A 100 éve született Maros Rudolf és a pécsi zenei élet

Maros Rudolf (1917. január 19. Stachy – 1982. augusztus 3. Budapest) háromszoros Erkel-díjas, Érdemes Művész zeneszerző, főiskolai és egyetemi tanár, hegedű- és brácsaművész zenei tanulmányait a győri konzervatórium után, 1939–1942 között Budapesten a Zeneakadémián Kodály Zoltán zeneszerzés és Temesváry János brácsás növendékeként végezte. Diplomája megszerzése után 1942–1949 között Pécsett, a világhírű zongoraművész-zeneszerző, Takács Jenő vezette konzervatóriumban tanított, ahol 1949-ben, Takács távozása után, rövid ideig igazgató is volt.

Agócsy László és Weininger Margit mellett elévülhetetlen érdemei vannak a Pécsett meghirdetett és elkezdett Kodály-módszer elindításában. Korai zeneszerzői stílusára is Kodály volt nagy hatással, Ecseri lakodalmas című 1950-ben komponált és világszerte játszott műve egy évvel megelőzte a Mester világhírűvé lett Kállai kettősét, melyet szintén az Állami Népi Együttes vitt sikerre.

Maros Rudolf Pécsre kerülésével aktívan bekapcsolódott a város zenei életébe, melyben elsősorban, mint brácsaművész vett részt a Pécsi Vonósnégyes tagjaként, melyben a Pécsett működött kiváló olasz hegedűs, Sirio Piovesan mellett játszott hegedűművész és -tanár első felesége, Molnár Klára, valamint a később a Philharmonica Hungarica zenekar csellistájává lett Thirring Zoltán is, akikkel Kodály és több kortárs szerző művét is bemutatták Pécsett.

Maros Rudolf emellett vezényelte a Zenekedvelők Egyesületének zenekarát – a mai Pannon Filharmonikusok egyik elődzenekarát – is, de a Sirio Piovesan által alapított Pécsi Kamarazenekart is, akikkel 1946-ban ősbemutatóként adták elő Takács Jenő Régi magyar táncok című művének kis zenekari változatát. De a pécsi kóruséletben is jelentős szerepet játszott Maros Rudolf, aki egy ideig az Európa-hírű Pécsi Dalárdát is vezényelte, valamint a vegyeskarként 1945-ben újjáalakult Pécsi Bőrgyári Dalárdát, akiknek Kodály Zoltán 1947-ben Petőfi Sándor versére komponált A magyar nemzet című kórusművét is ajánlotta. A rendkívül nehéz művet végül 1949-ben Antal György vezényletével a Pedagógiai Továbbképző kórusa szólaltatta meg elsőként Pécsett, de amint dr. Nádor Tamás, a Pécsi Rádió zenei szerkesztője által Maros Rudolffal készített interjúból és Takács Jenő 1983-as, a Baranya Megyei Könyvtár Fonotékájában tett látogatása alkalmával is megtudhattuk, a szűkös anyagi körülmények között élő nagy magyar zeneszerző, három pár cipőtalpért vállalta el az új kórusmű a Pécsi Bőrgyári Dalárdának történő ajánlását. (Jellemző a háború után körülményekre, hogy még Kodálynak is ilyen feltételt kellett szabnia, hogy a cipők legfontosabb részeként számon tartott három pár cipőtalpért ajánlotta művét.)

A talán a pécsi tapasztalatok nyomán is komponált ecseri lakodalmast követően az 1950-es évek második felében Bartók és a kortárs nyugati avantgárd hatására a zeneszerző stílusában bekövetkezett változás hozta meg az 1949-től Budapesten élő és a Zeneakadémián tanító Maros Rudolf zenéjének második pécsi reneszánszát, amikor főleg a Pécsi Balett számára komponált balettek zeneszerzőjeként volt jelen a város zenei életében. (Személyes életében bekövetkezett változás, hogy 1950-ben elvette a kiváló egyházzeneszerző, Harmat Artúr lányát, Harmat Jerryt, első felesége, Molnár Klára pedig – akitől Maros Miklós, később Svédországban élő zeneszerzővé lett fia és kiváló hárfaművésszé lett lánya, Maros Éva született – dr. Siptár Ernővel kötött házasságot.)

Az Eck Imre vezette, új magyar táncstílust meghonosító Pécsi Balett elsőként 1961 júniusában a Bányászballada című balettet adta elő, melyet később Musica da Ballo, azaz Balettzene címen 6 tételes szvitté alakított át Maros Rudolf, akinek művét hanglemezen is kiadták. Az ezt követő években Eck Imre társulata a Hétköznapi rekviem, a Cinque studi, az Aranyborjú és az Alberto Alonso által, több Maros-műből koreografált Metropolisz című baletteket adta elő, Pécsett, Budapesten, vagy éppen Bécsben is nagy sikerrel. A Metropoliszban az Eufónia (Jó hangzás) című három darabból álló ragyogó hangszerelésű ciklus zenéje jelen sorok írójára és sok akkori fiatalra is nagy hatást gyakorolt, nem utolsósorban a Pécsi Balett modern táncstílusa miatt is.

Maros Rudolf művei szép számmal megtalálhatók a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárában, főként hagyományos, úgynevezett „bakelit” – valójában vynil – lemezen, köztük a már említetteken kívül a Töredék című, 1977-ben a Pécs Városi Sportcsarnokban, a Breitner Tamás vezényelte Pécsi Filharmonikus Zenekar által ősbemutatóként előadott(!) mű is, ami helyet kapott egy reprezentatív CD-válogatáson is, melyen a Cinque studi is megtalálható, két olyan fúvósötösre írt kompozíció, a Consort és a Musica leggiera, melyeket a Mecsek Fúvósötös is műsorán tartott. A Notices (Jegyzetek) című vonószenekari mű mellett pedig hallhatjuk a hegedűvel és brácsával kiegészített hárfás Trióját, és Pécsett született lánya 1965-ös sikeres konzervatóriumi diplomázása után neki ajánlott, szólóhárfára írott Szvitjét, melynek Toccata című tétele a Magyar Televízió „Vers, mindenkinek” sorozatának szignálzenéjeként lehet ismert sokak számára.

Mi most a 100 éve született Maros Rudolf tiszteletére és emlékére az Ecseri lakodalmas 1952-es filmváltozatát ajánljuk, valamint a Hárfa-szvit két tételét lánya, Maros Éva előadásában, egy 2012-es koncertfelvételről, végül pedig a Cinque studi per orchestra (Öt tanulmány zenekarra) című a Pécsi Balett által is felhasznált mű Scherzo 1. tételét, a Lehel György vezényelte MRT zenekarral.



Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő