neves karnagy növendékei között pedig ott találjuk Tillai Aurélt, Tóth Ferencet, Jandó Jenőt, Ligeti Andort és Ivasivka Mátyást is.

Antal György vezetésével alakult meg Pécsett az Országos Filharmónia helyi szervezete, melynek Várnagy Viktor előtt, 1952-56 között megbízott vezetője lett.

Antal György érdeme az 1948 után megszűnt Zenekedvelők Egyesületének Zenekara után a Pécsi Szimfonikus Zenekar életre hívása 1951-ben, melynek egy ideig vezetője és tanácsadója lett. S a  pécsi Liszt Ferenc Hangversenyterem megépíttetésének ötlete és részben kivitelezése is, hiszen például még azt is elérte, hogy a pártbizottság munkatársai és párttitkárok maguk is tevékenyen részt vettek a terem alapját képező betonelemek szállításában, cipelésében, de sok más ügyben is sikerült kijárnia anyagi támogatásokat a város zenei élete javára.

Nem véletlen, hogy Pécs városa először 1989-ben Pro Urbe-díjjal ismerte el a város zenei életében végzett munkásságát, majd 1997-ben Pro Civitate díjjal is kitüntette. Magam, mint akkor már rádiós zenei szerkesztő az előbbi kitüntetés alkalmával ismerkedtem meg személyesen Antal Györggyel, aki egy-két pohár vörösbor elfogyasztása után olyan oldottan nyilatkozott a díjátvétel alkalmával, hogy azon magam is meglepődtem. Először is merthogy szólt a 7 hónapos szovjet hadifogságról, majd arról, hogy a táborban kórust szervezett, mellyel előadták az akkori idők nagy kórus slágerét, Halmos László (1909-1997) Minden földek Istent dicsérjétek című kórusművét is előadták, ami nagyon tetszett a szovjet táborparancsnoknak, mert ahogy Gyurka bácsi fogalmazott, az is „ugyanazzal a kvartlépéssel kezdődött, mint a Föl, föl ti rabjai a Földnek”.

Az ezt követő csaknem két évtizedben aztán több mint 20 interjút, vagy portrét készíthettem Antal Györggyel, aki ezekben például többek között magától Kodálytól hallva megerősítette azt a legendás párbeszédet is, mely Kodály és a nála tíz évvel fiatalabb Rákosi Mátyás között zajlott le.

„Sok rosszat hallottam mostanában magáról” – mondta a személyi kultusza teljében lévő pártvezér, mire Kodály úgy válaszolt, hogy „Én is magáról”, amit csak kevesen úszhattak meg, 1952-ben.

De elmesélte a Laudes organi európai, magyarországi és pécsi bemutatójának történetét, amikor 1967-ben Kodály halála után a Liszt Kórussal és Kistétényi Melindával a pécsi Liszt teremben előadták a művet, mely közben egy áramszünet keletkezett, s ennek köszönhetően csak egy töredék maradt fenn a Pécsi Rádió archívumában az előadásból. Kistétényi Melinda az orgona mellett ülve szomorkodott, hogy „most ez az áramszünet tönkretette a Kodály-bemutatómat”, mire Gyurka bácsi is alig tudta vigasztalni és az előadás folytatására bírni a kiváló orgonaművészt.

A 90-es években kétszer is készítettem vele egy-egy nagyobb portrébeszélgetést. Az elsőben pécsi pályakezdéséről, Halász Bélánál folytatott orgonista tanulmányairól és több fentebb már említett kapcsolatáról is beszélt Antal György. A legmeghatározóbb azonban az volt, amikor 85. születésnapja alkalmából felkerestem Őt Pécs–Kertvárosi otthonában, s a rendkívül összeszedett interjúban összegezte pályáját, abban a szobában, melynek egyik oldalán Bartók Béla, a másikon, ágya fölött, Kodály Zoltán arcképe, fotója volt látható. Itt mondtam el Neki, hogy az Országos filharmónia akkori 50 éves jubileumára, a pécsi koncertfelvételekből készített válogatás CD-re vele felvettem a Liszt Kórusról mondott néhány gondolatát és Händel Jephtájának részletét, valamint Kodály Psalmus Hungaricusáét és Bartók Cantata profanájának zárórészét, mindkettőben Réti József szólójával. Mire Gyurka bácsi csak annyit mondott, „hogyha a Cantata vége a Rétivel rajta van a lemezen, akkor a többi is mind rendben van.”

Kodályról pedig és legendás 1953-as általa előkészített Psalmus Hungaricus előadásról azt mondta többek között: „„A város zenei életének fejlődésében óriási szerepe volt ennek az 1953-as Psalmus előadásnak, mert ettől kaptunk például hangversenytermet, ettől kaptunk az akkori vezetőktől mindenféle támogatást, úgyhogy zenei fejlődés lett az eredménye. A Psalmus Hungaricus hozzánk kötődött, énekeltük Pécsett, a környékbeli városokban, Finnországban, énekeltük mindenütt, mert a Psalmus Hungaricus a legnagyobb dolog a világon. Felejthetetlen az, amit Kodály Tanár Úrtól kaptam az életemben, és ha visszatekintek ennyi évtizedre, akkor is azt kell mondanom, Kodály Zoltán felejthetetlen és örökbecsű emléket hagyott vissza a magyar és a világ zenei életének.”

Két héttel felesége elvesztése után, három nappal 90. születésnapját követően, 2007. december 12-én érte őt a kegyes halál.

Mi most egy olyan Kodály-felvétellel emlékezünk Antal Györgyre, melyen a Budavári Te Deumot hallhatjuk, többek között Réti József, valamint Andor Éva, Szirmay Márta és Gregor József szólójával, a Magyar Rádió Ének- és Zenekarát pedig a kiváló kolléga, Ferencsik János vezényelte.

 

 

Fotó: internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc