A baranyai reformáció történetei | 1848. Laskó – Ács Gedeon csatlakozik a magyar nemzetőrséghez

Ács Gedeon feljegyzéseiből

 

Választási hangulat Amerikában

1856 októberében a választási rendezvények, felvonulások, tűzijátékok a magyar forradalom napjaira emlékeztették Ács Gedeont.

Harsoghat a zene ablakom alatt s a süketítő hurrázás! Világolhat ezer fáklya s röppentyű, és döröghet ágyú! Fülemben a rég hallott éljenek emléke zúg, s szemem homályosan látja a fáklyafényt a beletóduló könnycsepp miatt!

(Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom… Bostoni jegyzetek, 1856-1863.

Vál., előszó, jegyz.: Bogáti Péter. Bp., 1989. 89.)

 

A lelkész és hazafi Ács Gedeon

Ugyanazon énekek énekeltettek négy hangra, melyek énekeltettek pünkösdkor itt és húsvétkor Brussában. Ács Gida református lelkész pedig imát mondott és beszédet tartott s bennünket Úrvacsorájában részesített. Buzgóbb istentiszteletet, mint ez volt, képzelni sem lehet, mintha a Szentlélek szállott volna meg mindnyájunkat. Fájdalom s remény könnyei csillogtak a hontalan magyarok szemeiben. Mint az első üldözött keresztények, kölcsönös jókívánságokkal oszlottunk szét.”

(László Károly naplóját id.: Ács Tivadar: Kossuth papja: Ács Gedeon. Bp., 1940. 54.)

 

 „A legnagyobb dicséretet egy atheismusáról ismeretes hölgytől (Kossuth Lajos nejétől) kaptam, ki egyszer meghallgatott, s miután kijöttünk a templomból, említette. hogy lyánykora óta  csak egyszer imádkozott, velem – s egy másik hölgytől, ki az előbbinek sógornéja volt (Meszlényiné), s atheismusával gyakran dicsekedett, de azért eljött néha engem meghallgatni, s könyörgés alatt sírt, és imáimat elkérte olvasni, némelyiket lemásolta, megtartotta.”

(Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom… Bostoni jegyzetek, 1856-1863.

Vál., előszó, jegyz.: Bogáti Péter. Bp., 1989. 235.)

 

Az emigráns magyarok különös sorsa

Mikor a külföldön lakó honfitársak állapotáról hallok, úgy tetszik, mintha az ezeregybeli furcsa kalandokat olvasnám, melyekben királyfiak változnak öszvérekké, teherhordókká, szegény halászok nagyvezérekké; hol egyik a homokból is csupa drága gyöngyöket kapkod fel. Másiknak a nemes érc ólommá, a drágakő békasóvá változik, hol szellemek, jók és rosszak, igazhívők és pogányok, hol bűvészek és varázslók játszanak az emberrel, magasra emelve nagy hirtelenséggel a kóbit s mikor nagyságának legjobban örül, földhöz paskolja az elbízottat.”

(Ács Tivadar: Kossuth papja: Ács Gedeon. Bp., 1940. 114.)

 

Református lelkészek a forradalomban

 

Gózon Lajos 1820 decemberében született Drávapalkonyán, vagyontalan nemesi származású református lelkészi családban, Gózon Lajos lelkész első fiaként. Ügyvédi képzettséget szerzett, 1845-ben fizetés nélküli jegyzőként helyezkedett el a pesti királyi ítélőtáblánál. 1848 szeptemberében csatlakozott önkéntesként a Pest vármegyei nemzetőr zászlóaljhoz, hadnagyi rendfokozatban. A következő hónapban főhadnaggyá, decemberben századossá, 1849 elején pedig őrnaggyá léptették elő, a 66. Honvédzászlóalj parancsnoka lett. 1849 júliusában Görgey Artúr oldalán részt vett a zsolcai ütközetben, hősiességéért alezredessé léptették elő, és megkapta a II. Osztályú Katonai Érdemjelet.

