Rolando Villazón: La Strada – Songs from the movies

Mostani ajánlónkban egy vélhetőleg a legszélesebb korosztályok körében népszerű lemezt ajánlunk olvasóink figyelmébe, az 1972-ben született mexikói tenorista világsztár, Rolando Villazón 2011-ben, a Deutsche Grammophon által megjelentetett, „La Strada” című, filmslágereket tartalmazó lemezét. Arról, hogy ennek a ma talán a korábbinál népszerűbb vállalkozásnak – nevezetesen, hogy 12 filmzenei örökzöldet lemezre énekeljen – miért vág neki

Szerző: Rolando Villazón
Cím: La Strada
Alcim: Songs from the movies
Kiadó: Deutsche Grammophon
Kiadás ideje: 2011
Kiadás helye: Hamburg

item-thumbnail
Értékeld a könyvet:

Mostani ajánlónkban egy vélhetőleg a legszélesebb korosztályok körében népszerű lemezt ajánlunk olvasóink figyelmébe, az 1972-ben született mexikói tenorista világsztár, Rolando Villazón 2011-ben, a Deutsche Grammophon által megjelentetett, „La Strada” című, filmslágereket tartalmazó lemezét. Arról, hogy ennek a ma talán a korábbinál népszerűbb vállalkozásnak – nevezetesen, hogy 12 filmzenei örökzöldet lemezre énekeljen – miért vág neki a pályája zenitjén lévő operaénekes, egy a Youtube-ra is feltett összeállításban maga Villazón is válaszolt.

A szűk háromnegyed órányi lemez a címadó Fellini-film, az 1954-es „La Strada” (Országúton) egyik még a filmnek is szimbólumává lett trombita-dallamos főtémájával indul, s a Nino Rota (1911-1979) által készített filmzene hangulatához tökéletesen illő tónussal és dinamikával éneklő Villazón az egész CD kissé melankolikus, bensőséges zenehallgatói hangulatát is meghatározza.

Nino Rota: Országúton – Rolando Villazón 3p32mp

Ezután 20, illetve 45 évet előre ugorva az időben, a kiváló örmény származású francia sanzonénekes és filmszínész, Charles Aznavour (1924-) She (Ő) című világslágerét énekli Rolando Villazón, melyet eredetileg „A nő 7 arca” című 1974-es brit tv-sorozathoz komponált Aznavour, majd 25 évvel később a Nothing Hill című filmben már Elvis Costello feldolgozásában újra ismertté vált. A lemezen ez utóbbira hivatkozva énekli el ragyogó operai kvalitást is felmutatva a mexikói tenorista.

Charles Aznavour: She (Ő) – Rolando Villazón 2p27mp

Rolando Villazón filmzenei lemezén olyan örökzöld francia slágereket is hallhatunk, mint a magyar származású Joseph Kosma (1905-1969) 1945-ben komponált, az 1946-os „Les Portes de la nuit” (Az éjszaka kapui) című Marcel Carné filmbe Jacques Prévert-rel közösen írott, a film főszereplője Yves Montand (1921-1991) által sikerre vitt „Les feuilles mortes” (Halott levelek), melyet angol nyelvterületen Autumn leaves (Őszi levelek), nálunk Hulló levelek címen ismer az idősebb és a fiatalabb zeneszerető nagyközönség.

Joseph Kosma – Jacques Prévert: Les feuilles mortes – Rolando Villazón 2p42mp

De hallhatjuk Charles Dumont Michel Vaucaire szövegére komponált örökzöldjét, a „Non, je ne regrette rien”-t is, melyet a sanzonkirálynő, Edith Piaf (1915-1963) tett nálunk „Nem bánok semmit sem” címen világslágerré. A „megküzdött női lét” és Piaf személyes szimbólumává lett dalt a kiváló Kossuth-díjas Pécsről elszármazott színésznő, Vári Éva is nagysikerű Piaf estje címadó számává választotta, s Villazón filmzene lemezének az az igazi meglepetése, hogy a mexikói tenor a dalt éneklő „kolléganőivel” ellentétben lírai tenorjának szépségeit felmutató finomsággal énekli ezt az önvallomást, ami így akár egy „nőkhöz szóló férfigesztusként” is értékelhető. A Piaf örökzöldhöz hasonlóan lírai felfogásban énekli Villazón az 1971-es nálunk „Kamaszkorom legszebb nyara” címen ismertté lett amerikai film, a „Summer of ’42” Oscar-díjas filmzenéjét, melyet Michel Legrand (1932-) komponált. A Yentl című 1984-es Barbra Streisand-film szintén Michel Legrand által komponált filmzene-dalai közül a „A Piece of Sky” (Az ég egy darabja) című részletet olyan drámaisággal énekli Villazón, amellyel bármely nagy, romantikus, vagy verista opera hőstenor szerepében is megállná helyét napjaink egyik legnagyobb spinto („éles”) karakterű lírai tenorja.

Michel Legrand: Yentl: A Piece of Sky – Roalndo Villazón 4p07mp

Villazón lemezén gondol a legifjabb korosztályra, a gyerekekre is, hiszen például a Pinocchio és a Muppet show egy-egy örökzöld zenéjét is elénekli, de az idősebb generációra is gondolva van olyan felvétel is, mely a nemzedékek közötti hidat is szimbolizálhatja. Charlie Chaplin (1889-1977) 1936-os Modern idők (Modern Times) című filmjéhez maga a világhírű komikus színészóriás komponált egy hangszeres témát, melyhez 1954-ben szöveget írva címet is adtak, s a Smile (Mosoly) című dalt először Nat King Cole vitte sikerre, még abban az évben lemezre véve a dalt, melyet később lánya, Natalie Cole is elénekelt, akárcsak Petula Clark, vagy Michael Jackson és még sokan mások. Búcsúzóul ezzel a Chaplin örökzölddel ajánlom meghallgatásra Rolando Villazón filmslágereket tartalmazó lemezét, mégpedig egy olyan különleges youtube videó klippel, melynek egyvelegében élőben adja elő a dalt kiváló mexikói tenor. Ezután az ifjú újzélandi crossover énekes és dalszerző hölgy – egyben UNICEF-nagykövet –, a 26 éves Hayley Westenra énekel egy Morricone örökzöldet, végül pedig Bernstein 1957-ben komponált musicaljének, az 1961-ben megfilmesített – és később az évtized zenés filmjének választott – West Side Storynak egyik legnagyobb slágerét, a Tonight-ot adják elő duettben Villazón és Westenra, tökéletes egységet alkotva kettesben, operai és „könnyűzenei” énekstílus ragyogó ötvözetét felmutatva, mely Villazón egész lemezét is jellemzi.

Chaplin: Smile + Morricone: Gabriel’s oboe + Bernstein: Tonight

Kovács Attila