A világosi fegyverletétel után Aradon sorozóbizottság elé állították, majd 1850-től kényszertartózkodási helyéül Drávapalkonyát jelölték ki. Ennek lejárta után sem tért vissza Pestre, jogvégzett emberként az örökváltsági szerződések megkötésén és az elkülönözéseken dolgozott. 1863-tól a felső-baranyai egyházmegye gondnoka lett, 1867-től a Baranya megyei honvédegylet tagja. 1874 októberében hunyt el.

Irodalom:

  • Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. Zrínyi, Bp., 1987. 161.
  • Dani Lajos: Szülőföldem. Válogatott ormánysági történetek. Pécs, 2014. 99-106.
  • gyoval Lajos: Ki volt a zsolcai hős? (Hozzászólás) Dunántúli Napló, 1981.06.04. :6. Teljes szöveg
  • Jókai Mór: Életemből (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás) Arcanum, Bp., 2001. Teljes szöveg
  • Perics Péter: Ki volt a zsolcai hős? Egy a négy ellen… Dunántúli Napló, 1981.05.14. :6. Tejes szöveg

 

Kossa Dániel a máriagyűdi református lelkész fiaként született, iskoláit Gyönkön, Pápán és Nagykőrösön végezte. 1827-ben tért haza Baranyába, Marócsán helyezkedett el tanítóként. 1849 májusában Perczel Mór meghatalmazottjaként, Munkácsy Alberttel együttműködve a Dráva mellékén toborzott önkénteseket; Pécs felé vonulva a siklósi és pécsi császári helyőrség megtámadta és legyőzte őket. Ezután főhadnagyként Komáromban szolgált, majd menlevél birtokában Jászkisérre költözött, főjegyzőként, később második bíróként dolgozott. Tisztviselőként ugyan esküt kellett volna tennie az uralkodóra, ez alól azonban felmentését kérte. Nem sokkal a kiegyezés előtt hunyt el.

Irodalom:

  • Kovács Sándor: A turonyi csata (I.) Dunántúli Napló, 1980.04.20. :7. Teljes szöveg
  • Kovács Sándor: A turonyi csata (II.) Dunántúli Napló, 1980.04.27. :7. Teljes szöveg
  • Szíjártó É. – Szathmáry I.: A hazaszeretet példája. Jászkisér befogadta Noszlopy harcostársát, Kossa Dánielt. Új Néplap, 2007.03.14. : 4. Teljes szöveg
  • Vértanúk könyve. A magyar forradalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Szerk.: Hermann Róbert. Rubicon-ház Bt., Bp., 2007. 169-171.

 

Munkácsy Albert 1821-ben született a tudós harkányi, majd szaporcai lelkész, Munkácsy Dániel fiaként. Iskoláit szülőfalujában, majd Kiskunhalason végezte, felsőbb tanulmányokat Kecskeméten folytatott. 1848 májusában szerepelt vállalt a drávacsepelyi népgyűlés összehívásában, melyen Táncsics Mihályt választották országgyűlési képviselőjelöltnek. Lelkészi szolgálatából ezért felfüggesztették, jóllehet a baranyai főesperes, Szabó Péter kiállt mellette.

A szabadságharcot a fegyverletételig végigküzdötte. Jelen volt Világosnál, ahonnan gyalogszerrel tért vissza a Dunántúlra. 1849 szeptemberében foglyul ejtették, 10 évi várfogságából azonban 9 évet elengedtek. Ezután visszatért szaporcai és tésenfai gyülekezete élére. Munkácsy Albert 1877. február 23-án hunyt el.

Irodalom:

  • Kecskeméthy Zoltán: Megemlékezés Munkácsy Albertről harkányi emléktáblájának leleplezése alkalmából. Kézirat, 1980.
  • Kiss Géza: Adatok Munkácsy Albert portréjához, különös tekintettel 1848-1849. évi tevékenységére. In: Baranyai Helytörténetírás, 1973. Szerk.: Szita László. Pécs, 1973. Teljes szöveg
  • Németh Balázs: Egy lelkipásztor arcképe 1848-49-ből: Munkácsi Albert. Református Egyház, 1955.12.01. : 523-528. Teljes szöveg
  • Illés Géza: Mikor még a betyár is imádkozik. Hagyományápoló Ormányság, 1998.05.07. : 4-5.

Hírek, események:

  • Kovács Sándor: Emléktábla Harkányban. Táncsics segítője volt. Dunántúli Napló, 1981.01.22. : 6. Teljes szöveg

 

Ódor József 1828-ban született Rinyaújlakon (Somogy vármegye). 1847-ben kezdte meg tanulmányait a Pápai Református Gimnáziumban, ám diáktársaival együtt 1848. május végén úgy döntött, Pestre utaznak és csatlakoznak a honvédséghez. Az év őszén már altisztként helyezték át a Somogy megyei 60. zászlóaljhoz; őrmesterként, majd 1849 áprilisától hadnagyként szolgált. Alakulata Görgei Artúr fel-dunai seregében harcolt, majd Komáromnál tette le a fegyvert.

Ódor József szabadságharc utáni pályája kevéssé ismert. 1859 októberében iktatták be a kisdobszai gyülekezet első lelkipásztoraként. 1867 után tagja lett a ’48-as hagyományokat ápoló Somogy Megyei Honvédegyletnek. Hetvennégy éves korában, 1902 májusában hunyt el.

Irodalom:

  • Bona Gábor: Pápai diákok a ’48-as honvédsereg tisztikarában. Acta Papensia, 9(2009): 1-4. sz. 356. Teljes szöveg

 

A lelkész és műfordító Ács Zsigmond

 

Ács Zsigmond Laskón született 1824-ben. Apja teológiai pályára szánta, Kiskunhalason, majd Kecskeméten taníttatta. Zsigmond már felsőbb éves korában tanított, 1848-ban pedig rendes főiskolai tanárrá nevezték ki. Mikor a főiskolán megszűnt az oktatás, hazaköltözött Laskóra, majd Nagykőrösre került a görög nyelv és irodalom tanáraként; részt vett az iskola tanrendszerének és szabályzatának kidolgozásában. A pezsgő szellemi közegre jellemző, hogy az 1850-es években Nagykőrösön tanított a Magyar Tudományos Akadémia számos munkatársa, köztük Arany János.

1855-től Foktőn, majd 1874-től szülőfalujában, Laskón lelkészkedett. A kulturális centrumoktól távol, mégis töretlen munkakedvvel dolgozott, széleskörű nyelvtudása révén – 14 élő és holt nyelvet beszélt – leginkább műfordításokat készített, angol, spanyol és francia nyelvből. Drámákat, regényeket és verseket (Burns és Longfellow műveit) fordított, melyeket a kor népszerű kiadói és folyóiratai – a Hölgyfutár, a Jókai Mór által szerkesztett Délibáb, az Arany János által szerkesztett Koszorú és a Fővárosi Lapok – közölték. Részt vett a Kisfaludy Társaság első teljes magyar nyelvű Shakespeare-kiadásában; két színművet biztosan lefordított, Hamlet-fordításának kézirata viszont napjainkig lappang. Ács Zsigmond 1898 februárjában hunyt el.

Műfordításai:

  • de Saint-Pierre, Jacques-Henri Bernardin: Pál és Virginia. Pest, 1855.

Újabb kiadás:

Pál és Virginia. Pest, 1883. (Olcsó Könyvtár, 158.)

  • Dumas, Alexander: Paul Jones. Kecskemét, 1854.
  • Goldsmith, Oliver: A wakefieldi pap. Franklin Társulat, 1883.
  • Irving, Washington: Rip van Winkle. Beszély. Budapesti Szemle, 44(1885): 108. sz. 413-428. Teljes szöveg
  • Shakespeare, William: Velenczei kalmár. Kecskemét, 1853. (Újabb színműtár, 4.) Részletek

Újabb kiadások:

Shakespeare munkái, 3. kötet. Kisfaludy Társaság, 1864.

Velenczei kalmár. Bev.: Csiky Gergely. Ráth Mór, 1887.

  • Shakespeare, William: Sok zaj semmiért. Bp., 1886. (Olcsó Könyvtár, 210.)

Irodalom:

  • Lábadi Károly: Laskó. Bp., 2001. (Száz magyar falu könyvesháza) 141-143. Teljes szöveg

Hírek, események

  • Felavatták Ács Zsigmond emlékkövét. Új Magyar Képes Újság, 2014.11.05. Teljes szöveg
  • Könyvtárnyitó Ács Zsigmond születésnapján. Új Magyar Képes Újság, 2015.04.30. Teljes szöveg

 

 

Irodalom

 

Ács Gedeon élete és emlékezete

  • Ács Gedeon: Mihelyt gyertyámat eloltom… Bostoni jegyzetek, 1856-1863. Vál., előszó, jegyz.: Bogáti Péter. Bp., 1989.
  • Ács Tivadar: Kossuth papja: Ács Gedeon. Vác, 1940.
  • Baranyai Júlia: Gyertyafény. Egy régi falu krónikájából. Sziget, [1962.] 19-30.
  • Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. Forum – HunCro, Újvidék – Eszék, 2004. 236-267.
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: „Kossuth papja” Ács Gedeon. Confessio, 25(2001): 2. sz. 79-81.
  • Dékány Zsuzsanna: Ács Gedeon közéleti munkássága csúzai éveiben. In: Csúzai füzetek, I. Fejezetek egy Árpád-kori magyar falu történetéből. Szerk.: Dékány Zsuzsanna – Pasza Árpád – Varga György. HunCro, Eszék, 2002.
  • Lábadi Károly: Meg vagyok én búval rakva. Ács Gedeon élete és feljegyzései a XIX. századi drávaszögi népéletről. Újvidék, 1992.
  • Nagy Miklós Mihály: Aki az utazástörténetből is kimaradt. Ács Gedeon Amerikában. In: Kálvin – magyarság – Európa. Nemzetközi multidiszciplináris konferencia. Szerk.: M. Császár Zsuzsa – Szalai Gábor. Pécs, 2010. 227-237.
  • Rabszolga Washington sírjánál. Kossuth emigránstársainak írásai Amerikáról. Vál., bev.: Lukácsy Sándor. Művelt Nép, Bp., 1953.
  • Rédeyné Hoffmann Mária: Ács Gedeon bujdosó évei. (Feljegyzések a magyar emigrációból). Napkelet, 4(1926): 8. sz. 744-759. Teljes szöveg
  • Rédeyné Hoffmann Mária: Egy bujdosó naplójából. (Népéleti adalékok), I-III. közlemény. Ethnographia, 37(1926). 20-28; 73-77; 135-143. Teljes szöveg
  • Szalay Emőke: Kossuth papja: Ács Gedeon. Vajdasági Református Keresztény Egyház, 2017.02.18. Teljes szöveg
  • Zombori István: A múlt századi Amerika – magyar szemmel. Ismeretlen kézirat a Kossuth-emigrációból. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976-77. I. kötet.: Trogmayer Ottó. Szeged, 1978. 325-364. Teljes szöveg
  • Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. (Ács Gedeon naplójának földrajzi és néprajzi vonatkozásai). In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978-79. I. kötet.: Trogmayer Ottó. Szeged, 1980. 207-231. Teljes szöveg

 

Hírek, események

  • A HMDK 2017-et Ács Gedeon-emlékévvé nyilvánította. Új Magyar Képes Újság, 2016.10.13. Teljes szöveg
  • Millisits Máté: 125 éve hunyt el a lelkipásztor, aki követte Kossuth Lajost a száműzetésbe. hu, 2012.11.12. Teljes szöveg

 

Lelkészek a forradalomban

  • Baranya vármegye 1848-49-es honvédjei. National Geographic Magyarország, 2010.06.01. Teljes szöveg
  • Baranyai Júlia: Laskó, egy régi magyar falu krónikájából. In: Tanulmányok Laskóról. Szerk.: Sipos Zsivics Tünde. Magyar Egyesületek Szövetsége, Pélmonostor, 2014. (Hagyaték, VIII/4-5) 81-92.
  • Kőhegyi Mihály: Baranyai jobbágysérelmek. Drávamenti községek kérvényei az 1848-as országgyűléshez. In: A Janus Pannonius Múzeum évkönyve, 1968. Szerk.: Mándoki László. Pécs, 1971. 225-243.
  • Lábadi Károly: Laskó. [2001.] (Száz magyar falu könyvesháza) 26-27; 138-143. Teljes szöveg


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc